A Kex egyszeri és megismételhetetlen zenekar. Stílusukra talán a groteszk vagy abszurd illene leginkább. Amit csináltak, a pillanattal született és a pillanattal halt meg. Kislemezükön és a rádiófelvételeken kívül produkciójukról egyetlen képi dokumentum maradt fenn: Mészáros Márta Szép lányok, ne sírjatok című filmjében jelentős szerepet bízott rájuk.

Igazi önképzőköri zenekarként indultak. A klasszikus képzettségű Bianki Iván (1946, gitár, cselló) és Imre Attila (194?–1999, basszusgitár) egy vidéki haknizenekarban játszott, cigányzenét éppúgy, mint Bee Gees-t. Az 1967-es polbeat fesztiválon szereplő Doleviczényi Miklós (1948, billentyűsök), barátjával, Kisfaludy Andrással (1950, dob) éppen zenekart akartak alapítani, így bevették maguk mellé őket. Állítólag a Shadows volt a közös kedvenc, de jobbára azt játszották, amit Bianki diktált. Aztán egy nap elmentek a Wastaps mátyásföldi bulijára, és leigazolták magukhoz annak frontemberét, Baksa Soós Jánost (1949-2021, ének, showman).

1968 decemberében az Ipartervben mutatkoztak be, és ettől kezdve – a Syrius mellett – az egyetemi klubok kedvencei lettek. Igazi happeningbanda volt, minden tekintetben újszerű és kiszámíthatatlan. Hogy milyen lehetett valójában a színpadi világuk, ma már nehezen rekonstruálható, legfeljebb csak következtethetünk rá a Szép leányok, ne sírjatok című filmben előadott dalaikból (A család, Tiszta szívvel, Nálunk, Elszállt egy hajó a szélben, Csillagok, ne ragyogjatok).

Hogy 1970-ben az akkor „legjobb vidéki zenekarnak” számító Illéssel turnézhattak közösen, az nagyrészt Bródynak volt köszönhető, miként az első – és mint utóbb kiderült, egyetlen – kislemezt is ő járta ki a Hanglemezgyárnál. 1970. december 25-én a Citadella klubban szintén Bródy volt az, aki a koncert után a színpadon „átadta” az első kislemezt, amit egy táskalemezjátszón az ottmaradtak mindjárt közösen meg is hallgattak.

1971-ben Bianki Iván kilépett, ekkor került a gitáros posztra Babos Gyula, majd miután behívták katonának, helyére Závodi János érkezett. Baksa Soós 1971-es emigrálása után Doleviczényi Somló Tamással még egyszer megpróbálta feléleszteni a csapatot, de pár koncert után inkább ő is csomagolt, és követte Baksát Nyugat-Németországba.

Baksa Soós János attól 2021-es kezdve haláláig Berlinben élt, néha hazajárt, de a Kexről már csak mint fiatalkori próbálkozásról beszélt, amelyen „a világ és ő is régen túllépett”. Még az 1999-es CD-re újra felvett dalokban sem volt hajlandó részt venni, így helyette Somló és Hobo énekelte fel azokat.

2021-ben az egykori dobos – és későbbi dokumentumfilmes – Kisfaludy András Elszálltunk egy hajóval a szélben címmel könyvben írta neg a zenekarral, és különösen Baksa-Soós Jánossal kapcsolatos visszaemlékezéseit.

JBSz–SJ

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 174–178.