Band/name

Az AORTA egyik meglepetés zenekara a győri Citrom volt, amelynek tagjait hamar elcsábították a fővárosba, és Szigeti Ferenc próbált meg segítségükkel visszatérni az élvonalba. A Känguru – Dobi Sándor (ének), Szigeti Ferenc (gitár), Galambos Zoltán (billentyűsök), Boros Csaba (basszusgitár), Boros Péter (dob) – glam rockjára azonban a közönség nem volt vevő, viszont a tagok később a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-republic-10715">Republic</a>ban és a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-manhattan-12046">Manhattan</a>ben igen sikeresek voltak. Felvettek ugyan egy lemezanyagot, de az végül is nem jelent meg. 
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 391.

Känguru

Az amerikai New Kids On The Block, majd a brit Take That mintájára az 1990-es évek elején Magyarországon is megkezdték a fiúcsapat klónok gyártását. Környei Attila menedzser így hozta létre ismert zenekarok tagjaiból a Manhattant – Csoki (Nemcsók János, 1962), Dobi Sándor (1963), Varga Szabolcs (1971), Vilmányi Gábor (1965–) –, mely a Bonanza Banzai mellett az évtized első felének talán legnagyobb tinikedvence volt.
A fiúcsapat profi szerzők által írt slágereivel (Rossz vagyok, Várj, te hosszú, forró nyár, Tépjél szét, Őrizz még, Ne sírjál, Látod, így sikerült, Egyedül) és gondosan megtervezett médiaszerepléseivel hamar újraírta a sikerlistákat. Az amerikai mintát követve igazi popsztárként menedzselték őket, aminek eredményeként a Manhattan négy évig őrizte éllovas pozícióját, és a nagylemezeik (Manhattan, 1991, Szállj fel még, 1992, Hazatérés, 1993, Várj, te hosszú forró nyár, 1994, Ajándék, 1995) is sorra bearanyozódtak.
Az évtized közepén – miután közönségük kinőtt a tinédzserkorból – az együttesnek váltania kellett volna, de Dobi Sándor 1996-os távozása már előrevetítette a közeli véget.
Aztán Vilmányi Gábor és Csoki mellé csatlakozott egy fiatal gitáros, Kelemen Tamás, így született meg 1997-ben az Ugyanaz a tűz, 1998-ban a Hetedik, 2003-ban pedig az Újra+újra.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 395.

