Band/name

Leginkább a bluesrock vonalba sorolható a pályája során már sokféle zenét játszó Felkai Miklós (1950, gitár, ének). Ő még a debreceni Lux-ban kezdte, majd a hetvenes évek második felében játszott az Apostolban és az Astorban, 1980 és 1983 között a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-color-7111">Color</a> gitárosa volt, majd szólópályára lépett. Az ő ötlete volt a Gitárpárbaj koncertsorozat. FF Miki néven kiadott két szólólemezt (A magyar tenger, 1988, Baby jazz, 1990). 1993-tól létrehozta saját együttesét, a Felkai Blues Brothers-et, majd 1998-től a Felkai Jamet, mellyel gitárcentrikus rockos blueszenét játszik.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 334.
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.felkai.hu/">https://www.felkai.hu/</a>

Felkai Miklós

Felkai Miklós előadói fotók

Téli dal - Panta Rhei

Solveig dala - Panta Rhei

Lavina - Panta Rhei

Mandarin - Panta Rhei

In the Street - Panta Rhei

Stratus - Panta Rhei

Az 1966-ban alakult zenekar az első pillanattól kezdve saját dalokkal kereste az érvényesülést. Felállás: Soltész Rezső (1945, gitár, ének), Soltész Gábor (1948, fuvola), Tomka Tibor (orgona), Megyesi Péter (dob), Novai Gábor (basszusgitár). 1967-től már több daluk aratott sikert, amikor 1968-ban, a Ki mit tud?-ra nevező, a KISZ-szervezetek által támogatott zenekarnak nevet kellett változtatnia (a név a Vietnamban harcoló amerikai tengerészgyalosokat idézte). Ekkor választják az Ifjúsági Magazin olvasóinak javaslataiból a Corvina nevet. Rövid ideig szólistaként Nagy Judit is velük énekelt.
Már Corvinaként játszottak, amikor 1969-ben előbb Fonyódi Péter (1947, dob), majd Szigeti Ferenc (1949, gitár, ének) csatlakozott a zenekarhoz. Első saját szerzeményeik még nem arattak átütő sikert, de 1970 őszétől könnyed popdalaik (Tizedes elvtárs, Elszáll az idő, Három aranyásó, Oszkár, Hóesésben) már feltűntek a sikerlistán. Érdekes módon a zenekarnak a konkurenciát tönkretevő beatkáosz adott lendületet, miután sikerrel csatlakozott rá a trendként jelentkező middle of the road-pop zenére. Az összeszokott társaság így az 1972-es fesztiválsikerével (Egy viharos éjszakán) a hetvenes évtized egyik sikeres karrierjét indíthatta el <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-corvina-rangers-307">(lásd)</a>.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 148.

Rangers/Corvina

1962-ben alakult, és változó felállásban mindvégig megmaradt slágerzenét játszó zenekarnak. Miközben a műszaki egyetem E-épületének pódiumán a népszerű bandák koncerteztek, a Várban a Nautilus szolgáltatta a talpalávalót. A változó összetételű csapatban olyan ismert zenészek is játszottak, mint Imrik László (ének), Gallai Péter (orgona), Farkas László (gitár).
Az 1970-es évek elején a formáció az énekesnõ Bontovics Kati kísérõzenekara voltak, közreműködtek első nagylemezének felvételén is.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p.

