„Azért játszom népzenét, mert kicsi korom óta ez az a zenei nyelv, ami le tudott kötni.” – vallja Koncz Gergely (1975, Örvényes), generációja egyik legjobb prímása, aki 1988-ban, tizenhárom évesen egy Nógrád megyei baráti összejövetelen határozta el, hogy népzenész lesz. Előbb brácsázott, később hegedült, 2000-ben elnyerte A Népművészet Ifjú Mestere címet. A veszprémi Bakony Táncegyüttesben, majd a pozsonyi Szőttes Kamara Néptáncegyüttesben húzta a talapalávalót. 1993 óta a Tükrös Zenekar oszlopos tagja. Emellett 2000-től a szintén pozsonyi Ifjú Szivek Táncszínházban muzsikál, játszott/játszik a Szalonna és bandájával, a Szeret Zenekarral, Szalóki Ágival és Herczku Ágnessel. 

2020-ban jelent meg első szólólemeze (Magyarpalatka) – mi másról, mint a szívének oly kedves palatkai muzsikáról. Rajta a barátai kísérik: Fekete Antal „Puma” (brácsa), Liber Endre (brácsa) és Havasréti Pál (bőgő).

„Az eredeti népzene megváltoztatása, feldolgozása sosem érdekelt, ma is úgy érzem, hogy nyers alakjában rejti a legtöbb erőt, és gondolkodtat el leginkább. Éppen ezért igyekszem a saját korlátaimon belül az eredetihez lehető legközelebbi módon és stílusban tanulni. Ehhez azonban elengedhetetlen a hagyományaink – és az azt őrzők, művelők – iránti mély tisztelet és figyelem. Ebbe a vallástól a magyar építészeten vagy a gazdálkodáson át a táncig, mint egységes egészbe, mindent beleértek.” – írta amolyan ars poeticaként a Tükrös együttes honlapján, és társaival lényegében ezt valósította meg első szólólemezén.

A Halmos Béla Program támogatásával készült Magyarpalatka anyaga 2020 nyarának közepén egy fásszín teteje alatt született, sokat látott, gyantás hangszereken, mindent élőben felvéve. Szándékosan jól ismert, ezerszer hallott dallamokat adnak elő, azaz nincs semmi zsákbamacska: azt a hangzást igyekeznek visszaadni, ahogy az archív felvételek szerint 1969 és 1985 közt a palatkai zenészek húzták odahaza a tánc alá valót.

JBSz