Manhattan

Szigeti Ferenc (1949, Budapest) a magyar rockélet egyik legaktívabb szereplője, zenészként a Corvina, a Karthago, a Känguru és a Krokodyl vezetője, aki a nyolcvanas évektől producerként is egyik meghatározó személyisége lett a műfajnak. 1982-től az 1.2.3…Start válogatássorozat zenei producere, mintegy hetven lemez létrejöttében közreműködött. 1985-től a Magyar Rádió és a Hungaroton zenei rendezője. 1988-ban egyik kezdeményezője A rock gyermekei tehetségkutató akciónak, ő szervezte az azonos nevű táborokat Tokajban. 1989-től a Proton Zeneműkiadó Kft. igazgatója, a MAHASZ egyik alapítója, több rádió és televízió műsor (A rock gyermekei, Vasárnapi turmix, Halló Vasárnap, Képes nóták, Rockstúdió, Sztárszáj, Premier Plan) vezetője, a Zebra Kiadó cégvezetője, 1993-tól a Magyar Polygram Hanglemezkiadó Kft. művészeti igazgatója. 19 arany- és platinalemezt jelentetett meg. Sikerprodukciói: 100 Folk Celsius, Dolly Roll, Groovehouse, Hobo, Irigy Hónaljmirigy, KFT, Ladánybene 27, L’art pour L'art Társulat, kitalálója és producere volt a több százezres eladású Supra Hits, a Summer Hits, a Sztárkarácsony, a Legszebb TV-filmslágerek, A '60-as évek legszebb dalai és a Teenager Party című válogatásoknak. Két szólólemeze (Érzelem húrjain, 2002, Örök Karácsony, 2004) jelent meg.
Kőbányán nőtt fel, nyolcadikos koráig zongorázni tanult, azután kezdett énekes-gitárosként együttesekben játszani. 1966-ban került a Sigma zenekarba, amely akkor az Egyetemi Színpadon futó zenés darabokhoz adta a kísérőzenét, de kéthavonta önálló fellépést is tarthattak ott. Az együttesnek egy kislemeze jelent meg, amelynek egyik oldalán Szigeti Ferenc instrumentális szerzeménye volt Nyári emlék címmel, Shadows-szerű gitárjátékkal. Ez volt az akkor 17 éves zenész első stúdiófelvétele.
Időközben Szigeti Ferenc „civilben” híradástechnikai szakközépiskolát végzett, majd pedig közgazdász diplomát szerzett.
1969-ben hagyta el a Sigmát, ugyanis Soltész Rezső elhívta őt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-corvina-rangers-307">Corvina</a> zenekarba szólógitárosnak. 1972-ig rengeteg fellépésük volt, többnyire táncdalénekeseket (Aradszky László, Koós János) kísértek vidéki haknikon, de az együttesnek voltak önálló külföldi turnéi is - hónapokig játszottak a Szovjetunióban. Az 1972-es Táncdalfesztivál hozta meg számukra az igazi áttörést, az Egy viharos éjszakán című dalukkal (zene: Szigeti Ferenc, szöveg: Soltész Rezső) harmadik helyezés értek el, és egy ország megismerte meg őket. Nagylemezeik jelentek meg, és immár Nyugat-Európában is voltak fellépéseik. A Corvina egy sikeres popzenekar volt, egészen az 1978-as megszűnéséig, ami Szigetit nagyon rosszul érintette, elmondása szerint utána tíz évig nem állt szóba Soltész Rezsővel, de aztán újra jóbarátok lettek.
A gitáros meghallva az idők szavát, 1979-ben egy kemény rockot játszó bandát hozott össze, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-karthago-9325">Karthago</a> együttest, amely időnként tartott ugyan leállásokat, de mind a mai napig létező formáció, méghozzá - ami nagy ritkaság - 1979 óta ugyanaz az öt zenész játszik együtt. Extrém színpadi megjelenés, igényes muzsika west-coast beütéssel - ez tette a Karthagót a 80-as évek egyik legnépszerűbb rockzenekarává. Legalábbis a közönség számára, a kritika nem volt annyira „elájulva” a zenéjüktől. Szigeti Ferenc szerzőként is kivette részét a sikerből, többek között ő írta a legnépszerűbb Karthago-dal, a Requiem zenéjét.
A zenekarvezető Szigeti Ferenc ujjbalesete miatt 1985-ban leállt a Karthago, és csak 1990-ben léptek újra színpadra. Szigeti pedig új formációkban próbálta ki magát. 1986-ban összehozta a Duran Duran ihlette, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kanguru-11941">Känguru</a> névre keresztelt fiúzenekart. Az együttes azonban hamar megszűnt, de előtte felvettek egy rockosabb hangzású lemezanyagot, ami sohasem került kiadásra. Ezután Szigetinek Krokodyl néven volt egy duója a későbbi Republic-énekessel, az azóta elhunyt Bódi László „Cipő”-vel, aki már a Kängurunak is írt dalszövegeket. A Krokodylnak egyetlen felvétele készült, a Számolj el tízig című dal.
Szigeti Ferencnek a 80-as évek közepétől sok más elfoglaltsága is van a zenei életben, azért a Karthago időről-időre összeáll néhány nagy koncertre. Így volt ez 2009-ben a 30., majd a 40. születésnapjukon 2019-ben. Legutóbb 2022-ben adtak ki lemezt, amelyet régi zenész barátjuk, Máté Péter (1947-1984) szerzeményeiből állítottak össze.
Szigeti Ferenc 2015-ben kiemelkedő művészi pályájának elismeréseként megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét. 2021-ben - megosztva a Karthago együttes tagjaival - Máté Péter-díjban részesült.
JBSz, HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/FerencSzigeti1/">https://www.facebook.com/FerencSzigeti1/</a>

