Band/name

Kiki (Patkó Béla, 1957) énekes, az Első Emelet zenekar frontembere.
Zenei pályáját 1976-ban a Jeep nevű amatőr együttesben kezdte, majd az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-ocean-9469">Óceán</a> zenekar énekese lett. 1981-ben elindultak a Táncdalfesztiválon Kuka-blues című dalukkal, ami egy Hobo Blues Band paródia volt, azonban nem arattak túl nagy sikert. Kiki 1983 végén bekerült az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-elso-emelet-10536">Első Emelet</a> együttesbe, amely meghozta számára az országos ismertséget. Éveken keresztül nyerték el a Pop-meccs gálán a különböző kategóriák díjait, szakmait is, de elsősorban a közönség szavazatai segítették őket. A zenekar hivatalosan soha nem oszlott fel, de 1992-től nem zenéltek aktívan.
Kiki az Első Emelet leállása után szólókarriert kezdett, első lemezét Zoltán Erikával közösen adta ki (Boldog karácsonyt!, 1994), mérsékelt sikerrel. A következő évben már egyedül próbálkozott (Szerelem-sztrájk, 1995), de hiába tartottak ki mellette a régi rajongói, egyéni karrierje nem bizonyult sikeresnek. 1999-ben DJ Dominique (Várkonyi Attila) társaságában létrehozta a Csütörtök 12 nevű formációt, amellyel járták az ország diszkóit. Emellett éveken keresztül műsort vezetett a Juventus Rádióban. Miközben az Első Emelettel 2008 és 2013 között újra koncertezett, Kiki a színházi világba is belekóstolt (Csakazértis szerelem, 2014). Aztán 2017-ben Berkes Gáborral létrehozták az Emeletet, hogy életben tartsák a régi dalokat. Kiki 2018 óta a Petőfi Rádió Dalra Magyar című műsorát is vezeti.
2016-ban A Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. 2021-ben könnyűzenei előadó-művészi tevékenysége elismeréseként Máté-Péter díjban részesült.
2022. december végén a 40 évvel azelőtt alakult Első Emelet eredeti felállásban adott születésnapi nagykoncertet a Budapest Arénában. És 2023-ban is folytatják, több alkalommal láthatja őket a közönség, kissé megváltozott a zenekar összetétele, de Kiki, Berkes Gábor és Szentmihályi Gábor továbbra is ott vannak az egykori nagy csapatból.
JBSz, HZ
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/patkobelakiki">https://www.facebook.com/patkobelakiki</a>
<a href="https://www.instagram.com/patkobelakiki/?hl=hu">https://www.instagram.com/patkobelakiki/?hl=hu</a>

Kiki (Patkó Béla)