Nautilus

Az 1970-es évek egyik legreménytelibb popformációja.
Debrecenből startolt és az orosházi, majd a győri országos Ki mit tud?-válogatón tűnt fel (mi több, mindkét helyen nyert). 1971 és 1975 között a Bokor testvérek – Gyula (1951, billentyűsök. ének), Tibor (1955–2021, basszusgitár, ének) és Attila (1957, dob, ének) – Szalayékkal együtt játszottak a DOTE „házi zenekarában”, majd Szalayéktól elváltak és Lámer Emillel (1947, gitár), megalakult a Color. Egy évre rá érkezett ötödik tagként Pólya László (1956, cselló).
Az 1977-es Ki mit tud?-on egy ország csodálkozott rájuk, amikor az elődöntőben a fehér öltönyben, kihajtott fekete ingben fellépő zenekar játszani kezdett (a középdöntőben farmer öltönyben, a döntőben fehér öltöny zakó nélkül, mellénnyel nyomták). Az elhangzott dalok (Ikaruszi zuhanás, Hárommilliárd év, Panoptikum) ilyen vetélkedőkön tapasztaltakhoz képest kiugróan gazdag harmónia- és szövegvilága, az artisztikus hangszerelés a meglepetés erejével hatott, és a Color vita nélkül, mondhatni, fölényesen nyert. A Metronóm ’77-en pedig a Fényes kövek című számukkal az Illés mögött a másodikok lettek. (Néhány név a konkurenciából: Piramis, Neoton, Corvina, Hungaria, Kati és a Kerek Perec.)
Néhány hónap alatt országos hírnévre tettek szert, és a sikereknek köszönhetően 1978-ban – a vidéki zenekarok közül elsőként – nagylemezt vehettek fel. Ez a korong – amelyen saját megfogalmazásuk szerint „impresszionista intellektuális rockot” játszottak – a klasszikus zenei hangzás és a rock egyedi, színes ötvözete volt. Átgondolt, fordulatos anyag, amely egyben és darabonként ma is megállja a helyét. Ráadásul az akkori magyar lemezpiacon teljesen unikumnak számított. Még abban az évben átvehették Debrecen városától a Pro Urbe-díjat, merthogy addig vidékről országos szintű eredményt a könnyűzenei szakmában korábban még senki sem ért el.
Még a bemutatkozó album felvétele előtt Szűcs Judith felkérte a zenekart első nagylemezének (Táncolj még!, 1978) elkészítésére, és ez a korong is hatalmas sikert aratott. (Szűcs Judith első tévéshowját ugyancsak ennek az LP-nek köszönheti.) Ennek hatására más énekesnőktől is kaptak felkérést, de nem akarták az energiáikat ebbe az irányba vinni, ezért nem vállalták el. Viszont nem adták fel polgári állásukat, így keveset koncerteztek, ráadásul az akkoriban felfutó kemény rock-hullám sem nekik kedvezett. Előbb Polyával váltak el útjaik, majd Lámer Emilt a szintén debreceni, a korábban a Luxban, az Astorban és az Apostolban is megfordult Felkai Miklós (1950) váltotta fel, és már vele rögzítették a második albumukat.
Az Új színek 1982 júliusában került a boltokba, és szép sikert aratott, róla több dal (Féltelek, Segíts!, Az orvos válaszol, Arról jöttem én, Bűvös kocka) a kívánságműsorok kedvence lett. Külföldi turnék (NDK, Románia, Lengyelország, Csehszlovákia, Szovjetunió) és televíziós szereplések követték, a következő kislemezhez (Bohóc) még videoklipet is készítettek. Ekkor azonban a legfiatalabb Bokor-fiú, Attila váratlanul Amerikába emigrált. A többiek 1984-ben végül stúdiózenészekkel rögzítették a következő albumot, de még mielőtt megjelenhetett volna, az itthon maradt két Bokor-fiú is összecsomagolt, és követték öccsüket az Egyesült Államokba. A nagylemez értelemszerűen már nem jelent meg. (A rendszerváltozás után aztán a Hungaroton A magyar popsztori sorozatban a második LP-vel együtt CD-n kiadta.)
Felkai a későbbiekben egyedül próbálta életben tartani a Color-örökséget, SuperColor címmel készített egy albumot, de aztán ő is a külföldi vendéglátózásba menekült, és csak a rendszerváltozás után próbált meg újra visszatérni a hazai rockéletbe.
Bokor Gyula azóta is orvosként dolgozik az Egyesült Államokban, míg a kaliforniai UCLA egyetemen filmrendezői szakon végzett Bokor Attila 1993-ban visszatért Magyarországra, és filmrendezőként, producerként tevékenykedik.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 314–316.