Szigeti Ferenc

A Republic-életművet minden korosztálynak hallania kell

Bár a rendszerváltozás idején alakult, sok szempontból az előző évtized popzenéjéhez kötődik a Republic – klasszikus felállása: Cipő (Bódi László, 1965–2013, ének), Patai Tamás (gitár), Tóth Zoltán (gitár, zongora, ének), Boros Csaba (basszusgitár), Nagy László Attila (dob) –, mely könnyen befogadható, dallamos, de energikus popzenéjével a kilencvenes évek első felének egyik legünnepeltebb zenekara volt.
Frontembere és elsőszámú dalszerzője, Cipő az akkor a Szovjetunióhoz tartozó Ungváron született, de Kisvárdán nőtt fel, tizenéves korától írta egyszerű szerkezetű és szókimondó szövegű dalait, majd tizennyolc évesen 1983-ban felköltözött Budapestre. Miközben vasutasként és újságkihordóként tartotta fenn magát, kereste a kapcsolatot a popszakmával. Bródy János, Szigeti Ferenc és Nagy Feró egyaránt támogatta első lépéseit, mígnem a Republic élén szárnyalni kezdett.
A bemutatkozó albumról (Indul a Mandula!!!, 1991) különösen a Repül a bálna aratott meglepő sikert, a szinte hónapok alatt befutott zenekar a még élő Hungaroton szerződéséből egy negyvenperces dobszólós anyaggal igyekezett kibújni (ami aztán hatalmas meglepetésére Üss a kazettára címmel a boltokba is került), és még ugyanabban az évben kigurított egy újabb korongot (Hoppá-Hoppá!!!) a Quintnél, amelyről a Jó reggelt kívánok és Szeretni valakit valamiért lett sokak által dúdolt sláger. Ettől kezdve minden évben legalább egy új albumot jegyeztek, az 1994-es Disco LP-re már több mint százezren voltak vevők, róla a Ha itt lennél velem és A 67-es út heteken át uralta a slágerlistákat. A pontot az i-re pedig az 1995-ös Tüzet viszek-en hallható Szállj el kismadár tette fel.
A kilencvenes évek derekára a Republic az egyik legkelendőbb hazai pop produkció lett, folyamatosan úton volt és iparszerűen termelt, 2000-ben még Cseh Tamással is készített közös korongot (Levélváltás). Az új évezredben sem lankadtak, évenként újabb és újabb anyaggal jelentkeztek, és bár rajongótáboruk egyre fogyatkozott, még a kétezres évek végén is sokfelé hívták őket. Aztán úgy tűnt, a régóta szívproblémákkal küszködő Cipő 2013-as halála a Republic pályafutásának a végét is jelenti. Társai azonban másként gondolták.
A többség a folytatás mellett döntött, míg Tóth Zoltán kilépett a zenekarból. A jelenlegi Republicban Boros Csaba basszusgitáros énekel, Tóth Zoltán helyét pedig Halász Gábor gitáros vette át. Az elmúlt 10 évben három korongot készítettek, a Rajzoljunk álmokat! 2015-ben, a Kimondom a neved 2017-ben, a Magyarazűrben 2019-ben látott napviágot. Tóth Zoltán a Köztársaság Park zenekarral, illetve a Kék és Narancssárga Produkcióval folytatta pályafutását, mindkét formációval ápolva, őrizve Cipő és az 1990-2013 közötti Republic emlékét.
 
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 174.

Republic

A rendszerváltozás után a korábbi monolitikus, felülről beszabályozott, vertikálisan tagolódó poprockkultúra helyét Magyarországon is egyre inkább a több pólusú, horizontális, erősen differenciálódó popkultúra vette át. Ennek az egykori megtűrt underground vagy a támogatott mainstream éppúgy részét képezte, mint a tiltott, marginalizálódó rétegkultúrák vagy a késő Kádár-korszakban születő új ifjúsági szubkultúrák. A kilencvenes években jól elkülönülő fő ág jött létre: az értékorientált, új zenei-ideológiai törekvéseket magába foglaló alternatív kultúra (újhullám, kortárs rock, világzene, grunge, újprogresszívek), a piacorientált, popularitásra törekvő, fogyasztói kultúra (diszkó, house, euro-dance, szintipop, fiú és lányzenekarok, rap), valamint az agresszív, szélsőséges, ezért marginalizálódó kultúra (skinhead, hardcore). 
                     
