Valószínűleg a Ganxsta Zolee körül kialakuló sztárkultuszból lett elege Dopeman-nek (Pityinger László, 1974), amikor az 1990-es évek végén úgy döntött, hogy kilép a Kartelből, s maga próbálja kihasználni a gangsta imázsban és sajátos reppelési stílusában rejlő lehetőségeket. Előbb szólólemezt (Fordult a kocka, 1997) adott ki, majd prosperáló produceri irodát hozott létre, és néhány felfedezettjével némileg felforgatta a hazai rapmezőnyt. Felkarolta Fatimát és a Fekete Vonatot, igyekezett sztárt faragni Mc Duckyból, összehozott egy húzós albumot a haverjainak, a TKO tagjainak is.

Dopeman abban különbözött a többi gangstától, hogy ő valóban ismerte a gettófilinget, a dzsumbuj életét, hiszen Budapest VIII. kerületében nőtt fel. 1991-ben pedig négy hónapot töltött az Egyesült Államokban, ahol közvetlenül ismerhette meg nemcsak a rap zenét, hanem annak társadalmi-szociális hátterét is. Itthon sok mindent próbált, mielőtt csatlakozott a Kartelhez, de tapasztalatai megvalósítására csak saját produkcióiban kerülhetett sor.

Albumai (Magyarország rémálma, 1999, Nesztek – Live, 1999, A strici visszatér, 2000, Az országház fantomja, 2002, A telep csicskája, 2004, Alias Pityinger fiúk, 2005, Mr. Pityinger … Az eredeti gengszter, 2008) a magyar rap figyelemre méltóbb teljesítményei közé tartoznak, mert a rajtuk szereplő dalokat nem elvárások, szerepjátékok vagy profi mesterkedések formálják, hanem jobb-rosszabb eredménnyel szerzőjük élettapasztalatait, gondolatait összegzik.

JBSz–SJ

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 425–426.