Az 1970-es évek egyik legreménytelibb popformációja.

Debrecenből startolt és az orosházi, majd a győri országos Ki mit tud?-válogatón tűnt fel (mi több, mindkét helyen nyert). 1971 és 1975 között a Bokor testvérek – Gyula (1951, billentyűsök. ének), Tibor (1955–2021, basszusgitár, ének) és Attila (1957, dob, ének) – Szalayékkal együtt játszottak a DOTE „házi zenekarában”, majd Szalayéktól elváltak és Lámer Emillel (1947, gitár), megalakult a Color. Egy évre rá érkezett ötödik tagként Pólya László (1956, cselló).

Az 1977-es Ki mit tud?-on egy ország csodálkozott rájuk, amikor az elődöntőben a fehér öltönyben, kihajtott fekete ingben fellépő zenekar játszani kezdett (a középdöntőben farmer öltönyben, a döntőben fehér öltöny zakó nélkül, mellénnyel nyomták). Az elhangzott dalok (Ikaruszi zuhanás, Hárommilliárd év, Panoptikum) ilyen vetélkedőkön tapasztaltakhoz képest kiugróan gazdag harmónia- és szövegvilága, az artisztikus hangszerelés a meglepetés erejével hatott, és a Color vita nélkül, mondhatni, fölényesen nyert. A Metronóm ’77-en pedig a Fényes kövek című számukkal az Illés mögött a másodikok lettek. (Néhány név a konkurenciából: Piramis, Neoton, Corvina, Hungaria, Kati és a Kerek Perec.)

Néhány hónap alatt országos hírnévre tettek szert, és a sikereknek köszönhetően 1978-ban – a vidéki zenekarok közül elsőként – nagylemezt vehettek fel. Ez a korong – amelyen saját megfogalmazásuk szerint „impresszionista intellektuális rockot” játszottak – a klasszikus zenei hangzás és a rock egyedi, színes ötvözete volt. Átgondolt, fordulatos anyag, amely egyben és darabonként ma is megállja a helyét. Ráadásul az akkori magyar lemezpiacon teljesen unikumnak számított. Még abban az évben átvehették Debrecen városától a Pro Urbe-díjat, merthogy addig vidékről országos szintű eredményt a könnyűzenei szakmában korábban még senki sem ért el.

Még a bemutatkozó album felvétele előtt Szűcs Judith felkérte a zenekart első nagylemezének (Táncolj még!, 1978) elkészítésére, és ez a korong is hatalmas sikert aratott. (Szűcs Judith első tévéshowját ugyancsak ennek az LP-nek köszönheti.) Ennek hatására más énekesnőktől is kaptak felkérést, de nem akarták az energiáikat ebbe az irányba vinni, ezért nem vállalták el. Viszont nem adták fel polgári állásukat, így keveset koncerteztek, ráadásul az akkoriban felfutó kemény rock-hullám sem nekik kedvezett. Előbb Polyával váltak el útjaik, majd Lámer Emilt a szintén debreceni, a korábban a Luxban, az Astorban és az Apostolban is megfordult Felkai Miklós (1950) váltotta fel, és már vele rögzítették a második albumukat.

Az Új színek 1982 júliusában került a boltokba, és szép sikert aratott, róla több dal (Féltelek, Segíts!, Az orvos válaszol, Arról jöttem én, Bűvös kocka) a kívánságműsorok kedvence lett. Külföldi turnék (NDK, Románia, Lengyelország, Csehszlovákia, Szovjetunió) és televíziós szereplések követték, a következő kislemezhez (Bohóc) még videoklipet is készítettek. Ekkor azonban a legfiatalabb Bokor-fiú, Attila váratlanul Amerikába emigrált. A többiek 1984-ben végül stúdiózenészekkel rögzítették a következő albumot, de még mielőtt megjelenhetett volna, az itthon maradt két Bokor-fiú is összecsomagolt, és követték öccsüket az Egyesült Államokba. A nagylemez értelemszerűen már nem jelent meg. (A rendszerváltozás után aztán a Hungaroton A magyar popsztori sorozatban a második LP-vel együtt CD-n kiadta.)

Felkai a későbbiekben egyedül próbálta életben tartani a Color-örökséget, SuperColor címmel készített egy albumot, de aztán ő is a külföldi vendéglátózásba menekült, és csak a rendszerváltozás után próbált meg újra visszatérni a hazai rockéletbe.

Bokor Gyula azóta is orvosként dolgozik az Egyesült Államokban, míg a kaliforniai UCLA egyetemen filmrendezői szakon végzett Bokor Attila 1993-ban visszatért Magyarországra, és filmrendezőként, producerként tevékenykedik.

JBSz–SJ

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 314–316.