Első Emelet zenekari fotók

Berkes Gábor (1962, Budapest) zeneszerző, producer, aki zenekaraiban billentyűs hangszereken játszik, és aki 1980 óta folyamatosan jelen van a magyar zenei életben.
1966-77 között zenei óvodába, majd zenei általános iskolába járt. Gyerekszínészként több ifjúsági filmben és sorozatban szerepelt, ezek közül a legemlékezetesebbek a Keménykalap és krumpliorr (1974) és az Utánam, srácok! (1975) voltak. 1977-81 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendéke.
Első zenekara az 1980-ban alapított, instrumentális és progresszív rockot játszó Lobogó volt. Egy kislemezük jelent meg, a formáció végét pedig az jelentette, hogy Berkes Gábor 1982-ben az Első Emelet tagja lett.
Az ismertséget és a hírnevet az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-elso-emelet-10536">Első Emelet</a> zenekar sikere hozta el neki. Mire 1984-ben kijött első nagylemezük, a Nyugat-Európában is sikeres újhullámos popzenét idehaza meghonosító formáció volt a tini (lány)közönség egyik legnagyobb kedvence, és akik ennek az együttes koncertjein (fülsüketítő) hangot is adtak. Az Első Emelet 1990-ig megjelent 8 nagylemezének zenei anyaga nagyrészben a billentyűs Berkes Gábor szerzeménye.
Az együttes 1992-es megszűnése után Berkes azzal a Geszti Péterrel alapított zenekart, aki már a kezdetektől az Első Emelet szövegírója volt. Az új formáció neve <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-rapulok-12375">Rapülők</a> lett. A rapegyüttes Berkes (T. Boy) zenéjének és Geszti (MC Gesztenye) dalszövegeinek köszönhetően hatalmas sikert aratott, ám két nagylemez után 1994-ben feloszlott. Aztán 2006-ban két koncertre és egy friss albumra újra összeálltak, ahogy megtették ezt 2017-ben is, amikor egyetlen teltházas budapesti koncert adtak a Rapülők megalakulásának 25. évfordulójára emlékezve.
1995-ben Berkes már új műsort adott új férfiakkal, ez volt az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-emberek-11996">Emberek</a> zenekar. Az akusztikus zenére hangsúlyt fektető trió, majd később duó 1998-ig három albumot készített, és bár hivatalosan soha nem oszlottak fel, ezután már csak 2005-ben és 2011-ben koncerteztek együtt.
Berkes Gábor 1981 óta reklámzenéket is ír, ezek száma mára elérte az 1000 darabot. A 80-as évek közepétől produrcerként is jelen van a magyar könnyűzenei életben. Számtalan előadóval dolgozott együtt, néhány név közülük: Szűcs Judith, Hevesi Tamás, St. Martin, Baby Sisters, Krisz Rudi, Mr. Rick. Filmzenéket is szerzett (csak két cím ezek közül: Apám beájulna - 2004; Egy szoknya, egy nadrág - 2005), és a sokoldalú zenész 2014 óta a budapesti Turay Ida Színház zenei vezetője, emellett néhány darabban színészként is láthatták őt.
Az Első Emelet időről-időre összeállt, 1997-2013 között többször is koncerteztek, és kiadványaik is megjelentek. 2017-ben Berkes Gábor és Patkó Béla „Kiki” zenekart alapítottak Emelet néven, azzal a céllal, hogy az Első Emelet zenei örökségét ápolva, modernebb hangzással adják elő az egykori slágereket.
2022. december végén az Első Emelet „2 az egyben” születésnapi nagykoncertet adott a Budapest Arénában. Az apropót az adta, hogy a zenekar 40 éve alakult, Berkes Gábor pedig 60 évvel azelőtt látta meg a napvilágot. A koncerten vendég fellépőként ott volt Geszti Péter és Miller Zoltán is, így nem meglepő módon Rapülő- és Emberek-dalok is felcsendültek.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/gabor.berkes.731">https://www.facebook.com/gabor.berkes.731</a>

Berkes Gábor

1974-ben Budapesten alakult hard rock csapat. Felállás: Molnár Erik (ének), Kiss Zoltán (basszusgitár), Marschalkó Zoltán (gitár), Mikulcza Sándor (gitár) és Csurgai Attila (dob). A zenekar többször átalakult, leállt, majd 1978-ban lényegében teljesen új tagokkal – Windisch László (gitár, ének), Sárosi József (gitár), Schumeth István (basszusgitár), Szabó Tamás (dob) – újraindult. A lengyel SBB-vel közös koncerten debütáltak a Budai Ifjúsági Parkban. 1980–81-ben az énekes többször változott (Hoffer György, Patkó Béla), az új dobos Magasházi László lett, majd az együttes gunyoros, parodista rockzenét kezdett játszani. 1981-ben a Kuka-blues című dallal szerepeltek a Táncdalfesztiválon, és öt felvételük kislemezen is megjelent. Patkó Béla (Kiki) 1983-ban az Első Emelethez csatlakozott, míg a többiek Nino néven új zenekart alapítottak, de hamar eltűntek a reflektorfényből.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 400.

