A klasszikus Illés "elődjét" 1957-ben gimnáziumi zenekarként alapította Illés Lajos (1942–2007, zongora, ének) és Illés Károly (1944–2013, szaxofon). Klubokban, az Alkotmány utcai technikumban, középiskolai bulikban, egyetemi rendezvényeken játszottak olasz slágereket, örökzöldeket, instrumentális sikereket, majd a Budapesti Műszaki Egyetem zenekarává léptek elő. Az Illés testvérekhez ekkor csatlakozott Halász Gyula (gitár), Farkas Ádám (gitár), Nényei Tas (hawaii gitár) és Rozsinszki Csaba (dob). 1962 és 1963 között a repertoárjuk a Beatles és a „luxemburgi” rádió hatására kibővült, rendszeresen felléptek a Bercsényi klubban és a Petőfi Sándor utcai Építők klubjában. 1963 májusában már ők voltak a sztárok az első nagy Sportcsarnokbeli beatseregszemlén, ahol – a Metro mellett – aranyérmet nyertek.  

Ezután csatlakozott hozzájuk Koncz Zsuzsa, akivel 1964-ben közösen készült az első kislemez (Ostinato, 64, Long Tall Sally, Chapel Of Love). Rozsinszkit időközben Körmendy János (1941–2016) váltotta fel. A végzős egyetemisták azonban döntés elé kerültek: profik lesznek, vagy továbbra is „műkedvelő amatőrök” maradnak. A zenekar lényegében kettészakadt: az amatőrök Strings néven, Illés Lajos és öccse pedig új tagokkal – 1964-től Bródy Jánossal (1946, gitár), 1965-től pedig Szörényi Leventével (1945, gitár, ének) és Szörényi Szabolccsal (1943–, basszusgitár, ének) – folytatta pályafutását. És ezzel létrejött a klasszikus Illés.

JBSz–SJ

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 70–71.