Band/name

A rendszerváltozás körüli évek legnagyobb férfi sztárja előzőleg a Rock Színház darabjaiban alakított főszerepeket. Rövid ideig az Eastben is énekelt, majd 1988-ban szólópályára lépett, és az első magyar szépségkirálynő, Molnár Csilla emlékére íródott Álmodj királylány című dallal berobbant a popvilágba.
A megalakuló Proton Kiadó legnagyobb sztárja volt (Légy hű örökre, 1990), majd Menyhárt Jánossal (ex-V’Moto-Rock) és Vikidál Gyulával megalakították az MHV triót, amely a kilencvenes évek elején arany- és platinalemezeket kasszírozott. Előbb átszerződött a Rózsa Recordshoz (Kóborló szív, 1992), majd saját vállalkozásában adta ki albumát (Életem a zene, 1994). Új slágerek nélkül azonban az évtized közepére eltűnt a reflektorfényből.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 386.

Homonyik Sándor

Az 1970-es-1980-as évek fordulójának talán legjelentősebb hazai jazz-rock/szimfonikus rockegyüttese, amely más, hasonló zenét játszó formációkkal ellentétben folyamatosan jelentethetett meg nagylemezeket.
Móczán Péter (1951, basszusgitár) és Király István (1952, dob) még a szegedi Angyalokban tűnt fel, később a Vági Jazz Quintet tagjaiként több elismerést (többek között második hely az 1971-es Ki mit tud?-on) gyűjtöttek be. 1972-ben csatlakozott a zenekarhoz Varga János (1955, gitár). Aztán Móczán és Varga 1975-ben megalapította az Eastet, amelyhez a régi társ, Király István mellett Szakcsi Lakatos Béla (1943–2021, billentyűsök) is csatlakozott. Későbbi sikerükben döntő jelentőségű, hogy 1976 novemberében Budapestre költöztek, ahol a következő két évben soraikban kiváló jazz-zenészek fordultak meg.
A jazz-rockos kitérő után 1977-ben visszatértek az eredeti elképzelésekhez, az improvizatív, instrumentális rockzenéhez. 1978-ban készült el az Álmok című rockszvitjük, egy évre rá nagy sikerrel szerepeltek a Rockreflektor fesztiválon, amelynek hatására felvehették első, a slágerlistákra is felkerült kislemezüket (Szirének / A valóság hangjai).
Ekkor történt azonban egy váltás, ami sok rajongót megzavart: az addig csak instrumentális zenét játszó együttes 1979. november 15-én az E-klubban már új taggal, az énekes Zareczky Miklóssal (1954) lépett fel, és a korábbi szerzeményeik egy részét is énekelt változatban mutatták be (Zareczky csatlakozása időszakában lett amúgy a zenekar tagja Pálvölgyi Géza is). Sokan a popularitás felé tett engedmény jeleként értékelték ezt. Móczán egy későbbi interjúban erre reagálva elmondta: ők korábban sem ódzkodtak a vokális zenétől, csak addig nem találtak hozzá megfelelő partnert. Kétségtelen viszont, hogy a Hanglemezgyárban – ezt Móczán is elismerte – feltételül szabták, hogy legyen énekesük. 
Zareczky Miklós és Pálvölgyi Géza (1957, billentyűsök) csatlakozásával 1980-ban jött létre az East legerősebb felállása. 1981-ben öt nagylemezre szóló szerződést kötöttek az MHV-val. Még ez év novemberében boltokba került az első korong (Játékok), majd ettől kezdve szinte minden évben jött egy újabb, sőt 1982–83-ban még Japánban is megjelent tőlük két LP. Közben Ausztriában, Lengyelországban, Hollandiában turnéztak, 1983-ban pedig egy berlini rockfesztiválon több mint tízezer ember előtt játszhattak.
1987-re viszont Móczán Péter kivételével teljesen kicserélődött a zenekar. Előbb Tisza József, majd Homonyik Sándor, végül Takáts Tamás (1957) lett az East énekese, a Pálvölgyit felváltó Németh István a dobos Király Istvánnal az NSZK-ba ment vendéglátózni – helyükre Oláh Ali és Dorozsmai Péter (1959) érkezett, majd végül Varga János is kivált. Pálvölgyi viszont visszajött, így 1988-ban már vele készítették el meglehetősen populáris hatodik albumukat (A szerelem sivataga).
1989-ben megírták a rendszerváltás egyik emblematikus dalát (1956), Tátrai Tiborral kiegészülve különböző rendezvényeken tízezrek előtt léptek fel. 1994-ben bejelentették, hogy szerződést kötöttek a világ egyik vezető lemeztársaságával, a PolyGrammal (itt jelent meg CD-n A szerelem sivataga, illetve a Radio Babel című új anyag), majd szeptember 24-én nagyszabású és nagysikerű koncertet adtak a Budapest Sportcsarnokban. A zenekar ezután 2012-ben bukkant fel újra, és azóta is aktívan koncertezik.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 318–319.