Óceán

Az 1980-as években az új tizenéves közönség elsőszámú kedvencének számító Első Emeletet 1982-ben a Solarisból kivált Bogdán Csaba (1960, gitár) és Kisszabó Gábor (1959, basszusgitár), a Lobogót otthagyó Berkes Gábor (1962, billentyűsök), valamint Cser György (ének) és Rausch Ferenc (dob) alapították. Hatodik tagnak számított Tereh István menedzser (szintén ex-Solaris) és fontos szerepe volt a sikerben Berkes gyerekkori barátjának, Geszti Péter szövegeinek is. Az R-GO előzenekaraként debütáltak, a fogadtatás már ekkor előre vetítette a későbbi sikert.
1983-ban jelent meg az első kislemezük (Amerika / Noteszember), majd Cser és Tóth kivált, és ezt követően Kiki (Patkó Béla, 1957, ének) és Szentmihályi Gábor (1964, dob) csatlakozásával kialakult a klasszikus felállás. Az MHV 1984-ben adta ki a Duran Duran- és a Kajagoogoo-féle újhullámot itthon meghonosító debütáló albumukat, amelynek fogadtatása minden várakozást felülmúlt, és hamarosan bearanyozódott, ami akkoriban 100 ezer eladott nagylemezt és kazettát jelentett.
Vitathatatlan, hogy a pop iránt érdeklődő magyar tinilányok szíve 1984 és 1987 között elsősorban az Első Emelet tagjaiért dobogott. Ők voltak az új bálványok, a lányszobák falaira felkasírozott férfi-ideálok. A Petőfi Csarnok részére végzett közvéleménykutatás szerint 1984 végén 700 fővárosban tanuló középiskolás közül a nagy többség az Első Emeletet vallotta kedvencének. Ez a sikerlistákon (Dadogós break, Óvatosan lépkedj, Nézelődünk, A film forog tovább, Édes évek, Táncosnő, Állj, vagy lövök!, Madame Pompadour, Angyali vallomás, Emelet-induló, Csakazértis szerelem, Á la carte, Minden oké, Kis generáció) éppúgy megmutatkozott, mint a Pop-Meccs szavazásokon. 1984-ben például a közönség és a szakma rangsorában egyaránt az év meglepetése és az év legígéretesebb együttese lettek, több más kategóriákban pedig helyezéseket értek el. Az R-GO és az Első Emelet rajongói közötti rivalizálásnak a díjátadáskor látványos jelei is voltak. Kikiék esetében is igazolódott a tétel, hogy minden nemzedéknek szüksége van önkioldó, önfelszabadító, libidó- és önbizalom erősítő zenekarokra, amelyeknek sokszor a szerencsés időben való felbukkanása is elég a sikerhez. 
Fennállása nyolc esztendeje alatt az Első Emelet mindenesetre hét stúdió- és egy koncertlemezt adott ki, melyek összesen több mint egymillió példányban fogytak. Az utolsó, már a Proton kiadónál megjelent albumon (Kis generáció, 1990) Szentmihályi Gábor helyén Szörényi Örs dobolt, de akkor már egy éve újra tag volt Kisszabó is. A rendszerváltozás után a felnövekvő újabb tinigeneráció számára az Első Emelet divatjamúlttá vált, így a zenekar utoljára 1992 nyarán lépett fel, majd mindenki folytatta a maga karrierjét – legsikeresebben Berkes, Szentmihályi és Geszti a Repülőkkel. Azóta többször játszottak újra együtt: 1997-ben a Budapest Sportcsarnokban, 2003-ban a siófoki Sport1 Fesztiválon, 2007-ben Kiki jubileumi koncertjén a Művészetek Palotájában vagy és 2008-ban a SYMA csarnokban, ami után több koncert is következett. 2010-ben még új dalokkal és önfeldolgozásokkal is jelentkeztek (Megyek a szívem), majd 2013-ban adták búcsúkoncertjüket a Papp László Budapest Sportarénában.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 152–154.
 