Nem jött létre önálló alternatív közeg
A popkultúrának ezek az egymástól markánsan elkülönülő irányzatai már a kádári puha diktatúra utolsó éveiben is léteztek. Akkor egyértelműen úgy tűnt, hogy a beatgeneráció tagjainak pozíciókba kerülésével, az egyre szélesedő, új középosztályának létrejöttével, az iskolarendszer átalakulásával, kiterjedésével összhangban az alternatív kultúrából lehet az új mainstream. Aztán a rendszerváltozást követően hamar nyilvánvalóvá vált, hogy egyrészt az alternatív kultúra régebbi és újabb képviselői nem tettek komoly kísérletet arra, hogy a mainstreamtől eltérő kulturális-zenei-piaci-média közeget hozzanak létre, másrészt nem állt szándékukban a létező, elavult struktúra átalakítása sem.
Bár a rendszerváltozás idején a megalakult kis kiadóknál számos alternatív produkció kapott nyilvánosságot, a remélt áttörés, az országos ismertség nem következett be. Csupán annyi történt, hogy megjelentek a régóta kiadásra váró vagy korábban parkolópályára kényszerített produkciók, amelyek a beatkorszakkal ellentétben már nem nemzedéki, hanem csak szűk – igaz, véleményformáló – értelmiségi-baráti-egyetemi-főiskolai-újságírói körben terjedtek, hatottak.
Csaknem hasonló sorsra jutottak (leszámítva a legendásodás folyamatát) a nyolcvanas évek második felében startoló, tehetségkutató vetélkedőkön, kis klubokban felbukkant előadók. Az alternatív létből kellő nyilvánosság, közönség- és médiatámogatás hiányában ők sem tudtak továbblépni a születő újkapitalizmus szigorú törvényei között. 
Bár kezdetben a magyar alternatív rockzenekarok is szép számmal szerepeltek a multik üzleti terveiben, ezeket később módosították, mert a kiadók portfóliójában – a nemzetközi trendeket és a piaci logikát követve – mindinkább a profitorientált produkciók kerültek előtérbe. A kilencvenes évek elején már csak azok jöhettek számításba (Kispál és a Borz, Tankcsapda, Nyers, PUF, Quimby), akik átküzdötték magukat a hazai vadkapitalizmus akadályain, és eközben kellő népszerűséget is szereztek ahhoz, hogy érdemes legyen szerződtetni őket.
Az alternatív kultúra kibontakozásának és áttörésének esélyeit rontotta, hogy bár a nyolcvanas évek végén nálunk is megjelentek a kortárs rockkal szimpatizáló darkok, gothok, rapperek, újromantikusok. Magyarországon ezek a csoportok társadalmi méretekben jelentéktelenek voltak azokhoz a tinédzser tömegekhez képest, akik körében már a piackonform magatartásforma és gondolkodásmód, a fogyasztásra szocializálódó kapitalizmus vált általánossá. 

Trendkövető tinédzserek
A nyolcvanas években az új technikai innovációk, a CD, a videóklip és a VHS-kazetta megjelenése alapvetően alakította át a poptermelés és -fogyasztás szerkezetét. Magyarországon ezek a változások – a szokásos sokéves fáziskésésnek köszönhetően – épp a rendszerváltozás idejére estek. Amikor 1988 őszén megjelent az első CD, hivatalosan még csak pár száz lejátszó készülék volt az országban. Elsőként az Omega és a Neoton albumát nyomták ki 2-2000 példányban, amelyeket először az őszi BNV-n árusítottak 550 forintért. Aztán Székesfehérvárott – Kelet-Európa első CD-gyárában – nagyban is megkezdték a termelést. Bár a termékek 80 százaléka eleinte a nyugat-európai piacra készült, a VTCD 1990 óta hazai CD-k kiadásával is foglalkozott. Eleinte évi 12-15 kiadványt vállaltak fel ezer-ezer példányban (olyan előadóktól, mint a Bikini, az Első Emelet, a Hungaria, Katona Klári, Komár László, Koncz Zsuzsa, Máté Péter, a Napoleon Boulevard, a Neoton, az Omega és Szécsi Pál), de Koltai Róbert Sose halunk meg című filmjének zenéje már tömegsikert aratott (20 ezret adtak el belőle).
A változásokat elősegítette, hogy a nyolcvanas évek fordulóján ezek a műfaji, üzleti, technológiai változások nálunk egybeestek a nemzedékváltással. És a nagy többség számára a pop is fogyasztási cikk lett. A kilencvenes évek elejétől a hazai popüzlet már különböző stílusokba, trendekbe sorolva szállította a fogyasztásra szánt termékeket, sztárokat. Az új tizen- és huszonéves korosztály pedig hamar a kereskedelmi rádiók és televíziók befolyása alá került, a kommersz popcorn-kultúra (vagy hazai megfelelőjének) fogyasztója lett. A kereskedelmi szempontok szerint kialakított kínálatba nem fértek bele sem a hazai, sem a külföldi alternatív vagy progresszív zenei törekvések sem. A world music sokáig éppúgy periferiális jelenség maradt nálunk, mint a grunge vagy a hip hop.