East

A rendszerváltozás után a korábbi monolitikus, felülről beszabályozott, vertikálisan tagolódó poprockkultúra helyét Magyarországon is egyre inkább a több pólusú, horizontális, erősen differenciálódó popkultúra vette át. Ennek az egykori megtűrt underground vagy a támogatott mainstream éppúgy részét képezte, mint a tiltott, marginalizálódó rétegkultúrák vagy a késő Kádár-korszakban születő új ifjúsági szubkultúrák. A kilencvenes években jól elkülönülő fő ág jött létre: az értékorientált, új zenei-ideológiai törekvéseket magába foglaló alternatív kultúra (újhullám, kortárs rock, világzene, grunge, újprogresszívek), a piacorientált, popularitásra törekvő, fogyasztói kultúra (diszkó, house, euro-dance, szintipop, fiú és lányzenekarok, rap), valamint az agresszív, szélsőséges, ezért marginalizálódó kultúra (skinhead, hardcore). 
                     
Nem jött létre önálló alternatív közeg
A popkultúrának ezek az egymástól markánsan elkülönülő irányzatai már a kádári puha diktatúra utolsó éveiben is léteztek. Akkor egyértelműen úgy tűnt, hogy a beatgeneráció tagjainak pozíciókba kerülésével, az egyre szélesedő, új középosztályának létrejöttével, az iskolarendszer átalakulásával, kiterjedésével összhangban az alternatív kultúrából lehet az új mainstream. Aztán a rendszerváltozást követően hamar nyilvánvalóvá vált, hogy egyrészt az alternatív kultúra régebbi és újabb képviselői nem tettek komoly kísérletet arra, hogy a mainstreamtől eltérő kulturális-zenei-piaci-média közeget hozzanak létre, másrészt nem állt szándékukban a létező, elavult struktúra átalakítása sem.
Bár a rendszerváltozás idején a megalakult kis kiadóknál számos alternatív produkció kapott nyilvánosságot, a remélt áttörés, az országos ismertség nem következett be. Csupán annyi történt, hogy megjelentek a régóta kiadásra váró vagy korábban parkolópályára kényszerített produkciók, amelyek a beatkorszakkal ellentétben már nem nemzedéki, hanem csak szűk – igaz, véleményformáló – értelmiségi-baráti-egyetemi-főiskolai-újságírói körben terjedtek, hatottak.
Csaknem hasonló sorsra jutottak (leszámítva a legendásodás folyamatát) a nyolcvanas évek második felében startoló, tehetségkutató vetélkedőkön, kis klubokban felbukkant előadók. Az alternatív létből kellő nyilvánosság, közönség- és médiatámogatás hiányában ők sem tudtak továbblépni a születő újkapitalizmus szigorú törvényei között. 
Bár kezdetben a magyar alternatív rockzenekarok is szép számmal szerepeltek a multik üzleti terveiben, ezeket később módosították, mert a kiadók portfóliójában – a nemzetközi trendeket és a piaci logikát követve – mindinkább a profitorientált produkciók kerültek előtérbe. A kilencvenes évek elején már csak azok jöhettek számításba (Kispál és a Borz, Tankcsapda, Nyers, PUF, Quimby), akik átküzdötték magukat a hazai vadkapitalizmus akadályain, és eközben kellő népszerűséget is szereztek ahhoz, hogy érdemes legyen szerződtetni őket.
Az alternatív kultúra kibontakozásának és áttörésének esélyeit rontotta, hogy bár a nyolcvanas évek végén nálunk is megjelentek a kortárs rockkal szimpatizáló darkok, gothok, rapperek, újromantikusok. Magyarországon ezek a csoportok társadalmi méretekben jelentéktelenek voltak azokhoz a tinédzser tömegekhez képest, akik körében már a piackonform magatartásforma és gondolkodásmód, a fogyasztásra szocializálódó kapitalizmus vált általánossá. 