<a href="https://www.facebook.com/elsoemelet/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/elsoemelet/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://elsoemelet.hu/">https://elsoemelet.hu/</a>

Első Emelet

Táncosnak készült, majd az OSZK énekstúdiójának növendéke lett. Évekig külföldön táncolt, majd miután Ausztriában már megjelent egy eurodiszkós kislemeze Ricky Mash néven, idehaza megpróbálkozott a pop karrierrel.
Pásztor László fedezte fel egy siófoki Neoton-koncert alkalmával. Benevezték az 1986-os Interpop ’86 fesztiválra, ahol a Szerelemre születtem című dala volt a fesztivál egyik nagy slágere. Szűcs Judith után ő lett az diszkódíva. 1988-ban második albuma (Túl szexi?) már a Pro menedzser iroda támogatásával készült el, és elképesztő kereskedelmi sikert aratott. Akárcsak az 1989-es Csak neked!.
Bár ezt követően kiadót váltott, továbbra is Pásztor László és Jakab György támogatásával dolgozott és jelentette meg albumait. Az 1994-es, Londonban készített Blue Pearl-t Erika C.-ként jegyezte. A kilencvenes évek közepén Joker Space néven saját kiadót alapított, amelynek égisze alatt többek között az Emergency House és a Grooveland is adott ki anyagokat.
Több mint harmincéves pályafutása alatt állítólag másfél millió hanghordozót adtak el a nevével.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 383.

Zoltán Erika

A rendszerváltozás után a korábbi monolitikus, felülről beszabályozott, vertikálisan tagolódó poprockkultúra helyét Magyarországon is egyre inkább a több pólusú, horizontális, erősen differenciálódó popkultúra vette át. Ennek az egykori megtűrt underground vagy a támogatott mainstream éppúgy részét képezte, mint a tiltott, marginalizálódó rétegkultúrák vagy a késő Kádár-korszakban születő új ifjúsági szubkultúrák. A kilencvenes években jól elkülönülő fő ág jött létre: az értékorientált, új zenei-ideológiai törekvéseket magába foglaló alternatív kultúra (újhullám, kortárs rock, világzene, grunge, újprogresszívek), a piacorientált, popularitásra törekvő, fogyasztói kultúra (diszkó, house, euro-dance, szintipop, fiú és lányzenekarok, rap), valamint az agresszív, szélsőséges, ezért marginalizálódó kultúra (skinhead, hardcore). 
                     
Nem jött létre önálló alternatív közeg
A popkultúrának ezek az egymástól markánsan elkülönülő irányzatai már a kádári puha diktatúra utolsó éveiben is léteztek. Akkor egyértelműen úgy tűnt, hogy a beatgeneráció tagjainak pozíciókba kerülésével, az egyre szélesedő, új középosztályának létrejöttével, az iskolarendszer átalakulásával, kiterjedésével összhangban az alternatív kultúrából lehet az új mainstream. Aztán a rendszerváltozást követően hamar nyilvánvalóvá vált, hogy egyrészt az alternatív kultúra régebbi és újabb képviselői nem tettek komoly kísérletet arra, hogy a mainstreamtől eltérő kulturális-zenei-piaci-média közeget hozzanak létre, másrészt nem állt szándékukban a létező, elavult struktúra átalakítása sem.
Bár a rendszerváltozás idején a megalakult kis kiadóknál számos alternatív produkció kapott nyilvánosságot, a remélt áttörés, az országos ismertség nem következett be. Csupán annyi történt, hogy megjelentek a régóta kiadásra váró vagy korábban parkolópályára kényszerített produkciók, amelyek a beatkorszakkal ellentétben már nem nemzedéki, hanem csak szűk – igaz, véleményformáló – értelmiségi-baráti-egyetemi-főiskolai-újságírói körben terjedtek, hatottak.
Csaknem hasonló sorsra jutottak (leszámítva a legendásodás folyamatát) a nyolcvanas évek második felében startoló, tehetségkutató vetélkedőkön, kis klubokban felbukkant előadók. Az alternatív létből kellő nyilvánosság, közönség- és médiatámogatás hiányában ők sem tudtak továbblépni a születő újkapitalizmus szigorú törvényei között. 
Bár kezdetben a magyar alternatív rockzenekarok is szép számmal szerepeltek a multik üzleti terveiben, ezeket később módosították, mert a kiadók portfóliójában – a nemzetközi trendeket és a piaci logikát követve – mindinkább a profitorientált produkciók kerültek előtérbe. A kilencvenes évek elején már csak azok jöhettek számításba (Kispál és a Borz, Tankcsapda, Nyers, PUF, Quimby), akik átküzdötték magukat a hazai vadkapitalizmus akadályain, és eközben kellő népszerűséget is szereztek ahhoz, hogy érdemes legyen szerződtetni őket.
Az alternatív kultúra kibontakozásának és áttörésének esélyeit rontotta, hogy bár a nyolcvanas évek végén nálunk is megjelentek a kortárs rockkal szimpatizáló darkok, gothok, rapperek, újromantikusok. Magyarországon ezek a csoportok társadalmi méretekben jelentéktelenek voltak azokhoz a tinédzser tömegekhez képest, akik körében már a piackonform magatartásforma és gondolkodásmód, a fogyasztásra szocializálódó kapitalizmus vált általánossá. 

