Band/name

A Boom-BoomAz ezredforduló egyik igazán kiemelkedő, sajnos rövid ideig létező blues-rock formációja volt. Öt kiemelkedő képességű rhythm &amp; blues muzsikus – Tátrai Tibor (gitár), Jamie Winchester (ének, gitár), Mohai Tamás (gitár, ének), Szappanos György (basszusgitár), Borlai Gergő (dob) – 1998 végén egyesítette erőit, s kezdetben főként hatvanas-hetvenes évekbeli rhythm &amp; blues számokat (például Help The Poor, Mustang Sally, Superstition, Rugged Road) játszottak, jól megdolgozva, sok szólóval, nagy ívű hangszeres futamokkal (ezt dokumentálja 1999-es első CD-jük). Aztán nekiálltak saját dalokat írni, így született meg 2001-ben az Intergalactic Megahello, és abban az ötven percben minden benne van, ami ebben a stílusban kell: virtuozitás, erő, hit, lendület.
A Boom-Boom a saját számai mellett olyan neves előadók dalait értelmezik újra, mint Jimi Hendrix, John Lennon, Paul McCartney, Stevie Wonder vagy Robben Ford.
A tagok más elkötelezettségei miatt 2002-ben ugyan leállt a zenekar, de 2012 óta ismét adnak koncerteket.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 334–335.
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/profile.php?id=100063719440023&amp;sk=photos">https://www.facebook.com/profile.php?id=100063719440023&amp;sk=photos</a>

