Jónás Vera
Az utóbbi évtized egy legizgalmasabb és legsokoldalúbb hazai dalszerző-előadója, Jónás Vera (1987. június 20.) első nagylemeze (Game, 2013) kapcsán pályája kezdeteiről így nyilatkozott a Recorder-nek: „Nem zenész családból jövök, viszont a zene esszenciális tényezője volt az életünknek. Rendszeresen kopogtak a szomszédok a bulik miatt, komoly táncolások zajlottak nálunk. Aztán mivel nagy világjáró a családom, így az autóban állandóan zenét hallgattunk. Igazából apukámmal van meg egy szoros összetartás zenében, mert vele lehetett furcsa dolgokat (Frank Zappa, King Crimson, Steppenwolf) is hallgatni, magamban meg inkább a popvilág dalait hallgattam. Egyébként a Liszt Ferenc Zenei Általános Iskolában kezdtem Zuglóban és ott jártam zongorára is, de azt nem szerettem. Szorongtam a kották és a helyes ujjrend miatt. Ami engem igazán érdekelt a zenében, az az volt, hogy klimpírozhassak a billentyűkön. Azt, amit szeretnék.”
Ez a szabadságvágy hajtotta akkor is, amikor az ETLE társadalomtudományi szakának elvégzése után Nagy-Britanniába kötött ki, ahol a London Centre of Contemporary Music-ban 2012-ben vehette át az énekes-dalszerzői diplomáját. Ekkoriban már régóta írta azokat az angol nyelvű dalait, melyeket elsősorban a Pyjama Sessions zenekar élén szólaltatott meg. Jónás énekelt, gitározott és élő elektronikát használt, mögötte pedig igazi multikulti zenekar játszott: egy olasz zongorista, egy kolumbiai basszusgitáros és egy chilei dobos. A sokáig a brit és a magyar főváros között ingázó énekes-dalszerző aztán 2011-ben Budapesten megalapította a Jónás Vera Experimentet (Csizmás András, bőgő, Dés András, ütőhangszerek).
Ebben a felállásban vették fel a 2013 őszén publikált bemutatkozó nagylemezt (Game, producer: Moldvai Márk), mely kétségkívül az egyik legegyénibb és legeredetibb magyar debütalbum. Mégha voltaképpen bárhol készülhetett volna Európában, annyira univerzális a megszólalása és a mondanivalója. Vélhetően azért is, mert Jónás Vera már kamasz korában is sokkal inkább a nemzetközi produkciókat hallgatta és nem a magyarokat. Az angol nyelven való éneklés számára adta magát. Az albumot 2013 decemberében – a Bin-Jip társaságában – az A38 Hajón mutatták be, és ekkor már kész volt a címadó dalhoz készült klip is.
A formációt amúgy korábban beválogatták az Egyesült Államok Külügyminisztériuma által támogatott OneBeat programba is (Jónás Vera korábban rengeteget dolgozott emberjogi alapítványoknál, táboroztatott gyerekeket, meg uniós ifjúsági cseréket szervezett), melynek keretében kéthetes floridai workshopon vehettek részt, sőt, az Egyesült Államok keleti partvidékén turnéztak.
A jazzgitáros Fenyvesi Márton (aki amúgy már évek óta élénk alkotói kapcsolatban állt Jónással) a 2014-es Wanted EP-n lett a csapat tagja, melyben időközben G. Szabó Hunor (dob) váltotta Dés Andrást. Ebben a felállásban rögzítették a Jónás Vera Experiment következő albumát (Tiger, Now!, 2016), mely sokkalta dinamikusabb és harapósabb lett elődjénél. Miközben megmaradt rajta Jónás egyedi és eredeti hangja, Fenyvesi révén az elektromos gitár és rockosabb futamok is lényegesen hangsúlyosabbak lettek a produkcióban.
A Tiger, Now!-n hallható az első magyar nyelvű feldolgozás (Szél hozott, szél visz el), amivel Jónás Veránál áttört egyfajta gát. A következő gátszakadást talán a Dalfutár című televíziós műsorban való szereplése hozta, annak kapcsán ismerkedett meg Hegyi Györggyel, aki a 2018-as Borzongásaim című dalának szövegét írta. (Ekkor ugyan már évek óta játszotta koncerten a Grecsó Krisztiánnal közös Ne felejts el-t, de az azóta sem jelent meg hivatalosan.)
Az utóbbi években Jónás Vera pályája olyan szakaszába ért, amikor már kevésbé nagylemezben, sokkal inkább dalokban (Borzongásaim, Last Song, Evergreen [Ost X], Bring On, Mélyvíz) gondolkodik. Mondhatni, több időt és teret hagy az újabb szerzeményeknek. De azt is mondhatni, hogy az élete lett boldogabb és kiegyensúlyozottabb, minthogy a benne lévő feszültségeket feltétlenül dalok füzérébe öntse. Nem mellesleg számos más projektben (Soharóza, Bécsi Bence) is részt veszt.
Aztán 2022 áprilisában mégis elénk tárt egy újabb - immár fele-fele részben angol és magyar nyelven énekelt dalcsokrot (Hold). A két album között hat év telt el, és az általa csak nyunyurgázásnak nevezett időszakban alkotói szempontból sok mindent átértékelt. Miként a Lángoló-n nyilatkozta.: „Az elmúlt évek legnagyobb fejlődése, hogy jobban érdekel végre az, hogy mit mondok, mint az, hogy elég jó vagyok-e ahhoz, hogy megszólaljak. Ha egy szóval kéne summáznom, azt mondanám: átégtem. Már nem csak a magán jellegű témáim foglalkoztattak, észrevettem a körülöttünk egyre furábban csavarodó világot. Hogy valami egyre közeledik, ami nem lesz vidám. Engem a magyar popzenében kifejezetten zavar a sok semmitmondó szöveg, ami egyfajta álpozitív “feel good” hangulatot kíván erőltetni. Nekünk most üvöltenünk kéne és nyomni a csengőt, hogy ébresztő emberek, süllyed a hajó. Azért is lett Hold a lemez címe, mert tetszik, hogy két értelme van. Angolul azt jelenti megfogni, megtartani valamit, magyarul pedig, hogy most nem a napos oldal következik, jön egy árnyékolt világ, amibe bele kell mennünk és ha lehet, tudatosan kell látnunk."
JBSz
https://www.facebook.com/verajonasmusic/
https://www.instagram.com/verajonas_/