Trendkövető tinédzserek
A nyolcvanas években az új technikai innovációk, a CD, a videóklip és a VHS-kazetta megjelenése alapvetően alakította át a poptermelés és -fogyasztás szerkezetét. Magyarországon ezek a változások – a szokásos sokéves fáziskésésnek köszönhetően – épp a rendszerváltozás idejére estek. Amikor 1988 őszén megjelent az első CD, hivatalosan még csak pár száz lejátszó készülék volt az országban. Elsőként az Omega és a Neoton albumát nyomták ki 2-2000 példányban, amelyeket először az őszi BNV-n árusítottak 550 forintért. Aztán Székesfehérvárott – Kelet-Európa első CD-gyárában – nagyban is megkezdték a termelést. Bár a termékek 80 százaléka eleinte a nyugat-európai piacra készült, a VTCD 1990 óta hazai CD-k kiadásával is foglalkozott. Eleinte évi 12-15 kiadványt vállaltak fel ezer-ezer példányban (olyan előadóktól, mint a Bikini, az Első Emelet, a Hungaria, Katona Klári, Komár László, Koncz Zsuzsa, Máté Péter, a Napoleon Boulevard, a Neoton, az Omega és Szécsi Pál), de Koltai Róbert Sose halunk meg című filmjének zenéje már tömegsikert aratott (20 ezret adtak el belőle).
A változásokat elősegítette, hogy a nyolcvanas évek fordulóján ezek a műfaji, üzleti, technológiai változások nálunk egybeestek a nemzedékváltással. És a nagy többség számára a pop is fogyasztási cikk lett. A kilencvenes évek elejétől a hazai popüzlet már különböző stílusokba, trendekbe sorolva szállította a fogyasztásra szánt termékeket, sztárokat. Az új tizen- és huszonéves korosztály pedig hamar a kereskedelmi rádiók és televíziók befolyása alá került, a kommersz popcorn-kultúra (vagy hazai megfelelőjének) fogyasztója lett. A kereskedelmi szempontok szerint kialakított kínálatba nem fértek bele sem a hazai, sem a külföldi alternatív vagy progresszív zenei törekvések sem. A world music sokáig éppúgy periferiális jelenség maradt nálunk, mint a grunge vagy a hip hop.