Trendkövető tinédzserek
A nyolcvanas években az új technikai innovációk, a CD, a videóklip és a VHS-kazetta megjelenése alapvetően alakította át a poptermelés és -fogyasztás szerkezetét. Magyarországon ezek a változások – a szokásos sokéves fáziskésésnek köszönhetően – épp a rendszerváltozás idejére estek. Amikor 1988 őszén megjelent az első CD, hivatalosan még csak pár száz lejátszó készülék volt az országban. Elsőként az Omega és a Neoton albumát nyomták ki 2-2000 példányban, amelyeket először az őszi BNV-n árusítottak 550 forintért. Aztán Székesfehérvárott – Kelet-Európa első CD-gyárában – nagyban is megkezdték a termelést. Bár a termékek 80 százaléka eleinte a nyugat-európai piacra készült, a VTCD 1990 óta hazai CD-k kiadásával is foglalkozott. Eleinte évi 12-15 kiadványt vállaltak fel ezer-ezer példányban (olyan előadóktól, mint a Bikini, az Első Emelet, a Hungaria, Katona Klári, Komár László, Koncz Zsuzsa, Máté Péter, a Napoleon Boulevard, a Neoton, az Omega és Szécsi Pál), de Koltai Róbert Sose halunk meg című filmjének zenéje már tömegsikert aratott (20 ezret adtak el belőle).
A változásokat elősegítette, hogy a nyolcvanas évek fordulóján ezek a műfaji, üzleti, technológiai változások nálunk egybeestek a nemzedékváltással. És a nagy többség számára a pop is fogyasztási cikk lett. A kilencvenes évek elejétől a hazai popüzlet már különböző stílusokba, trendekbe sorolva szállította a fogyasztásra szánt termékeket, sztárokat. Az új tizen- és huszonéves korosztály pedig hamar a kereskedelmi rádiók és televíziók befolyása alá került, a kommersz popcorn-kultúra (vagy hazai megfelelőjének) fogyasztója lett. A kereskedelmi szempontok szerint kialakított kínálatba nem fértek bele sem a hazai, sem a külföldi alternatív vagy progresszív zenei törekvések sem. A world music sokáig éppúgy periferiális jelenség maradt nálunk, mint a grunge vagy a hip hop.

Válságban a koncertszervezés
A kilencvenes évek elején a közönségigények átalakulását, a piaci változásokat, a tradicionális rockzenei stílusok, formák, üzletágak iránti érdeklődés csökkenését már jelezték a különböző listák, nézőszámok, mutatók. 1991-ben az eladott lemezek alapján készülő sikerlistát már a Bonanza Banzai vezette, Gergely Róbert, a Manhattan, az Edda és Szandi előtt, miközben a Top 10-be még olyan előadók és formációk fértek be, mint a Locomotiv GT, Demjén Ferenc, Zámbó Jimmy, a Republic és a Rapülők. 
Aztán 1992-ben a Magyar Hírlap közölte az ország egyik leglátogatottabb vidéki nyári koncerthelyszíne, az Agárdi Popstrand statisztikáját, ahol 150–260 forintos jegyárak mellett a legtöbben (4000-en) az Edda fellépésére váltottak belépőt, ezt követte a Manhattan (1500), a Pa-Dö-Dö (1400) és az R-Go (1400). Miközben Demjén Ferenc és a Republic 1000–1000, az AD Stúdió, Deák „Bill” Gyula, az Exotic, Vincze Lilla és Zorán mindössze 300–400 nézőt vonzott. A Neotonra Pécsett 3000 fős koncerthelyen 400-an voltak kíváncsiak, az Eddára és a Pokolgépre 1000 fős bulihelyen 630, illetve 560 néző váltott jegyet, ugyanakkor az R-GO 70–100 fős jegyeladásokkal turnézott. 
A Tavaszi Fesztivál-on Koncz Zsuzsa három telt házas koncertet adott a Budapesti Kongresszusi Központban, amelyeknek az összköltsége 803.200 forint volt. A jegyeladásokból, reklámból származó bevételek 864.000 forintot tettek ki, így tehát a vállalkozás koncertenként 20-20 ezer forint nyereséget hozott. Demjén Ferenc viszont hiába töltötte meg az Erkel Színház nézőterét, lemezbemutató koncertjének összbevétele csak 366.400 forint volt, ugyanakkor a fellépés költsége 409.800 forintra rúgott. Vagyis ebben az esetben a telt ház is 43.400 forint ráfizetést eredményezett. Szponzor nélkül ezért a továbbiakban már a legnagyobb sztárok sem koncertezhettek.
Az alternatívoknak és a feltörekvőknek ennél jóval rosszabbul ment. A 800 ezer forintos költségvetésű, háromnapos HungaroCarrot fesztivál például 400 ezer forint veszteséget hozott a Petőfi Csarnokban. Ugyancsak hasonló nagyságrendű bukás volt a Ring Kiadó reprezentatív gálája, amelyen A Rock gyermekei és a Csillag születik akció legtehetségesebb zenekarai vonultak fel, és amelyre 520 néző váltott jegyet.

