Band/name

A későbbi hangmérnök Kovács György alapította Futurama egyetemi beatzenekarként indult, Kürtösi György, Ádám Kati (ének), Kovács György (1942, szólógitár), Erős Sándor (zongora), Dobrovolni Tibor (dob), Nagy Imre (gitár), Darnyi Béla (basszusgitár) összeállításban. Rendszeresen játszott a Műegyetem Hess András téri kollégiumában, az Ezres Kollégiumban, az E-Klubban, a Vízműveknél és a Medikus tea klubban, valamint fellépett a Ki mit tud?-on is.
A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat két próbafelvételt készített velük (Nem kell nékem, Bolond a világ). A későbbiek során a zenekar tagja volt Laux Tibor, Farkas György, Feszl Miklós, Köves Miklós (Pinyó), Váradi Vadölő László, Hardy Anikó, Román Péter és Kalmus József. A zenekarvezető Kovács György később a MAFILM-ben hangmérnökként mintegy száz játékfilmben és hetven hanglemezen működött közre
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 45–46.

Futurama

Futurama zenekari fotók

Magyarország talán legismertebb jazzgitárosa, a jazztanszakon a gitár szak 1977-es bevezetése óta annak vezető tanára, szinte nincs ma olyan jazzgitáros, aki ne nála kezdte volna. Ráadásul az egyik legtöbbet foglalkoztatott hazai jazzmuzsikus, játéka megszámlálhatatlan hazai pop-, rock- és jazzlemezen hallható.
Prímás édesapja nyomdokain haladva gyerekkorában ő is hegedülni kezdett, később zongorázni tanult. Tizenhét éves korában Pege Aladár együttesének tagjaként megnyerte a Magyar Rádió jazzversenyét. 1970-ben a Kex együttesben tűnt fel, később a Rákfogóban gitározott, majd Kőszegi Imre zenekarában játszott.
1979-ben alapította meg első saját formációját, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-saturnus-53790">Saturnus</a>t – partnerei: Szakcsi Lakatos Béla (zongora), Dandó Péter (basszusgitár), Gritz Péter (dob), később Kőszegi Imre (dob) –, amellyel két populáris jazzrock albumot jelentetett meg. 1985-ben létrehozta a Babos Trio Pluszt, amit később a Babos Trió váltott fel (Egri János – bőgő, Balázs Elemér – dob).
1989-ben került a boltokba első önálló nagylemeze, a Kinn és benn. Egy évvel később a Petőfi Csarnokban koncertezett Victor Bailey, Terry Lynn Carrington, Jinda György és Szakcsi Lakatos Béla társaságában. Az 1990-es Sham című Hungaroton nagylemezt régi muzsikuspartnerével, Szakcsi Lakatos Bélával és az akkor már az Egyesült Államokban élő, ott roppant népszerű Jinda Györggyel készítette (a korong címe is az ő zenei világára utalt). Az elkövetkezendő években pedig olyan neves amerikai előadókkal lépett fel, mint Frank Zappa, James Moody és Tony Scott.
1994-ben a Sony jóvoltából második jazzalbuma, a Blue Victory Európa tizenkét országában volt kapható. A Babos Quartetben ekkor Szakcsi Lakatos Béla (zongora), Szappanos György (basszusgitár) és Borlai Gergő (dob) játszott. 1997-től a Babos Project Romani nevű új produkciójával járta a hazai és európai fesztiválokat, mellyel 1998-ban Egyszer volt... címmel albumot is jelentetett meg. Később a Take 4-ral, majd Herbie Mann-nel készített felvételeket. 2004-ben adták ki a Trilok Gurtuval közös koncertlemezét. 2005-től újabb formációt hozott létre, Babos Project Special névvel.
Munkásságát 2003-ban Szabó Gábor-díjjal, 2008-ban Liszt Ferenc-díjjal ismerték el.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 179–182.