Válságban a koncertszervezés
A kilencvenes évek elején a közönségigények átalakulását, a piaci változásokat, a tradicionális rockzenei stílusok, formák, üzletágak iránti érdeklődés csökkenését már jelezték a különböző listák, nézőszámok, mutatók. 1991-ben az eladott lemezek alapján készülő sikerlistát már a Bonanza Banzai vezette, Gergely Róbert, a Manhattan, az Edda és Szandi előtt, miközben a Top 10-be még olyan előadók és formációk fértek be, mint a Locomotiv GT, Demjén Ferenc, Zámbó Jimmy, a Republic és a Rapülők. 
Aztán 1992-ben a Magyar Hírlap közölte az ország egyik leglátogatottabb vidéki nyári koncerthelyszíne, az Agárdi Popstrand statisztikáját, ahol 150–260 forintos jegyárak mellett a legtöbben (4000-en) az Edda fellépésére váltottak belépőt, ezt követte a Manhattan (1500), a Pa-Dö-Dö (1400) és az R-Go (1400). Miközben Demjén Ferenc és a Republic 1000–1000, az AD Stúdió, Deák „Bill” Gyula, az Exotic, Vincze Lilla és Zorán mindössze 300–400 nézőt vonzott. A Neotonra Pécsett 3000 fős koncerthelyen 400-an voltak kíváncsiak, az Eddára és a Pokolgépre 1000 fős bulihelyen 630, illetve 560 néző váltott jegyet, ugyanakkor az R-GO 70–100 fős jegyeladásokkal turnézott. 
A Tavaszi Fesztivál-on Koncz Zsuzsa három telt házas koncertet adott a Budapesti Kongresszusi Központban, amelyeknek az összköltsége 803.200 forint volt. A jegyeladásokból, reklámból származó bevételek 864.000 forintot tettek ki, így tehát a vállalkozás koncertenként 20-20 ezer forint nyereséget hozott. Demjén Ferenc viszont hiába töltötte meg az Erkel Színház nézőterét, lemezbemutató koncertjének összbevétele csak 366.400 forint volt, ugyanakkor a fellépés költsége 409.800 forintra rúgott. Vagyis ebben az esetben a telt ház is 43.400 forint ráfizetést eredményezett. Szponzor nélkül ezért a továbbiakban már a legnagyobb sztárok sem koncertezhettek.
Az alternatívoknak és a feltörekvőknek ennél jóval rosszabbul ment. A 800 ezer forintos költségvetésű, háromnapos HungaroCarrot fesztivál például 400 ezer forint veszteséget hozott a Petőfi Csarnokban. Ugyancsak hasonló nagyságrendű bukás volt a Ring Kiadó reprezentatív gálája, amelyen A Rock gyermekei és a Csillag születik akció legtehetségesebb zenekarai vonultak fel, és amelyre 520 néző váltott jegyet.

A sztárcsinálók
Magyarországon a rendszerváltozás idején a nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező zenészek – menedzserként, művészeti vezetőként, igazgatóként – leszerződtek a megalakuló hanglemezkiadókhoz (Nívó, Proton, Rákóczi, Magneoton, Rózsa, Craft), majd a multinacionális cégek betelepülésével elfoglalták azok felkínált igazgatói, ügyvezetői székeit. (Szigeti Ferenc – Zebra, Universal, Benkő László – Hungaroton, Pásztor László – Warner)
A kilencvenes években a nagy öregek mellett megjelentek a hazai show bizniszben azok a zenész üzletemberek is (Környei Attila, Berkes Gábor, Pierrot, Hauber Zsolt, Tabár testvérek), akik pályájukat a nyolcvanas évek végén sikeres vagy kevésbé sikeres zenekarokban kezdték, és gyorsan kifutó karrierjük után a kilencvenes évek elejétől producerként vagy menedzserként kívánták hasznosítani tapasztalataikat, kapcsolataikat. Mivel a multik egyre kevesebb figyelmet fordítottak a magyar előadókra (inkább a készárut vették át a beszállítóktól), ezeknek a független lemezkiadóknak, producereknek, zeneszerzőknek még nagyobb tér nyílt felfedezetteik befuttatására.

