Az 1980-as évek népszerű country zenekara.

Buchwart Lászlóék felfutásában fontos szerepet játszott az az 1979-es Fonográf-turné, amelyen előzenekarként vehettek részt, növekvő népszerűségük eredményeként két évvel később megjelent a bemutatkozó nagylemezük (Csavargódal), nem sokkal később pedig a Zeneműkiadó menedzsere, Knisch Gábor jóvoltából a tengerentúli piacra is betették a lábukat. Többször eljutottak az Egyesült Államokba, ahol Kansas állam díszpolgárai lettek, majd Nashville-ben nyertek fesztiváldíjat. Miközben 1981-ben felléptek a londoni Wembley Stadionban rendezett nemzetközi country-fesztiválon is.

A zenekar gyökerei a hetvenes évek derekára nyúlnak vissza, amikor a Buchwart László (gitár, ének), Vörös Andor (bendzsó, steel gitár, szájharmonika, ének), Kemény Győző (konga, hegedű, ének) és Pomázi Zoltán (gitár, ének) felállású formáció benevezett egy kerületi Ki mit tud?-ra. Eredetileg Anaconda Rt. néven indultak volna, de hamar kiderült, hogy ugyanígy hívták azt az amerikai rézbánya-társaságot, amely Chilében támogatta a Pinochet-féle puccsot, úgyhogy a KISZ által javasolt nevek közül a Bojtorjánt választották. Miként Buchwart László elevenítette fel egyik 2015-ös interjújában: „Akkor azt sem tudtuk, mi az, ráadásul idegen nyelveken szinte lehetetlen kiejteni. Amikor Amerikában megkérdezték tőlünk, hogy mit jelent a nevünk, kapóra jött az egyik legismertebb country-műdal, a Wildwood Flower, az »erdei vadvirág«, így azt mondhattuk, hogy ez a mi » wildwood flowerünk«.”

A Bojtorján hosszú időn keresztül volt Halász Judit kísérőzenekara, 1978-79-ben viszont már saját dalaikkal kerültek fel a rádiós slágerlistára, és a későbbiekben remekül aknázták ki a vasfüggöny mögöttiség nemzetközi marketingértékét. A nyolcvanas évek elején számos nemzetközi vándorló country-fesztiválon vettek részt, kelet-európai kuriózumként olyan amerikai sztárok társaságában léphettek színpadra, mint Johnny Cash, Tammy Wynette, Carl Perkins, Wanda Jackson, a Matchbox vagy Georg Hamilton IV. A Zeneműkiadó menedzsere, Knisch Gábor jóvoltából pedig az amerikai piacon is sikerült megvetniük a lábukat.

Miként Knisch Gábor a vele készült életút-interjúban felelevenítette: „A MIDEM-en sikerrel ajánlottam ki a Bojtorjánt az 1981-es Wembley Country Fesztiválra. Eközben felvettem a kapcsolatot Londonban egy Dezo Hoffmann nevű, magyar származású fotóssal, akit eredetileg Hoffmann Dezsőnek hívtak, és a Beatles egyik első fotósa volt. Ő örömmel vállalta a munkát, és a műtermében fotózta a Bojtorjánt. A zenekart aztán a frankfurti Country Fesztiválra is sikerült delegálnunk, ahol nagy sikerrel léptek fel. (…) A nashville-i televízió interjút kért tőlem Frankfurtban, így beszélhettem egy kicsit a magyar country akkori helyzetéről. A nagy felhajtás ellenére a Bojtorjánnak mégsem jelent meg angol nyelvű nagylemeze. Úgy látszik, a Fonográfnak inkább a hanghordozók készítése, a Bojtorjánnak pedig a koncertezés ment sikeresebben.”

A zenekart mindenesetre Kansas állam és Pearl város díszpolgárává választották, David Letterman nagy nézettségű televíziós showműsorában is felléptek, és a country sztárok közül néhányat a nyolcvanas évek elején a budapesti country-fesztiválra is sikerült elcsábítaniuk. Két további album (Történetek, 1983, Karácsonyi album, 1984) után azonban a zenekar mégis inkább átváltott a Magyarországon akkoriban biztosabb megélhetést jelentő gyerekműsorok és lemezek piacára. Mígnem olyannyira megnőtt a tagok közti feszültség, hogy azt már nem lehetett tovább tolerálni, így 1988 márciusában hivatalosan is pontot tettek a Bojtorján pályájának végére. De mint kiderült, nem véglegesen: 1999 óta – Pomázi Zoltán vezetésével, részben új tagokkal – újjáalakult a formáció, és Új Bojtorján néven koncertezik tovább. Miközben az eredeti felállás 2015 novemberében – huszonhét év után – a Művészetek Palotájában egyetlen koncert erejéig összeállt.

JBSz–SJ

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 303–306.