Babos Gyula

Az első televíziós tehetségkutatók (Ki mit tud?)
Az 1962-ben induló, 1996-ig összesen tíz alkalommal megrendezett tehetségkutató sorozat, a Ki mit tud? a hatvanas évek végére a Magyar Televízió legnézettebb műsora lett. A döntő nézettsége – a korabeli kezdetleges statisztikai módszerek szerint – elérte a 88 százalékot, többen nézték, mint az esti Híradót.
A Magyar Televízió 1961. december 22-én hirdette meg a fiatal amatőrművészek számára az első Ki mit tud?-ot. Több kategóriában lehetett jelentkezni, és a helyi, a járási, a megyei és a területi döntők után a legjobbak 1962 nyarán a televízió nyilvánossága előtt mérhették össze tudásukat. Az első vetélkedő kategóriagyőztesei: Németh Imre (versmondás), Gloviczky Péter (bűvész), Bakacsi Béla (ének), Benkó Dixieland Band (zenekar); különdíjasok: Angyal János (parodista) és Hacki Tamás (füttyművész); a közönség kedvencei: a két gézengúz (Koncz Zsuzsa és Gergely Ágnes), valamint a Pintér Gábor-Kern András parodista pár. A győztesek jutalma: helsinki utazás és szereplés volt a világifjúsági találkozón. A legnagyobb elismerést azonban a közönség szeretete és az ezzel járó népszerűség jelentette, amely a mai napig elkíséri az első és a későbbi győzteseket.
Ez a korszak volt a magyar televíziózás hőskora, és benne a Ki mit tud? az első „össznépi műsor”. Akkoriban mindössze 325 ezer televíziókészülék üzemelt az országban, ennek ellenére az egész ország a fiatalok produkciójára volt kíváncsi, az elsők között volt Zorán is, aki egy malőr miatt nem került képernyőre.
A hatvanas években még három alkalommal rendezték meg a vetélkedőt. Az 1963. évi győztesek: Supala Kolos (ének), Keveházi Gyöngyi (zongora), Mlinarik József (versmondó), Sztevanovity Zorán (dalénekes), Szegedi Molnár Géza (parodista) és a Szilágyi Erzsébet Gimnázium kamaratriója, a XIII. kerületi Dixieland Band (Express). 1965-ben többek között a pécsi Bóbita bábegyüttest, Ungár Anikó bűvészt, Kovács Kati énekest, Gálvölgyi János parodistát ismerhette meg a közönség. Az 1968-as Ki mit tud? azonban még az előzőeken is túltett, és többek között olyan zenekarokat dobott a köztudatba, mint a Hungaria, a Neoton, a ZéGé, a Tolcsvay vagy a Rangers. Az 1968-as sorozat arról is híres, hogy a Táncdalfesztivál mellett ez volt a legnagyobb nézettségű műsor, és a nézők a szavazataikkal ugyanúgy „gyakorolták a demokráciát”, mint a táncdalénekesek esetében.
A Ki mit tud? későbbi népszerűségére jellemző, hogy míg első alkalommal minden tizenegyedik jelentkező juthatott a kamerák elé, addig 1963-ban már csak minden huszonharmadik, 1965-ben minden ötvenedik, 1968-ban pedig csupán minden századik versenyzővel találkozhattak a nézők a képernyőn. A produkciókat szigorú zsűri ítélte meg, de a közönség is tovább juttathatott versenyzőket. Az első Ki mit tud? alkalmával közel harmincezer, a másodikon közel hetvenezer, a harmadikon kilencvenezer, a negyediken már háromszázötvenezer szavazat érkezett, és mindvégig a táncdal és tánczenekar kategória versenyzői szerepeltek az első helyen.

Ki mit tud?

