A kétezres évek közepén alakult Dzsindzsa egy ritkán koncertező, ám annál különlegesebb hazai zenekar. Mint a formáció neve is sejteti, a Weisz Gábor (szaxofon, fúvósok), Hock Ernő (bőgő, basszusgitár, ukulele) és G. Szabó Hunor (dob) felállású trió zenéje műfajokon átívelő, a magyar folkból, az ötvenes-hatvanas évek modern jazzéből, a kései swingból és a vérbő funkból merít, mindezt meglehetősen merészen, frissen és szabad felfogásban teszi (ahogy ők fogalmazzák: „a szabadság mint a zenei kreativitás hajtómotorja”). Munkásságukat eddig négy stúdióanyag (Purcinella & Dzsindzsa: Panthers’ Play, 2009, Fuss, 2016, Ne aggódj!!, 2018, No Shube Doobie Please!, 2022) dokumentálja, bár rajongóik szerint élőben ennél sokkalta színesebbek, fantáziadúsabbak és dinamikusabbak.

A Dzsindzsa szívesen működik együtt vendégzenészekkel, legfőképpen hangszeres muzsikusokkal (például Grencsó István, Bede Péter, Dresch Mihály, Pozsár Máté), de léptek már fel az énekes Senával is, akinek afro hangszíne és rap-elős stílusa remekül passzol a zenészek habitusához és a zenekar hangzásvilágához. Ahogy a koncertekre, úgy az utóbbi időben sűrűbben publikált lemezanyagokhoz is előszeretettel hívnak muzsikustársakat, így a Ne aggódj!! albumon a trombitás Meggyes Ádám, a No Shube Doobie Please!-en a lengyel klarinétos, Mateusz Rybicki játéka dobja meg az összképet.

JBSz

https://www.facebook.com/dzsindzsa/