Dixi (Gémes János 1943–2002) az 1960-as években lett Budapest szerte ismert, kultikus figura. Experimentális költő, non-stop performer, aki haláláig különleges szereplője volt a budapesti éjszakai életnek. A Dixi név onnan ered, hogy annak idején, a rock and roll, a punk és a rap előtt, a dixieland volt az ő zenéje.

A második világháború idején született, állami gondozásban nőtt fel, később nevelőszülőkhöz került. Munkahelye nem volt, külföldön sosem járt, gyakran lett rendőri zaklatásoknak kitéve. A fővárosi kávéházak, kocsmák és klubok voltak mindennapos „fellépéseinek” helyszínei, műfaja a beszéd volt, amit sziporkázva adott elő. Mindenhol a középpontban volt, tudott hangos és provokatív is lenni. Nagy hatással volt a budapesti avantgárd művészeti életére, ahogy a 80-as, 90-es évek hazai underground zenészeinek sokaságára is. Utolsó éveit többnyire hajléktalanul, nagy szegénységben töltötte, balesetek és betegségek sújtották őt. 2002 nyarán hunyt el.

Élete során láthattuk őt filmeken, gyakran megjelent színpadokon is, főként Müller Péter zenekarainak koncertjein mondta meg a magáét a közönségnek. Szerepelt Cseh Tamás Antoine és Désiré lemezének borítóján, ahol ő volt Désiré, akiről az album szövegeinek szerzője, Bereményi Géza ezt írta: „Kallódó figura maradt mindhalálig. (...) Csöppet sem vonzó sorsa legyen elrettentő példa”.

1993-ban Dixi Lee címen jelentette meg műsoros kazettáját a Bahia Kiadó. A felvételek Wahorn András stúdiójában készültek. Dixi énekel és beszél, Wahorn szaxofonon és billentyűs hangszereken játszik, néhány számban Víg Mihály gitározik.

A kazetta megjelenésekor így ajánlották a hallgatók figyelmébe őt és a kiadványt: „Hogy beszéljünk Dixi-ről anélkül, hogy főbelőnénk magunkat? Dixi a pesti underground és overground leghitelesebb figurája egymagában testesíti meg azt a tudást és kételyt, amelyet annyian ki akartak már mondani, általában sikertelenül. Dosztojevszkij és Kerouac fejein tótágast állva, nyugodtan mondja végtelen versét, időnként szemenköpve vagy megcsókolva a Másikat, mindig otthon van mindig pártfogolva a Semmit. A kazetta könnyed ezerszínű pillantás az igaz őrületbe a Hétköznapok csendjeiből. Dixi könnyedén repül Wahornék puha, mély kíséretén, valahol a távolban mereng egy román presszó melyben Buddha sorozza a hangulatokat a Nagy Szakszervezetbe. Dixi az örök vesztes, tehát örök győztes. Ez az egyetlen Dixi kiadvány mindenkinek ajánlott bevezetés abba a tornába, melyből a gyengébbek is tanulnak. Élvezzük zsebünkben hordozva e kazettát, azt a privilégiumot, amelyért a Mester vérzett a Kárpátia teraszán, melyért betonnal dobolt bordáin, mely úgyis csak az övé. Tehát Dixi a miénk.”

Hét évvel halála után, 2009-ben jelent meg Gasner Jánossal közös CD-je, a Dixilemez – Sötétben káprázó jelenés. A 2000. évben sok órányi felvételen rögzítették Dixi monológjait, ezekből született az album kilenc cím nélküli száma, Gasner János zenéjével.

HZ