Nagy-Britanniában 1962. október 5-én a Beatles Love Me Do című kislemezének megjelenésétől számítják a beatkorszak kezdetét. Magyarországon ilyen pontos időpontot nem ismerünk, de 1963–64-től már számos jelből lehetett következtetni arra, hogy nálunk is változnak az idők, nálunk is beköszöntött a beatkorszak. Hétvégeken ekkor már nemcsak az egyetemi és a külvárosi klubokban, hanem az Ifjúsági Parkban is liverpooli hangulat uralkodott. Az egyetemi és főiskolai klubokban, a gimnáziumi klubdélutánokon, a vállalati rendezvényeken, az üzemi kultúrházakban, a szalagavató bálokon mindenhol zene szólt. Az új klubok előtt hétvégeken mindig hosszú sorok álltak, pedig csak szájpropaganda útján terjedt a hír, hogy hol lépnek fel az új kedvencek – az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-illes-klasszikus-178">Illés,</a> a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-metro-6269">Metro,</a> az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-omega-51">Omega,</a> az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-atlantis-6500">Atlantis,</a> a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-scampolo-160">Scampolo</a>, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kek-csillag-6239">Kék Csillag,</a> a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-syrius-korai-6713">Syrius,</a> az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-atlas-6538">Atlas</a> vagy az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-echo-6700">Echo.</a>
Az új ifjúsági zene kibontakozása, érvényesülése korántsem volt zavartalan Magyarországon. A hatalom veszélyt látott – nem is oktalanul – ezekben a be nem tervezett új „jelenségekben”, és az érték- és életformaváltásért, a szokatlan magatartásformákért, a tabukat döntögető viselkedésért, a „botrányos” öltözködésért, a nemek között a korábbi erkölcsöket elvető kapcsolatokért egyaránt a zenét és a zenészeket okolták (ki mást?). Minduntalan a pontosan soha nem körvonalazott jó ízlés vagy a szocialista erkölcs nevében kötöttek bele a hosszú hajúakba, az új életformát választókba, a hagyományokra hivatkozva tiltották be a koncerteket, a klubokat, a megszokást hangoztatva közösítették ki az újnak hódolókat.
Magyarországon az ifjúsági kultúra és zene kezelésében a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) mindvégig különleges szerepet töltött be. Egyrészt az éles helyzetekben képviselnie kellett a felsőbb szervek álláspontját, másrészt – mint a fiatalok tömegeivel közvetlen kapcsolatban álló szervezetnek – mindig ügyelnie kellett a tömegbefolyásra. Mivel utóbbit a hatvanas évek közepétől leginkább a fiatalokat vonzó zenei hullámok meglovagolásával tudta elérni, ezért a következő évtizedekben a KISZ magatartásában a „húzd meg, ereszd meg” taktika mindig jól nyomon követhető. Funkcionáriusai hol támogatták, hol tűrték, hol pedig tiltották az új jelenségeket. Utóbbi azt jelentette, hogy miközben jókora késéssel elfogadtak egy évek óta létező, sokak által követelt irányzatot, egyúttal szűrték, szelektálták is az új, alternatív vagy underground művészeti-zenei törekvéseket.
1965-től a beat viszont már nemcsak országos érdeklődést kiváltó zenei-társadalmi jelenség volt, de a széles rajongótáborral rendelkező zenekarok esetében egyre nagyobb üzlet is lett, így előbb a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, majd a Magyar Rádió tárta szélesebbre a kapuit, végül pedig az ORI és a Magyar Televízió műsoraiban is egyre több fellépési lehetőséget kaptak a beatelőadók. Ám a hatvanas évek közepén lényegében csak a legnépszerűbbek, a „beatszentháromság” (Illés–Metro–Omega) és a „beatlányok” (Koncz–Kovács–Zalatnay) élhettek a lehetőségekkel.
JBSz

Beat (Nagy Generáció)

