A popzene és a film kapcsolatában külön utat képvisel Koltay Gábor (1950–), akinek pályája sok szempontból modell-értékű. Karrierjét az 1983-as István, a király sikere indítja el, azóta – kizárólag a nézőszámokat tekintve – az egyik legsikeresebb magyar rendezőnek vallhatja magát, miközben mindvégig a pártok közelében, a nagy nyilvánosság előtt szerepelt.
A hetvenes évek első felében a műszaki egyetemista Koltay előbb az Illés Klub Fonográf című újságjának, majd a Kassák Klub Síppal-dobbal című kiadványának szerkesztője volt. Egyike azoknak a fiataloknak, akik Jancsó Miklóst, Gyurkó Lászlót, Hernádi Gyulát, illetve az állampárt reformgondolkodású kádereit próbálták megnyerni a beatmozgalom céljainak. Koltay újságíróként a korszak haladó szellemű baloldali értelmiségijeivel készített interjúkat, különösen Jancsó Miklós munkássága volt rá nagy hatással. Valószínűleg ez is közrejátszott, hogy pályát módosított, 1979-ben elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola film- és tévérendező tanszakát. Vizsgafilmjeiben Szörényi és Bródy szintén szerepet kapott. 1980-ban a Mafilm rendezője lett, az összegyűjtött dokumentumok közzétételével megjelentette a Szörényi–Bródy című könyvet. 1981-ben megrendezte az Illés zenekar visszatérését szolgáló vállalkozást (A Koncert), amelyről filmet forgatott (ez volt az első magyar koncertfilm), majd egy újabb kötetet publikált az esemény dokumentumaival. A produkció az évtized legsikeresebb magyar filmje lett, a mozikban kétmillióan, a televízióban ötmillióan látták. Koltay a művéhez a közegellenállás leküzdése érdekében a KISZ Budapesti Bizottságának munkatársaitól kért és kapott segítséget.
A film rendkívüli hazai népszerűsége, valamint a Karlovy Vary-i Filmfesztiválon aratott sikere tette lehetővé, hogy 1983-ban a Nemeskürty István vezette Budapest Filmstúdióban megkezdje a magyar államalapító István királyról szóló István, a király című rockopera filmváltozatának előkészítését, amelynek alapját a budapesti Városliget Királydombján megrendezett szabadtéri előadás jelentette. A művet két és félmillió néző tekintette meg a mozikban, a televízió többször is műsorára tűzte. 1984-ben ez a film képviselte Magyarországot a Cannes-i Filmfesztiválon.
Ahhoz azonban, hogy ez a mű megszülethessen, Koltaynak már a pártban is mozgósítania kellett az ismeretségeit, és Maróthy László közbenjárásával sikerül megvalósítania a terveit. Koltay ekkor már tagja volt a Budapesti Pártbizottságnak, nem panaszkodhatott a megrendeléseket illetően.
1985-ben Itt élned, halnod kell címmel – 30 milliós költségvetési pénzzel – a felszabadulás 40. évfordulójának tiszteletére zenés történelmi játékot rendezett, mely alapján filmet forgatott a magyar történelem honfoglalástól napjainkig terjedő forradalmi és reform küzdelmeiről. A magyar történelem akkor és ott, a Hősök terén 1945-ben a „felszabadító szovjet csapatok” megérkezésével és tűzijátékkal végződött, ez a szelektív történelemszemlélet az előadás forgatókönyvén is nyomokat hagyott.
Koltay elkötelezettsége azonban nemcsak e monstre történelmi revü színrevitelében nyilvánult meg. A nyolcvanas években a Forradalmi Ifjúsági Napok rendezvényei szintén az ő rendezői koncepciója szerint alakultak át. Kipróbált rockzenészei (Varga Miklós, Deák Bill Gyula, Nagy Feró, Vikidál Gyula) voltak ugyanis hivatottak a közönség visszacsalogatására.
Koltay 1986-ban a városmajori Szabad Tér Színház igazgatója lett, amely szervezte és rendezte a négy legnagyobb budapesti szabadtéri színpad és a Budapesti Őszi Fesztivál programjait. 1987-ben létrehozta a Szabad Tér Kiadót, amely a következő években közel 150 kötetet jelentetett meg.
Az évtized végén ismét a nemzedéki mítosz ápolásával próbálta mozgósítani a tömegeket. 1990-ben újra feltámasztotta az Illést – ezúttal a Népstadionban. A 80 ezer néző előtt rendezett koncertről videófilmet forgatott. Baloldalisága azonban a rendszerváltozással mindinkább a múlt ködébe veszett, a kilencvenes évek elején alkotói tehetségét egyre gyakrabban a Magyar Demokrata Fórum szolgálatában kamatoztatta.