Válságban a koncertszervezés
A kilencvenes évek elején a közönségigények átalakulását, a piaci változásokat, a tradicionális rockzenei stílusok, formák, üzletágak iránti érdeklődés csökkenését már jelezték a különböző listák, nézőszámok, mutatók. 1991-ben az eladott lemezek alapján készülő sikerlistát már a Bonanza Banzai vezette, Gergely Róbert, a Manhattan, az Edda és Szandi előtt, miközben a Top 10-be még olyan előadók és formációk fértek be, mint a Locomotiv GT, Demjén Ferenc, Zámbó Jimmy, a Republic és a Rapülők. 
Aztán 1992-ben a Magyar Hírlap közölte az ország egyik leglátogatottabb vidéki nyári koncerthelyszíne, az Agárdi Popstrand statisztikáját, ahol 150–260 forintos jegyárak mellett a legtöbben (4000-en) az Edda fellépésére váltottak belépőt, ezt követte a Manhattan (1500), a Pa-Dö-Dö (1400) és az R-Go (1400). Miközben Demjén Ferenc és a Republic 1000–1000, az AD Stúdió, Deák „Bill” Gyula, az Exotic, Vincze Lilla és Zorán mindössze 300–400 nézőt vonzott. A Neotonra Pécsett 3000 fős koncerthelyen 400-an voltak kíváncsiak, az Eddára és a Pokolgépre 1000 fős bulihelyen 630, illetve 560 néző váltott jegyet, ugyanakkor az R-GO 70–100 fős jegyeladásokkal turnézott. 
A Tavaszi Fesztivál-on Koncz Zsuzsa három telt házas koncertet adott a Budapesti Kongresszusi Központban, amelyeknek az összköltsége 803.200 forint volt. A jegyeladásokból, reklámból származó bevételek 864.000 forintot tettek ki, így tehát a vállalkozás koncertenként 20-20 ezer forint nyereséget hozott. Demjén Ferenc viszont hiába töltötte meg az Erkel Színház nézőterét, lemezbemutató koncertjének összbevétele csak 366.400 forint volt, ugyanakkor a fellépés költsége 409.800 forintra rúgott. Vagyis ebben az esetben a telt ház is 43.400 forint ráfizetést eredményezett. Szponzor nélkül ezért a továbbiakban már a legnagyobb sztárok sem koncertezhettek.
Az alternatívoknak és a feltörekvőknek ennél jóval rosszabbul ment. A 800 ezer forintos költségvetésű, háromnapos HungaroCarrot fesztivál például 400 ezer forint veszteséget hozott a Petőfi Csarnokban. Ugyancsak hasonló nagyságrendű bukás volt a Ring Kiadó reprezentatív gálája, amelyen A Rock gyermekei és a Csillag születik akció legtehetségesebb zenekarai vonultak fel, és amelyre 520 néző váltott jegyet.

A sztárcsinálók
Magyarországon a rendszerváltozás idején a nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező zenészek – menedzserként, művészeti vezetőként, igazgatóként – leszerződtek a megalakuló hanglemezkiadókhoz (Nívó, Proton, Rákóczi, Magneoton, Rózsa, Craft), majd a multinacionális cégek betelepülésével elfoglalták azok felkínált igazgatói, ügyvezetői székeit. (Szigeti Ferenc – Zebra, Universal, Benkő László – Hungaroton, Pásztor László – Warner)
A kilencvenes években a nagy öregek mellett megjelentek a hazai show bizniszben azok a zenész üzletemberek is (Környei Attila, Berkes Gábor, Pierrot, Hauber Zsolt, Tabár testvérek), akik pályájukat a nyolcvanas évek végén sikeres vagy kevésbé sikeres zenekarokban kezdték, és gyorsan kifutó karrierjük után a kilencvenes évek elejétől producerként vagy menedzserként kívánták hasznosítani tapasztalataikat, kapcsolataikat. Mivel a multik egyre kevesebb figyelmet fordítottak a magyar előadókra (inkább a készárut vették át a beszállítóktól), ezeknek a független lemezkiadóknak, producereknek, zeneszerzőknek még nagyobb tér nyílt felfedezetteik befuttatására.