Boom-Boom

Boom-Boom zenekari fotók

Az egyik legnyughatatlanabb és legjobb hazai rockgitárost, Tátrai Tibort (1952. április 5., Budapest) az 1980-as  években Hobo nevezte Tibus Gitaricusnak. Tátrai a magyar rocktörténet egyik legjelentősebb és talán legtöbbet foglalkoztatott muzsikusa. Tizenkétszer volt az év gitárosa. Az elmúlt ötven évben megszámlálhatatlan zenekarban, formációban dolgozott, csak a legfontosabbak: Sakk-Matt, Syrius, Generál, Skorpió, Hobo Blues Band, Török-Tátrai Tandem, Tátrai Band, Boom-Boom, Latin. Ahogy 2000-ben nyilatkozta a Népszabadságban: „A többség leragad egy szinten. Kitalálják, milyenek akarnak lenni, és attól kezdve csak azt nyomják. Nekem meg az elmúlt 8-10 évben mindig több bandám volt. Szerintem ez minden zenész számára kötelező kellene, hogy legyen. Sosem csináltam gondot abból, hogy honnan jövök, vagy hogy hova megyek. Semmit nem találtam ki előre. Mindenhonnan úgy álltam fel, hogy köszönöm gyerekek, ennyi elég volt, puszi, kalap, kabát. Vagy feloszlott a zenekar. És akkor kerestem egy másikat.”
Tizenhat éves korában még inkább a sportnak élt: 1968-ban félnehézsúlyú ifjúsági ökölvívó bajnok volt. De a zene még ennél is jobban vonzotta. 1969-ben a Radics Béla vezette Sakk-Matt együttes roadjaként megismerkedett Harmath Alberttel, akivel még abban az évben megalapította az elsősorban rhythm and bluest játszó Kárpátia együttest. Radics következő formációjának, a Tűzkeréknek már Tátrai is tagja lehetett, majd egy rövid Juventus-kitérő után 1972-ben csatlakozott az Ausztráliából visszatért legendás <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-syrius-klasszikus-6771">Syrius</a>hoz. Bő fél évig játszhatott az együttes legjobb felállásával, de aztán Orszáczky és Ráduly távozása után a fúvós funky irányába mozduló zenekarban már nem találta a helyét.
1973-ban rövid időre megfordult a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-mini-6779">Mini</a>ben, majd az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-olympia-6820">Olympiá</a>ba igazolt át, ahol Horváth Charlie-val egymásra találtak, és 1975-ben együtt emelte ki őket onnan a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-general-390">Generál.</a> Velük készült a nagy sikert aratott Zenegép, rengeteget turnéztak külföldön, majd 1979-ben Frenreisz Károly elcsábította Tátrait az akkor induló Új <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-skorpio-6878">Skorpió</a>ba. De hiába került ott össze három remek muzsikus (a dobos Papp Tamás volt), a folytonos koncertezés és Frenreisz popularitásra törekvése nem tette lehetővé kiérlelt és egyenletes színvonalú lemezek készítését.
Tátrai a nyolcvanas évek elején a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hobo-blues-band-9447">Hobo Blues Band</a> környékén is felbukkant, az 1983-as Még élünk! lemezen még vendégként játszott, az 1984-es Vadászat-on pedig már nem csak gitárosként, de szerzőként is maradandót alkotott. A továbbiakban viszont Török Ádámmal inkább a kísérleti, újszerű zenék felé fordult – a Török–Tátrai Tandem sportcsarnokok helyett kisebb klubokban, pubokban lépett fel.
1987-ben Tátrai úgy döntött, saját zenekart alapít, és létrehozta a Tátrai Bandet. Amikor pedig 1989-ben csatlakozott hozzájuk a régi zenésztárs, Horváth Charlie és Pálvölgyi Géza billentyűs, az együttes új pályára állt, és néhány éven belül – különösen a New York, New York című dal után – az ország egyik legnépszerűbb popformációja lett. Ettől kezdve nem volt megállás: minden évben sikeres országos turnék, zárásként BS- vagy BKK-bulik, és több tízezer példányban eladott lemezek. Egyéni, a pop és a rock között lavírozó (inkább az előbbihez közelebb álló) zenei világuk és Charlie különleges, rekedtes orgánuma a kilencvenes évek egyik legsikeresebb hazai zenekarává tette őket.
Az ezredfordulóra azonban a zenekar gyakorlatilag szétesett. Charlie szólóprojektjeivel volt elfoglalva, Tátrai meg egyszerre több vasat is tartott a tűzben, melyek közül zeneileg kétségkívül a mindössze két lemezt megért <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-boom-boom-11394">Boom-Boom</a> és a Szűcs Antal Gáborral közös latin-vonal lett a legérdekesebb.
Munkásságát 1996-ban A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével, 2010-ben Liszt Ferenc-díjjal ismerték el.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 264–265.
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/TatraiTibor/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/TatraiTibor/?locale=hu_HU</a>