1991-ben – magyar-olasz koprodukcióban – kétrészes kosztümös játékfilmet forgatott Kodolányi János Julianus barát című regényéből, amely a XIII. század elején az óhazában magyar testvéreit felkereső domonkos-rendi szerzetes ismert küldetéséről szól, a főszerepekben Franco Neróval, Nino Manfredivel és Raf Vallonéval. 1992-ben a sevillai Expo ’92 rendezvényei sorában a Plaza de San Franciscón ismételten megrendezte az István, a király-t, amely az expó egyik kiemelkedő rendezvénye lett. 1993-ban a budapesti Margitszigeti Szabadtéri Színpad fennállása óta legnagyobb nézettségnek örvendő produkcióját, Szörényi Levente–Lezsák Sándor: Atilla – Isten kardja című rockoperáját állította színpadra. A műből televíziós film is készült, amelyet 1993 karácsonyán 5 millióan láttak a televízió ünnepi műsorán.
A zenés film körül – már csak Lezsák Sándor személye miatt is – politikai vita bontakozott ki, az alkotók belesodródtak a választási hisztériába. Az MDF a darabot épp úgy felhasználta a saját céljai érdekében, mint ahogy az ellenzék is éles támadásokat intézett ellene. Koltay ekkor már a rendszerváltozás utáni első kormány körül sürgölődő értelmiség egyik közismert figurája volt (ha kellett, útavatást is rendezett), és amikor 1993-ban Antall József meghalt, őt kérték fel a volt kormányfő temetésének megrendezésére. Koltay készségesen szolgálta ki a jobboldal igényeit, mint ahogy a későbbi szocialista, majd 1998-tól a Fidesz-kormánnyal is könnyen megtalálta a hangot. 1995 májusában fel is tették neki a régóta megválaszolásra váró kérdést, mire annyit mondott: „Azt gondolom, hogy hiteles maradtam, mert én sohasem változtam, a politika változott körülöttem, s ez óriási különbség. Nem elfelejtendő: a magyar zászlót nem 1990-ben, hanem 1983-ban emeltem föl. Ezt persze képletesen mondom, mindannyian tudjuk, hogy mire gondolok. Azzal tisztában vagyok, ez hihetetlenül bosszantó azok számára, akik törekvéseimmel nem szimpatizálnak. Ha hitelemet vesztettem volna, produkcióimra, rendezéseimre nem lennének tömegek kíváncsiak. Tudom, hogy szeretnek, elismernek az emberek, és ez nagy erőt ad.”
Koltay Gábor a kilencvenes évek második felében is töretlenül szervezkedett tovább. 1996-ban, a honfoglalás ezeréves évfordulójára ismét kosztümös filmet forgatott, a magyar történelem dicső évszázadaiból Szent László történetét vitte filmre (Sacra Corona, 2001), majd nemzeti sorskérdéseket feszegetett (Trianon, 2004). De a popularitás megtartása vagy fokozása érdekében a nemzedéki mítosz ápolása helyett (kapcsolata az Illés tagjaival a kilencvenes évek második felében megromlott) 2001 elején Zámbó Jimmy emlékének igyekezett méltó emléket állítani a popsztár temetésének megrendezésével.
És hogy Koltay Gábor az újabb kurzusváltást is mennyire sikeresen, mondhatni, zökkenőmentesen vette, mutatja, hogy Itt élned, halnod kell címmel 2016 júniusában a Hősök terén ismét monumentális történelmi zenés tablót állított színpadra (a főbb szerepekben az István, a király megöregedett sztárjaival, Varga Miklóssal, Deák Bill Gyulával és Vikidál Gyulával) – csakhogy mindezzel ezúttal nem a „felszabadulás” és a szovjet csapatok bevonulásának negyvenedik évfordulójára emlékezett (miként tette 1985-ben), hanem a hatvan éve a szovjet csapatok által levert 1956-os forradalom előtt tisztelgett. Mondani sem kell, hogy kiemelt állami támogatással.
Majd két évvel később, 2018 nyarán ugyanott, ugyanezt a „gazdasági modellt” megismételte – Trianon címmel szintén kiemelt költségvetési hozzájárulással mutatott be újabb populista rockoperát, melynek anyagát CD-n és DVD-n is megjelentette.