Kalmus József

Hardy Anikó

Feszl Miklós

Farkas György

Laux Tibor

Darnyi Béla

Nagy Imre

Dobrovolni Tibor

Erős Sándor

Kovács György

Ádám Kati

Kürtösi György

Román Péter

Váradi "Vadölő" László

Köves Miklós

Mihály Tamás (1947-2020) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas basszusgitáros, zeneszerző, aki évtizedeken át az Omega együttes tagja volt.
Budapesten született, édesapja Mihály András Kossuth-díjas zeneszerző, gordonkaművész, aki 1978 és 1987 között a Magyar Állami Operaház igazgatója volt. Mihály Tamás is klasszikus zenét tanult a zenei konzervatórium gordonka szakán. Ott ismerkedett meg <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-presser-gabor-68">Presser Gábor</a>ral.
A Luxemburgi Rádió adásait hallgatta, ez „nevelte” őt beatrajongóvá, majd zenésszé. Eleinte névtelen amatőrzenekarokban játszott basszusgitáron. Aztán a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-futurama-6238">Futurama</a> együttesbe került, akikkel fellépett a budai Hess András téri legendás kollégiumban, a Vár Klubban.
Első, neves zenekara a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-scampolo-160">Scampolo</a> volt, ahol 1966-ban zenélt. 1967-ben Laux József elhívta őt az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-omega-51">Omega</a> zenekarba, amelynek aztán 50 éven át tagja volt. Első omegás koncertje emlékezetes maradt számára, elmondása szerint a hatvanas években horribilis összeget érő első profi basszusgitár-erősítője, a Selmer a bemutatkozó fellépésén kis híján kiégett.
Presser Gábor billentyűs-zeneszerzőt 1967-ben ő hívta el az Omegába, és a zenekar innentől kezdve játszott saját számokat. Mihály Tamás első szerzeménye az együttesben a Spanyolgitár legenda (1969), amelyet ő maga énekelt. Később is sok zenét írt, olyan dalok fűződtek a nevéhez, mint a Szvit (1973) vagy a Nem tudom a neved (1976). Ezen kívül az első Omega-album, az 1968-ban megjelent angol nyelvű Omega Red Star from Hungary dalainak többsége is az ő hangján hallható, mert az énekes Kóbor János nem tudott kiutazni Angliába a felvételre.
1971-ben Presser Gábor és Laux József elhagyták a zenekart és megalakították a Locomotiv GT-t. Mihály Tamás szerint onnantól a hanglemezgyár az LGT-t támogatta, nem az Omegát. „Ez a helyzet azonban kreatívvá, újítóvá és dacossá tette a zenészeket” – fejtette ki, és ez a hozzáállás segítette az Omegát abban, hogy még évtizedekig a magyar rock élmezőnyében maradt. A basszusgitáros 2014-ben játszott utoljára az Omegával, bár távozását Kóbor János csak 2017-ben erősítette meg.
Mihály Tamás megpróbálkozott a szintetizátoros-elektronikus zenével is, 1983-as önálló albumán Liszt Ferenc és Richard Wagner szerzeményeinek átdolgozásait rögzítette. (Szintetizátor-varázs). 2011-ben Last Minute címmel jelentetett meg újabb szólólemezt, amelyen közreműködött Charlie, Somló Tamás, Presser Gábor, Nagy Feró és Meződi József.
Az 1980-as évek végétől zenei rendezőként dolgozott más előadók albumain (Babos Gyula, Lerch István, Benkő László, Szűcs Judit, Faragó „Judy” István). 1993-ban a Rolls Frakció egykori tagjaiból alakult D. Nagy és a Frakció lemezén (Budapest felett…) nem csak zenei rendezőként vett részt a felvételen, hanem dalt írt a lemezre, illetve a billentyűs hangszereken is játszott.
Több színpadi darabhoz komponált zenét. Ő szerezte 2006-ban az 1956-os forradalom jubileumára készült 56 csepp vér című musical zenéjét, valamint alkotótársával, Horváth Péter József Attila-díjas író és drámaíróval 2014-ben színpadra vitték az Ez van (Canterbury mesék) című musicalt. 2015-ben az ő zenéjével mutatták be a Millió dolláros bébi című táncjátékot, amely az azonos című amerikai sikerfilm alapján készült.
2014-ben jelentette meg Basszus! Omega! - Ez egy életre szól című könyvét. A rengeteg fotóval illusztrált kötetből az olvasó nemcsak az Omega zenekar belső életét ismerhette meg, de képet kaphatott az elmúlt évtizedekről is. És a rajongók megtudhatták azt is, hogy az Omega miért nem koncertezett soha az egykori Szovjetunióban. Az ok: a hatalmas ország zenei illetékesei 3-5 hónapos „megaturnéban” gondolkoztak, s ezt a zenekar nem akarta vállalni. Évtizedek múltán, 2013-ban lépett fel az együttes először az orosz fővárosban. Ez alkalomból - a zenekar többi tagjával együtt - magas egyházi kitüntetést kapott Moszkvában, mégpedig a Mihail Alekszandrovics Romanov Nagyherceg Emlékérmet.
Zenei munkásságát idehaza is elismerték. Az Omega tagjaival közösen 1987-ben Liszt Ferenc-díjat, 2013-ban pedig Kossuth-díjat vehetett át. 1995-ben A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével tüntették ki, 2007-ben Artisjus-díjas lett. A Budapest II. kerület díszpolgára címet 2021-ben - posztumusz - ítélték neki.
Mihály Tamás egy súlyos betegség következtében 2020. november 21-én hunyt el. A kiváló zenész 73 évet élt.
HZ

Mihály Tamás

Nem kell nékem

Bolond a világ

Kapcsolatok