A sztárcsinálók
Magyarországon a rendszerváltozás idején a nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező zenészek – menedzserként, művészeti vezetőként, igazgatóként – leszerződtek a megalakuló hanglemezkiadókhoz (Nívó, Proton, Rákóczi, Magneoton, Rózsa, Craft), majd a multinacionális cégek betelepülésével elfoglalták azok felkínált igazgatói, ügyvezetői székeit. (Szigeti Ferenc – Zebra, Universal, Benkő László – Hungaroton, Pásztor László – Warner)
A kilencvenes években a nagy öregek mellett megjelentek a hazai show bizniszben azok a zenész üzletemberek is (Környei Attila, Berkes Gábor, Pierrot, Hauber Zsolt, Tabár testvérek), akik pályájukat a nyolcvanas évek végén sikeres vagy kevésbé sikeres zenekarokban kezdték, és gyorsan kifutó karrierjük után a kilencvenes évek elejétől producerként vagy menedzserként kívánták hasznosítani tapasztalataikat, kapcsolataikat. Mivel a multik egyre kevesebb figyelmet fordítottak a magyar előadókra (inkább a készárut vették át a beszállítóktól), ezeknek a független lemezkiadóknak, producereknek, zeneszerzőknek még nagyobb tér nyílt felfedezetteik befuttatására.

90s mainstream pop

Menyhárt János (1952, Budapest) gitáros, zeneszerző, a V’Moto-Rock együttes alapító tagja.
Zenei tanulmányai után egyénileg is képezte magát. Pályafutását a rövid életű Talizmán együttesben kezdte, majd 1971-ben a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-ferm-6741">Ferm</a> zenekar gitárosa lett. A formáció igényes slágerzenét játszott, azonban lemezük nem jelenhetett meg. Menyhárt János rövid ideig játszott a Korál együttesben is, amely 1974-76 között Koncz Zsuzsa kísérőzenekara volt.
1977-ben alapító tagja lett a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-vmoto-rock-9332">V’Moto-Rock</a>nak, velük tizenegy éven át aratott nagy sikereket, mint a zenekar gitárosa és egyik zeneszerzője. Ebben az időszakban ő volt az egyik legjobbnak tartott hazai szólógitáros. A csapat feloszlása után 1989-ben Vikidál Gyulával és Homonyik Sándorral megalapította az MHV zenekart, amely - arany- és paltinalemezeket begyűjtve - 1995-ig működött. Az MHV mindhárom megjelent albumának Menyhárt János a zeneszerzője és gitárosa. Közreműködött a két MHV-énekes szólóalbumainak megszületésében is. Az ő szerzeménye a legnagyobb Homonyik-sláger, az Álmodj, királylány (1989) zenéje.
Számtalan hazai előadóval dolgozott együtt - mint dalszerző, illetve zenei rendező - azok kiadványain, néhányan közülük: Cserháti Zsuzsa, Kovács Kati, Koncz Zsuzsa, Szűcs Judith.
Több mint 40 éve alkotótársa <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-demjen-ferenc-330">Demjén Ferenc</a>nek. Az énekes nem egy híres dalának Menyhárt János a zeneszerzője, néhány ezek közül: Szabadság vándorai, Szerelemvonat, Hogyan tudnék élni nélküled. A mai napig ő Demjén kísérőzenekarának gitárosa, és albumainak zenei rendezője.
Zenei munkásságát 1990-ben eMeRTon-díjjal, 2016-ban a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével, 2021-ben pedig Máté Péter-díjjal jutalmazták. 2023-ban Artisjus Életműdíjat adományoztak Menyhárt Jánosnak, és ekképpen méltatták őt: „Egyedi hangzása és kreatív zenei gondolatai által meghatározó szerepet játszott a hetvenes-nyolcvanas évek zenei világában”.
HZ

Homonyik Sándor

Kapcsolatok

East

90s mainstream pop

Menyhárt János

1986

In The U.S.A.

Bölcsőtől a sírig

Árnyak közt a fény

Sose búcsúzz el

Életem a zene

Kóborló szív

Légy hű örökre

Ébresztő

Álmodj, királylány