90s mainstream pop

Boros Csaba

Boros Péter

Dobi Sándor

Galambos Zoltán

Bódi László „Cipő” (1965-2013) énekes, dalszerző, aki az 1990-es évek egyik legsikeresebb zenekarának, a Republicnak a frontembere volt.
Az egykori Szovjetunió területén, a kárpátaljai Ungváron született. Egyéves korában költözött családjával Magyarországra, Kisvárdára, ahol később zenei általános iskolába járt, megtanult zongorázni, a középiskolában pedig már zenekart alapított, amely a Cipőfűző nevet kapta, az énekesre pedig ráragadt a Cipő becenév. Elmondása szerint a Beatles együttes Egy nehéz nap éjszakája című filmjének hatására döntött a zenei pálya mellett. A Cipőfűző zenekar öt éven át működött, népdalszerű popszámokat írtak, és több rádiófelvételt is készítettek Nyíregyházán.
Cipő 18 éves korában költözött a fővárosba, ahol konzervatórium-előkészítőre járt. Emellett dolgozott, volt vasutas és újságkihordó, közben kereste a kapcsolatot a popszakmával. Bródy János és Nagy Feró egyaránt támogatta első lépéseit. A 80-as évek végén Szigeti Ferenccel megalakították a Krokodyl nevű duót. Egyetlen felvételük készült, Számolj el tízig címmel. Dalszövegeket is írt Szigeti együttese, a Känguru számára, ekkor ismerte meg a basszusgitáros Boros Csabát, akivel 1990-ben megalakították a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-republic-10715">Republic</a> zenekart.
A dallamos rockzenét könnyen befogadható, szókimondó szövegekkel párosító formációt már az első nagylemeze (Indul a mandula!!!, 1991) a csúcsra repítette, innentől ők lettek - és további sikeralbumaiknak köszönhetően maradtak is - a 90-es évek egyik legnépszerűbb hazai együttese. Rengeteget koncerteztek, 100-150 fellépésük volt évente idehaza és a környező országokban.
1995-ben adták ki Cipő és Rajcs Renáta modell közös lemezét (Cipő és A Lány: Amsterdam). Az ezen hallható dalok többsége csak később vált igazán nagy slágerré, mikor megjelentek a Republic albumokon, például a Gyere közelebb, menekülj el, vagy a Kék és narancssárga. 1998-ban mutatták be a Rózsák vére című filmet, amelynek betétdalait Cipő és a Republic gitárosa, Tóth Zoltán jegyezték. 2000-ben jelent meg a Levélváltás, Cseh Tamás és a Republic közös stúdióalbuma, amelyen egymás szerzeményeit dolgozták fel. Cipő több mint 240 számot szerzett a Republicnak, de írt dalokat más előadóknak is, így többek között Koncz Zsuzsának és Halász Juditnak.
Bódi László súlyos betegség következtében 47 esztendős korában hunyt el, 2013. március 11-én Budapesten.
Zenei pályafutásának elismeréséül az énekes a Republic többi tagjával együtt 2010-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemkereszt tisztikeresztjét. Halála után, 2013 tavaszán előbb posztumusz Artisjus-díjjal tüntették ki szövegírói életműdíj kategóriában, majd a Fonogram életműdíjat ítélték neki.
A 2013-as Sziget Fesztivál „-1.” napján, augusztus 5-én „Őrizz engem ezen a világon” címmel Cipő-emlékkoncertet rendeztek, számos ismert magyar együttes és előadó részvételével. A Republic legendás frontemberének tiszteletére 2021-ben szobrot avattak szülővárosában, az Ung folyó partján.
HZ