90s mainstream pop

Ha a popzene történetét néhány évtizedre visszapörgetjük, feltűnő és már-már törvényszerű jelenség, hogy a műfajban öt-hét évenként rendre történt valami mérföldkő. 1955 – Elvis Presley, 1962 – Beatles, 1969 – Woodstock, 1976 – Sex Pistols, 1983 – Michael Jackson, 1991 – Nirvana. Magyarországon a hatvanas évektől a zenei jelenségek és divatok változása – két-három év fáziskéséssel – követte a nemzetközi trendeket, így volt ez a nyolcvanas évek első felében is. Megjelent a színpadok előtt egy új tizenéves nemzedék, velük együtt új bálványok, stílusok, divatok kaptak főszerepet, amelyek a következő években éppúgy beépültek a pop főáramába, mint az előző jelenségek.

1. 2. 3... Start – Hullámok az állóvízben
Magyarországon az új zenekarok tudatos menedzselésével 1979 nyarán próbálkozott meg először a Hanglemezgyár. A Pop-Nyár című reklámkiadványban Nálunk is van újhullám! címmel öt együttest – Bojtorján, Kentaur (a KFT elődje), Korál, Korona, Panta Rhei – ajánlottak a közönség figyelmébe, de sem a csövesek, sem pedig a „nyúvévesek” nem vették komolyan a kijelentést.
Egy évvel később az MHV szintén újhullám címszó alatt próbálta eladni aktuális felfedezettjeit (Delfin Rt., East, Ikarusz, Óceán, Oxigén, Reflex, Rolls), de végül e formációk a Pesti Műsor Rock Hullám verseny döntőseként kaptak egy-egy kislemezoldalt. Miközben a vállalat ugyancsak újhullám címkével árulta az Új Skorpiót, a V’Moto-Rockot és az Eddát.
A Magyar Ifjúság hasábjain a kritika azonban éles határvonalat húzott az újhullám jelentésének hazai és külföldi tartalma között, ezt követően a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat menedzsmentje – felülbírálva korábbi idegenkedését – felkarolta azokat a zenekarokat, amelyek valóban újnak számítottak. A választás a Józsefvárosi Ifjúsági Ház klubjában játszó formációkra (Forum, GM49, KFT, Lobogó, Solaris) esett, és a Pick Up című belső kiadványban vázolták is az újonnan létesített Start márka szerkesztőségének a terveit: „A Start feladata lesz, hogy figyelemmel kísérje a popzene legfrissebb változásait. Nem kizárólag a vadonatúj előadók fóruma lesz, de »törzsgárdája« az utóbbi évek új rockegyütteseinek köréből fog kikerülni. Egyik legfontosabb feladata, hogy kísérletező, mozgékony munkájában új minőségeket, új értékeket mutasson fel. Ez a márka sem lesz a hőzöngés, a tartalmatlan »keménykedés« fóruma, de ugrásra készen áll arra, hogy teret adjon minden érdekes, új zenei törekvésnek.”
A Start márkamenedzsere, Wilpert Imre 1981 őszétől tervezte az általa befutottnak és lemezérettnek tartott zenekarok felvételeinek kiadását. 1981. augusztus 22-én a Budai Ifjúsági Parkban léptek közönség elé, és bár a produkciókat a közönség és a kritika egyaránt fanyalgással fogadta, Wilpert hitt az elképzeléseiben. Miként 1982-ben nyilatkozta: „A koncerten látott együttesek olyat produkálnak, ami ma új, és a nyolcvanas évek elején van perspektívája. Közülük azokat favorizáljuk, amelyek a hazai közönség számára befogadhatóak, és a művészi érték összehangolását is szeretnénk megvalósítani. Rendszeres kapcsolatot teremtünk a közönséggel a Fővárosi Művelődési Házban indított Start klubban, ahol a következő hullám, a Prognózis és az Y is bemutatkozik. Az első Start emblémával megjelenő East és P.Mobil nagylemezek után kislemezen adjuk ki a Lobogó, a GM49, a KFT és a Fórum számait. A KFT-vel és a Solaris-szal tervbe vettünk egy-egy nagylemezt is.” 