Color

A nyolcéves fennállása idején mindössze két nagylemezt publikáló debreceni Panta Rhei a rendszerváltozás előtti magyar poptörténelem egyik nagy talánya: az Emerson, Lake &amp; Palmer nyomvonalán indult, letiltott Bartók-átirataival elhíresült zenekar ugyanis rádiós és hanglemezgyári nyomásra a legkülönbözőbb zenei stílusokban próbálta ki magát. A diszkótól a sanzonon át a jazzig terjedt a skála, Ács Enikővel még Weöres Sándor-feldolgozásokat is előadott, miközben messze a legnagyobb sikereit az 1983-as, több mint százezer példányban eladott elektronikus zenei LP-jével (p.r.computer) aratta. De mire ez a korong a boltokba került, a Panta Rhei voltaképpen már nem létezett.
„Szívünk szerint progresszív rockot játszottunk, hangszeres zenét, klasszikus feldolgozásokat. Csak az akkori, hihetetlenül merev struktúrák között ezzel nem lehetett érvényesülni. Így sok mindent csináltunk, és ezek közül sokba a kényszer vitt bele” – magyarázta 2014-ben a Quartnak e nagyfokú eklektikusság okait Szalay András zenekarvezető.
Az 1974-ben debreceni egyetemisták által alapított Panta Rhei mindenesetre az első években még részben King Crimson-, ELP-, Yes- és Nice-dalokkal, részben saját átiratokkal (Hacsaturján: Kardtánc, Grieg: Peer Gynt) koncertezett. Bár az 1977-es Ki mit tud?-on hosszúra nyúlt improvizatív számukkal az elődöntőben kiestek, még ebben az évben lemezfelvételt készíthettek a Hanglemezgyárban. A Bartók-átiratokból álló album első kontingense állítólag már az MHV raktárában várta, hogy a boltokba szállítsák, amikor ifj. Bartók Béla tudomást szerzett róla, és anélkül, hogy az anyagot hallotta volna, óriási botrányt csapott, így a kész példányokat be kellett zúzni. (A sors iróniája, hogy amikor 1998-ban a Mega Records dupla CD-n ki akarta adni a Panta Rhei archív felvételeit, amelyeknek körülbelül a fele Bartók-feldolgozásokból állt, az időközben meghalt ifj. Bartók Béla helyett az Amerikában élő Bartók Péter tiltotta le a megjelentetést.) Úgyhogy a Panta Rhei esetében nem tudott ugyanaz a taktika működni, ami példaképe, az Emerson, Lake &amp; Palmer esetében igen: annak bemutatkozó albumára ugyanis szintén előzetes engedélykérés nélkül került rá az Allegro Barbaro (mi több, The Barbarian címmel, saját szerzeményként feltüntetve), amiért persze a Bartók-örökösök beperelték a zenekart, de végül – miután a korong már a boltokban volt – valahogy mégiscsak megegyeztek. A nagylemez későbbi kiadásaiban pedig már Bartók szerepel szerzőként.
„Maguk olyan tehetséges fiúk, de mit vacakolnak ezzel a hülye progresszív zenével, vegyék be a zenekarba Laár Andrást, csináljanak egy lemezt, azt kiadjuk” – ajánlotta nekik ezt követően Erdős Péter, a korszak hírhedt popzenei menedzsere, és ezzel megszületett a „háromperces Panta Rhei”. Feltűntek a Tessék választani! előadói között, 1979-ben a Mandarin című jazz-rockos számukból diszkósított verziót készítettek, amely a rádiós slágerlistára is felkerült.
A Laárral rögzített, groteszk életképeket és számos elektronikus ötletet felvonultató bemutatkozó albumuk viszont felemás eredményt hozott. Ahhoz túl igényes volt, hogy sláger legyen, ahhoz meg túl kevés, hogy valódi művészi élményt nyújtson, és miközben a régi rajongók számára idegenül hangzott, újabb követőket nem hozott. Ráadásul, mire megjelent, Laár már a formálódó KFT-vel próbált, így hiába adtak el belőle harmincötezer példányt, az albumot nem igazán volt kivel népszerűsíteni.
A zenekar 1982 tavaszán adta utolsó koncertjét, addigra a Szalay testvérek és Matolcsy Kálmán felfedezték maguknak az elektronikus popzenét, a Tangerine Dream és a Kraftwerk zenei világát, majd 1983-ban – Kóbor János (Omega) kezdeményezésére – hármasban felvették a teljességgel elektronikus p.r.computer LP-t, amelynek anyagát jórészt a saját fejlesztésű Muzix 81-gyel készítették. Ebből már százezer példányt értékesített az MHV, de a produkció mögött szintén nem állt valós zenekar, úgyhogy mindössze néhány alkalommal mutatták be élőben – főként Benkő László, Balázs Fecó és Mihály Tamás társaságában. Majd feladták a szélmalomharcot, és inkább a tudományos pályára koncentráltak – Szalay Sándor professzor régóta a kozmológiai kutatások világszerte elismert szaktekintélye, míg Szalay András nemzetközi hírű hangszerfejlesztő mérnök, Matolcsy Kálmán pedig neves rendszerfejlesztő lett.
Az ezredforduló környékén több archív felvételüket megjelentették CD-n: Grieg Peer Gynt-jének 1976-ban felvett, de kiadatlan átiratát 1998-ban tették közzé, egy átfogóbb válogatáskorongot 2002-ben. 2017 júliusában pedig – 35 év után először – egyetlen koncert erejéig újra színpadra lépett a RAM-ban a Panta Rhei.
JBSz–SJ
 
forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (60–70-es évek), Bp., Kossuth Kiadó, 2019, p. 311–314.
<a href="http://www.panta-rhei.hu/">http://www.panta-rhei.hu/ </a>
<a href="https://www.facebook.com/people/Panta-Rhei/100057435490282/">https://www.facebook.com/people/Panta-Rhei/100057435490282/</a>

Panta Rhei

A magyar poptörténetben az 1970-es évek népszerű popzenekara, az Apostol futotta be talán a legkacskaringósabb pályát.
Zeneművészeti főiskolások, jazz tanszakra járó zenészek alapították 1970-ben, a Chicago és a Blood, Sweat &amp; Tears nyomvonalán haladó jazz-rockos szerzeményeikkel az 1971-es salgótarjáni országos könnyűzenei fesztiválon diadalmaskodtak, majd Georgie Fame-mel és Alan Price-szal léptek fel a Kisstadionban. A hetvenes évek elején sokszor léptek fel külföldön (NSZK, Svájc, Svédország), ekkoriban Magay Klementina, Kassai Katalin, és Babits Marcella énekeltek velük. Azt követően azonban, hogy 1973 végén a nagy kalapos, nagy szakállas Meződi József (1942, ének) is belépett az időközben teljesen átalakult zenekarba, a szórakoztató pop irányába mozdult el az együttes.
A hetvenes évek második felében – a kemény rock tündöklése idején – szinte futószalagon szállították az olyan könnyed, de igényesen hangszerelt slágereket, mint az Okosabban kéne élni, a Nehéz a boldogságtól búcsút venni, a Nekem a tenger a Balaton, az Út, ahol már régen jártam, a Halld a szívek dallamát, a Neked adom azt is, ami nincs vagy a Nem tudok élni nélküled.
A jazz-irányzatot képviselő zenészek 1979-ben végleg otthagyták az együttest, mely ezután Meződi József, Németh Zoltán (zongora), Baranski László (gitár), Szaniszló Lajos (trombita), Pete László (harsona), Veszelinov András (dob) felállásban működött tovább. 1980-ban az Egyesült Arab Emirátusokban vendégeskedtek, 1981-től a Rock Színház házizenekaraként játszottak.
Hosszú kihagyás után 1999-ben Demis Roussosszal közösen koncerteztek a Budapest Sportcsarnokban, ahol öt évvel később, 2004. november 13-án önállóan is felléptek.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 228–229.
<a href="https://www.facebook.com/apostolegyuttes/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/apostolegyuttes/?locale=hu_HU</a>

