Ahogy a budapesti fiatalok az 1970-es évek elején rácsodálkoztak a magyar népzenére, és újradolgozták a hagyományt, még jó pár évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ugyanezt az új cigány zenészgeneráció is megtegye. Pedig már a hetvenes évek közepén, 1976-ban megjelent egy autentikus cigányzenei gyűjtés az MHV-nál, a nemzetközileg is díjnyeretes dupla albumot (Magyarországi cigány népdalok) Víg Rudolf gyűjtötte, akinek fia, a balatonos Víg Mihály 1998-ban Cigánydalok címmel emlékezetett meg apja munkáságáról egy szép kiadvánnyal.

Az első és sokáig ezen a területen egyedülinek számító együttes, a nevét egy Bari-versből kölcsönző Kalyi Jag (Fekete tűz) még 1978-ben alakult, jobbára nagyecsedi munkás fiatalokból, akik szülőhelyük dalait és táncait aktualizálták, és igyekeztek megismertetni a – javarészt nem roma – nagyközönséggel. Eleinte munkás szállókban, ifjúsági klubokban és táborokban, kisebb művelődési házakban léptek fel, és már 1979-ben elnyerték a Népművészet Ifjú Mestere címet. Az első nagylemezre mégis 1987-ig kellett várni, pedig az a zenei világ, ahonnan ők jöttek, az még a kutatók számára is részben feltáratlan terület volt.

A Varga Gusztáv (1959, ének, gitár, tánc) vezette társulat azóta persze bejárta a fél világot, nem csak Európa nagyvárosaiban, de más földrészeken is megfordultak, és több fontos lemezt megjelentettek. Más, rendszeresen át- és újjáalakuló cigány együttesekkel ellentétben az elmúlt huszonöt évben a Kalyi Jag felállása ugyanaz – Varga Gusztáv mellett Künstler Ágnes énekel, Nagy József kannázik és Balogh József gitározik –, és bár ők sem tudtak ellenállni a „mai kor emberét körülvevő populáris zenecsábításának”, utóbbi elemek sosem telepedtek rá a dalokra annyira, hogy a hiteles megszólalás veszélybe került volna.

A Kalyi Jag úttörő szerepe és fontossága tehát elvitathatatlan, s többek között az ő sikereik hatására pezsdült meg a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján hazánkban a cigány folk.

JBSz

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 208–209.