Az FMH Start klubja hamarosan kazettapályázatot hirdetett kezdő előadók részére. Tétje a Közgáz Klub Rock-reflektor című műsorában való részvétel volt, amelyet akár lemezfelvétel is követhetett. A pályázatra több mint 90 kazetta érkezett, a zsűri döntése szerint hat zenekar – Android, Fanyúl, Hangár, Ninive, Szintézis, Y – kapott lehetőséget a bemutatkozásra. Az 1982. január 29-i koncerten kínált választékot azonban itt is mérsékelt lelkesedés fogadta.
1982. május 29-én a Budapest Sportcsarnokban a Popmajális-on a közönség szintén eléggé hűvösen fogadta az újhullámos zenekarokat. A koncertről Popmajális címmel kazetta jelent meg (közreműködők: Edda, GM49, Karthago, KFT, P. Box, Prognózis, Rolls Fakció), majd a Start debütáló lemezkiadványaként egy válogatás, amely az Edda, a P. Box és a Karthago koncertfelvételeit tartalmazta.
A Start a folyamatos reklám és piaci jelenlét ellenére sem tudott igazi tömegbázist kialakítani zenekarainak. Pedig ezek a formációk a Magyar Rádióban is gyakran kaptak lehetőséget, mint ahogy a koncertek, klubok is nyitva álltak előttük. Mégis közülük csupán kettőnek (KFT, Rolls Frakció) sikerült jelentős sikereket elérnie.
Az összképen a Start második válogatáslemeze sem változtatott, mely az 1982-ben rendezett tehetségkutató akciók lezárásaként és az 1983-as Ki mit tud? előzeteseként adott bemutatkozási lehetőséget a fiatal együtteseknek. A korongra az 1981-es televíziós szereplése (Bábu vagy) révén országos hírűvé vált KFT és a melodikus kemény rocknak címkézett Prognózis két-két dala mellett Dolák-Saly Róbert, a Fanyúl, a GM49, a Hangár, a Ninive, a Sikátor és Torma egy-egy felvétele került rá. 
Egyre többen követelték, hogy végre igazi újhullámos zenével is rukkoljon elő a Hanglemezgyár. Az MHV be is harangozta a sorozat harmadik lemezét, amelyen a Kontroll Csoport, az Európa Kiadó, az Első Emelet és a Spenót anyagai kaptak volna helyet. „Ha a kiadással kapcsolatos részletkérdések tisztázódnak, talán a következő válogatás már alapvetően az újhullám jegyében fog megszületni” – nyilatkozta a márkamenedzser, de ez a nagylemez végül nem készült el.  Mi több, az 1. 2. 3... Start LP-sorozat következő (mint utóbb kiderült, egyben utolsó) darabja csak 1985-ben került a boltokba, és a korong széles zenei horizontját mutatja, hogy rajta Gigi Kim Wilde-os slágere, a Puncs szintis new wave-es dala és a Madness-es, szintipopos Satöbbi mellett a metálős Pokolgép vagy a folk-rockos Gépfolklór is helyet kapott. Miközben az MHV az újhullámként reklámozott csapatait továbbra is támogatta: az FMH-ban működtetett Start Klubban a GM49, a Prognózis vagy Torma rendszeresen kapott fellépési lehetőséget.

Kiki (Patkó Béla)

Forrás:

Kapcsolatok

Első Emelet zenekari fotók

Berkes Gábor

Óceán

Első Emelet

Zoltán Erika

90s mainstream pop

Kis Generáció (80s pop)

Szentmihályi Gábor

Boldog karácsonyt

Szerelem-sztrájk

Mindannyian mások vagyunk

Három Kívánság

Első Emelet

Első Emelet 2

Első Emelet 3

Első Emelet 4

Naplemez

Turné '88

Vadkelet

Kis generáció

Megyek a szívem után

Best of Első Emelet – A film forog tovább...

Csakazértis szerelem

Kuka-blues