Apostol

Bokor Attila (1957, Debrecen) azzal írta be magát a magyar rocktörténelembe, hogy alapító tagja és 1981-ig dobosa, énekese volt a progresszív rock/pop egyik kiemelkedő hazai zenekarának, a Colornak.
A három Bokor-testvér gyerekkorában szolfézst és zongorát tanult, majd szülői támogatással 1967-ben megalakították a Bokor zenekart, amelyben az akkor 10 éves Attila dobolt, a 16 éves Gyula zongorázott, a 12 éves Tibor pedig gitáron játszott. A hangszereket és erősítőket pedagógus szüleik vették meg nekik, a fizetésükből összespórolt pénzen. A hatvanas évek slágereit játszották, Tom Jonestól John Mayallig, a Beatlestől a Bee Geesig.
Attila még gimnazista volt, amikor a két bátyja már orvosegyetemre járt, és gólyabálokon zenéltek. DOTE zenekar lett a nevük a Debreceni Orvostudományi Egyetem rövidítése alapján. Debrecen akkor a magyar Liverpoolnak felelt meg, az egyetemi városban sok jó zenekar kereste az útját.
Attila érettségi után az Ybl Miklós Műszaki Főiskolára járt, de közben a Bokor-fivérek már tudatosan készültek a profi zenei pályára. Attila két éven át hetente kétszer Budapestre utazott, ahol Kőszegi Imre tanította dobolni. 1975-ben alapították meg a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-color-7111">Color együttes</a>t. 1977-ben fesztiválsikerük (Fényes kövek, Metronóm ’77) megalapozta az országos ismertségét a szimfonikus rockot játszó formációnak.
Egy nagylemez, sikeres hazai és külföldi fellépések, egy rögzített második lemezanyag (azon egy hatalmas sláger, a Féltelek) után, 1981-ben az Interkoncert nem adott engedélyt a zenekarnak, hogy kiutazzanak Svédországba. Bokor Attila ekkor döntött úgy, hogy – színésznő feleségével együtt – elhagyja az országot, és előbb Franciaországba, majd az Egyesült Államokba költözött (ahogy akkoriban mondták: disszidált). 1984-ben követte őt két bátyja is.
Attilát akkor már a filmezés érdekelte, így először a Columbia Egyetemen tanult filmrendezői szakon, majd a University of California (UCLA) hallgatója lett, ahol film- és televíziórendezői, valamint produceri mesterdiplomát szerzett. 1987-től helyi és kábeltévéknél dolgozott, majd a CBC-nél kapott állást, mint producer.
1992-ben visszatért Magyarországra, és itthon filmrendezőként, producerként és televíziós programigazgatóként dolgozott. Nevéhez fűződik az 56 csepp vér című musicalfilm. Rendezője volt a Jazz, avagy a szabadság szimbóluma című 2019-ben bemutatott dokumentumfilmnek Mégis azt mondja, hogy a filmezés lett a szakmája, de a zenélésben tudta leginkább kifejezni magát.
Többször szóba került, hogy újra összeáll a Color, de a három Bokor testvér már nem fog együtt színpadra állni, mert Tibor 2021-ben elhunyt. 2022-ben azonban az együttes egykori gitárosa, Felkai Miklós koncertjén Bokor Gyula és Bokor Attila is fellépett, és eljátszottak néhány régi Color-dalt.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/attila.bokor.908">https://www.facebook.com/attila.bokor.908</a>

Bokor Attila

1968-ban az Aranybika Szálló Bartók-termében tartott beatkoncerten a Mercur és a Rivers mellett mutatkozott be az a formáció, amely nem sokkal később a Luxembourg Rádióban hallható „luxi stílusra” utalva Lux néven írta be magát a cívisváros poptörténetébe. A zenekarban az első években többek között a későbbi Panta Rhei-tag Szalay Sándor gitározott, akit aztán 1970 őszén Felkai Miklós váltott fel, akinek belépésével – immár trióként – példaképeik, Jimi Hendrix és a Cream repertoárjából játszottak. A következő évben Salgótarjánban bronz diplomát kaptak, 1972-ben a Magyar Rádió bemutatta a Juhász Ferenc eposza nyomán készített Halottak királya című műsorukat. Az ígéretesen indult formáció kibontakozását azonban rendre megakasztották a tagok katonai behívói (Felkait például átmenetileg a későbbi Color-tag Lámer Emil helyettesítette).
A hetvenes évek elején lett a zenekar énekese Makranczy Béla, vele készültek azok a saját szerzemények (Nyáridőben, Szerelem, Sohasem éred el), mely aztán első CD-jükön is megjelentek. Sikeresen szerepeltek számtalan vetélkedőn és fesztiválon.
Az 1970-es évek második felétól folyamatosan cserélődtek a tagok (illetve ide-oda vándoroltak a Lux és az Aster között), a Lux a Mercur után a Pedagógusok Szakszervezetének Bethlen utcai Megyei Művelődési Házában, a „Pediben” is házi zenekar lett, majd áttették székhelyüket a MÁV Járműjavító Egyetértés Művelődési Házába. 1978-ban a Győrben megrendezett III. Országos amatőr pop-jazz-rock napokon aranydiplomát kaptak, és elnyerték „Az év együttese” címet. Játszottak két dobossal is, később két billentyűssel a jazz-rock irányába mozdultak, így kerültek a Debreceni Jazz Napokra. Az 1980-as években írták meg több tételes rock-szvitjüket, az Atlantiszt. 1984-ben a Lux is részt vett a Dallal a békéért című országos fesztiválon, ahol a R.Evolúció című számukért közönségdíjat kaptak, és az felkerült a Dallal a békéért LP-válogatásra.
Az 1990-es évekbeli Lux – Makranczy Béla (ének), Felkai Miklós (gitár), Tikász Sándor (gitár), Dobó Gyula (basszusgitár), Pikó Sándor (dob) – rögzítette a zenekar első, címnélküli CD-jét. 1999-ben a szintén debreceni Szeredás népzenei együttessel újabb kiadványt (Ethnosphera) publikáltak.
A folytonosan változó összetételú zenekar fennállásának 40. és 50. évfordulóját is nagyszabású koncerttel ünnepelte.
JBSz
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 327–328.
Kapcsolat:
<a href="https://www.lux-egyuttes.hu/">https://www.lux-egyuttes.hu/</a>