Tátrai Tibor

A negyvenes dobosok egyik legfontosabb képviselője.
Régóta külföldön (Barcelonában) él a dobos Borlai Gergő (1978), aki 1990-ben, alig tizenkét évesen mutatkozott be a nála több mint húsz évvel idősebb Grencsó István zenekarában. Számára a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy kiskamaszként avantgárd jazzt játszott, ahogy az is, hogy gimnazistaként a Tin Tin Quartetben, az ef Zámbó Happy Dead Banddel vagy Babos Gyula együttesében dobolt. Zenehallgatóként pedig éppúgy mindent evett, ahogy zenészként.
Miként 2009-ben mesélte: „Az újdonság éltet. Huszonöt éven át irreális mennyiségben hallgattam zenét, gyakorlatilag állandóan, még az ágyban is fejhallgatóval. Technót éppúgy, mint Weather Reportot. Igaz, Frank Zappa nálam mindent visz. (…) Amikor megjött az értesítés, hogy felvettek [a világhírű Berklee College of Musicra], ráeszméltem, hogy valójában soha nem akartam elmenni. A nyugati kultúrával való azonosulásnak ez a módja nem érdekel. Ugyanakkor szerintem egy közép-európai zenész Amerikában sosem futhat be karriert. Azt csak más fórumokon lehet. Engem sokkal jobban érdekel a teremtés vékony ösvénye. Hogy ne papírforma szerint, hanem a magam erejéből járjam végig, tapasztaljam azt. Tizenhat évesen még talán lett volna értelme kimenni. Felnőtt fejjel nincs. Emocionális ember vagyok, ráadásul nyughatatlan, úgyhogy belehaltam volna, hogy – kvázi tanulás címszóval – évekig nem történik semmi.”
A több száz pop-, rock- és jazzkorongon doboló Borlai Gergő eddigi pályafutása során mindössze három önálló, stilárisan egyaránt eklektikus albumot jelentetett meg: a 17-et (1998), a Sausage-ot (2004) és az M.M.M.-et (2010). Viszont az elmúlt években olyan remek muzsikusokkal játszik trióban, mint a bőgős Gary Willis vagy a billentyűs Scott Kinsey, velök számos közös korongot jegyez (Gary Willis With Gergo Borlai, Albert Bover: Retro, 2013; Gary Willis Featuring Gergo Borlai, Scott Kinsey, Steve Tavaglione, Llibert Fortuny, Claudia Bardagi: Larger Than Life, 2015; Per Mathisen / Ruggero Robin / Gergo Borlai: Ospitalità Generosa, 2015; Jimmy Haslip | Scott Kinsey | Gergő Borlai: ARC Trio, 2018; István Alapi Feat. Gergo Borlai: L. A. On My Mind, 2018)
JBSz
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 267.
Kapcsolatok:
<a href="https://www.facebook.com/gergoborlai/photos?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/gergoborlai/photos?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.instagram.com/gergoborlai/">https://www.instagram.com/gergoborlai/</a>