Magyarországon a beat kései indulása miatt alapvetően a műfaj későbbi stílusirányzatai lettek ismertek, a rock and roll és a beat gyökereit jelentő zenei hagyományok (blues, country, soul) kevésbé. Az 1970-es évtized végén azonban nemcsak nálunk, hanem az egész világon ismét megnövekedett az érdeklődés a műfaj előzményei iránt. Vissza a gyökerekhez! – adta ki a jelszót <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hobo-foldes-laszlo-9446">Hobo,</a> és a nyolcvanas évek elejére a blues ismertté és elfogadottá vált Magyarországon. A kilencvenes évek elején pedig igazi blues-boom vette kezdetét.
Bár bluest és az abból kinőtt rhythm and bluest egyes előadók (<a href="https://popkulturalis.hu/eloado-radics-bela-6263">Radics Béla,</a> <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT,</a> <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-mini-6779">Mini)</a> korábban is játszottak, sőt a Váza-klubban magyar nyelvű akusztikus bluest is lehetett hallani, a stílus igazából a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hobo-blues-band-9447">Hobo Blues Band</a> 1978-as indulásakor került be a köztudatba és vált népszerűvé a fiatalabb korosztályok között.
Időben a rendszerváltozással esett egybe, valójában attól függetlenül történt, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján váratlanul megnőtt a blues iránti hazai érdeklődés. John Lee Hooker 1989-es Healer, illetve Gary Moore 1990-es Still Got The Blues albumainak hatására világszerte reneszánszát élte a műfaj, és talán ezeknek is köszönhetően soha nem látott pezsgésnek indult ez a többség szemében alapvetően szomorú és fájdalommal teli, valójában legalább annyi örömöt és emelkedettséget kifejező zenei világ. És az elkövetkező években az ország szinte minden pontján bluesfesztiválokat szerveztek, melyek értelemszerűen jelentős ösztönzőerőként hatottak az akkoriban gombamód szaporodó hazai bluesegyüttesekre.
A hazai bluestörekvéseket nagyjából három fő vonulatra lehet osztani. 
A blues-rock irányzat nyomvonalát egyértelműen a Hobo Blues Band, illetve az annak köpönyegéből kilépett <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-deak-bill-gyula-38095">Deák „Bill” Gyula</a> határozta meg. Képviselőik legfőbb jellemzője, hogy – a szlogenekkel ellentétben – nem annyira a század eleji gyökerekhez mentek vissza, hanem a hatvanas évek brit rhythm and blues színterének előadónagyságait (Rolling Stones, Yardbirds, Cream, Animals, Jimi Hendrix) tekintik példaképüknek. Lendületes, elektronikus, sokszor torzítós gitáralapú zenét játszanak. A Hobo Blues Band és Deák „Bill” Gyula együttese mellett ennek az irányzatnak volt a reprezentánsa például az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-udvari-bolondok-11381">Udvari Bolondok,</a> a Tengs Lengs, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tuzkerek-xt-11384">Tűzkerék Revival Band,</a> az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-s-modell-11385">S-Modell,</a> a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-shabby-blues-band-11383">Shabby Blues Band,</a> a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-felkai-miklos-297">Felkai Blues Brothers</a> (később Felkai Jam), a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-takats-tamas-dirty-blues-band-11439">Takáts Tamás Dirty Blues Band,</a> illetve a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-boom-boom-11394">Boom-Boom.</a>
Másrészt a nyolcvanas évek derekára felnőtt egy új, másként gondolkodó bluesgeneráció, mely a blues-rock helyett a műfaj finomabb, autentikusabb árnyalatait igyekezett a hazai közönségnek bemutatni. Mindenekelőtt a klasszikus chicagói (nagyvárosi) bluest. Ennek az új nemzedéknek volt a prominens képviselője a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-palermo-boogie-gang-11403">Palermo Boogie Gang,</a> melynek muzsikusai később különböző más formációkban is feltűntek, és melynek repertoárja és szellemisége bluesmuzsikusok generációira hatott. Meg később <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-ferenczi-gyorgy-515">Ferenczi György</a> és <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-pribojszki-matyas-7425">Pribojszki Mátyás</a> különböző formációi.
Harmadrészben pedig ott a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-vas-zoltan-7092">Vas-Bocskai duó</a> és a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-dr-valter-and-the-lawbreakers-11469">Dr. Valter &amp; the Lawbreakers</a> által fémjelzett akusztikus bluesáramlat. Ez a három irányzat persze sosem különült el teljesen egymástól, számos előadó több területen is alkotott maradandót.
Miközben az első hazai bluesfesztivált 1989 márciusában Szombathelyen tartották, többek között ezután lett országosan ismertebb az amúgy már régóta létező, Zsoldos „Báró” Zoltán vezette Natur Blues Band, melynek jellemző módon nem idehaza, hanem Ausztriában jelent meg az első CD-je. A fő sztár a rendezvényen Deák „Bill” Gyula volt, akárcsak az 1989 augusztusában – Woodstock huszadik évfordulója tiszteletére – az esztergomi sportpályán megtartott újabb fesztiválé. Ez utóbbi házigazdája volt a Radics Béla örökségét felvállaló és gyakorlatilag ezen az estén feloszlott Stáció Blues Army (melynek helyébe a Tűzkerék Revival Band lépett), illetve szerepelt itt a Pribil György vezette S-Modell trió, a Tengs Lengs és a békéscsabai Dobókocka.
Az elkövetkező években aztán sorra jöttek az újabb bluestalálkozók, többek között egy háromnapos nagy nemzetközi seregszemle a Petőfi Csarnokban (melyre olyan világnagyságok érkeztek, mint Champion Jack Dupree vagy Dave Kelly). A hazai fesztiválok közül a pécsi, a tatabányai és a budapesti rendezvény volt a legszínvonalasabb. Rocktörténelmi léptékben azonban kétségkívül az 1993-ban induló – igaz, profiljában időközben kibővült – paksi Gastroblues Fesztivált kell kiemelni.
JBSz

Felkai Miklós

Kapcsolatok

Felkai Miklós előadói fotók

Téli dal - Panta Rhei

Solveig dala - Panta Rhei

Lavina - Panta Rhei

Mandarin - Panta Rhei

In the Street - Panta Rhei

Stratus - Panta Rhei

Stratus - Panta Rhei

Rangers/Corvina

Nautilus

Color

Panta Rhei

Apostol

Bokor Attila

Lux

Blues

A magyar tenger

A létrán

Baby jazz

Hallgass kicsit!

Gitár Párbaj

Gitárpárbaj III. - Staféta

Gitárpárbaj

Itt van a délután - Panta Rhei

Lidérc - Panta Rhei

Téli dal - Panta Rhei

Locomotive Breath - Panta Rhei

Lavina - Panta Rhei

Mandarin - Panta Rhei

Stratus - Panta Rhei

Solveig dala - Panta Rhei

In The Street - Panta Rhei