Borlai Gergő

Magyarországon a beat kései indulása miatt alapvetően a műfaj későbbi stílusirányzatai lettek ismertek, a rock and roll és a beat gyökereit jelentő zenei hagyományok (blues, country, soul) kevésbé. Az 1970-es évtized végén azonban nemcsak nálunk, hanem az egész világon ismét megnövekedett az érdeklődés a műfaj előzményei iránt. Vissza a gyökerekhez! – adta ki a jelszót <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hobo-foldes-laszlo-9446">Hobo,</a> és a nyolcvanas évek elejére a blues ismertté és elfogadottá vált Magyarországon. A kilencvenes évek elején pedig igazi blues-boom vette kezdetét.
Bár bluest és az abból kinőtt rhythm and bluest egyes előadók (<a href="https://popkulturalis.hu/eloado-radics-bela-6263">Radics Béla,</a> <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT,</a> <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-mini-6779">Mini)</a> korábban is játszottak, sőt a Váza-klubban magyar nyelvű akusztikus bluest is lehetett hallani, a stílus igazából a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hobo-blues-band-9447">Hobo Blues Band</a> 1978-as indulásakor került be a köztudatba és vált népszerűvé a fiatalabb korosztályok között.
Időben a rendszerváltozással esett egybe, valójában attól függetlenül történt, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján váratlanul megnőtt a blues iránti hazai érdeklődés. John Lee Hooker 1989-es Healer, illetve Gary Moore 1990-es Still Got The Blues albumainak hatására világszerte reneszánszát élte a műfaj, és talán ezeknek is köszönhetően soha nem látott pezsgésnek indult ez a többség szemében alapvetően szomorú és fájdalommal teli, valójában legalább annyi örömöt és emelkedettséget kifejező zenei világ. És az elkövetkező években az ország szinte minden pontján bluesfesztiválokat szerveztek, melyek értelemszerűen jelentős ösztönzőerőként hatottak az akkoriban gombamód szaporodó hazai bluesegyüttesekre.
A hazai bluestörekvéseket nagyjából három fő vonulatra lehet osztani. 
A blues-rock irányzat nyomvonalát egyértelműen a Hobo Blues Band, illetve az annak köpönyegéből kilépett <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-deak-bill-gyula-38095">Deák „Bill” Gyula</a> határozta meg. Képviselőik legfőbb jellemzője, hogy – a szlogenekkel ellentétben – nem annyira a század eleji gyökerekhez mentek vissza, hanem a hatvanas évek brit rhythm and blues színterének előadónagyságait (Rolling Stones, Yardbirds, Cream, Animals, Jimi Hendrix) tekintik példaképüknek. Lendületes, elektronikus, sokszor torzítós gitáralapú zenét játszanak. A Hobo Blues Band és Deák „Bill” Gyula együttese mellett ennek az irányzatnak volt a reprezentánsa például az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-udvari-bolondok-11381">Udvari Bolondok,</a> a Tengs Lengs, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tuzkerek-xt-11384">Tűzkerék Revival Band,</a> az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-s-modell-11385">S-Modell,</a> a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-shabby-blues-band-11383">Shabby Blues Band,</a> a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-felkai-miklos-297">Felkai Blues Brothers</a> (később Felkai Jam), a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-takats-tamas-dirty-blues-band-11439">Takáts Tamás Dirty Blues Band,</a> illetve a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-boom-boom-11394">Boom-Boom.</a>
Másrészt a nyolcvanas évek derekára felnőtt egy új, másként gondolkodó bluesgeneráció, mely a blues-rock helyett a műfaj finomabb, autentikusabb árnyalatait igyekezett a hazai közönségnek bemutatni. Mindenekelőtt a klasszikus chicagói (nagyvárosi) bluest. Ennek az új nemzedéknek volt a prominens képviselője a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-palermo-boogie-gang-11403">Palermo Boogie Gang,</a> melynek muzsikusai később különböző más formációkban is feltűntek, és melynek repertoárja és szellemisége bluesmuzsikusok generációira hatott. Meg később <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-ferenczi-gyorgy-515">Ferenczi György</a> és <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-pribojszki-matyas-7425">Pribojszki Mátyás</a> különböző formációi.
Harmadrészben pedig ott a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-vas-zoltan-7092">Vas-Bocskai duó</a> és a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-dr-valter-and-the-lawbreakers-11469">Dr. Valter &amp; the Lawbreakers</a> által fémjelzett akusztikus bluesáramlat. Ez a három irányzat persze sosem különült el teljesen egymástól, számos előadó több területen is alkotott maradandót.
Miközben az első hazai bluesfesztivált 1989 márciusában Szombathelyen tartották, többek között ezután lett országosan ismertebb az amúgy már régóta létező, Zsoldos „Báró” Zoltán vezette Natur Blues Band, melynek jellemző módon nem idehaza, hanem Ausztriában jelent meg az első CD-je. A fő sztár a rendezvényen Deák „Bill” Gyula volt, akárcsak az 1989 augusztusában – Woodstock huszadik évfordulója tiszteletére – az esztergomi sportpályán megtartott újabb fesztiválé. Ez utóbbi házigazdája volt a Radics Béla örökségét felvállaló és gyakorlatilag ezen az estén feloszlott Stáció Blues Army (melynek helyébe a Tűzkerék Revival Band lépett), illetve szerepelt itt a Pribil György vezette S-Modell trió, a Tengs Lengs és a békéscsabai Dobókocka.
Az elkövetkező években aztán sorra jöttek az újabb bluestalálkozók, többek között egy háromnapos nagy nemzetközi seregszemle a Petőfi Csarnokban (melyre olyan világnagyságok érkeztek, mint Champion Jack Dupree vagy Dave Kelly). A hazai fesztiválok közül a pécsi, a tatabányai és a budapesti rendezvény volt a legszínvonalasabb. Rocktörténelmi léptékben azonban kétségkívül az 1993-ban induló – igaz, profiljában időközben kibővült – paksi Gastroblues Fesztivált kell kiemelni.
JBSz

Kapcsolatok

Boom-Boom zenekari fotók

Tátrai Tibor

Borlai Gergő

Blues

Szappanos György

Jamie Winchester

Mohai Tamás

Live

Intergalactic Megahello

Superstition

Mustang Sally

Help The Poor