Az MHV az újonnan felfedezett Betli duó-val állt oda a starthelyre, amelynek tagjairól kiderült, hogy régi ismerősök. A matrózruhás fiúk a hetvenes évek végén az országos tehetségkutató versenyeken jól szereplő pub-rockos Delfin Rt.-ben játszottak, gyakori vendégei voltak a budapesti és vidéki kluboknak, de nem készült nagylemezük. Aztán jött a katonaság, a családalapítás, így a formáció feloszlott.

Tagjai közül ketten – Betli néven – ismét felbukkantak a popéletben. Köteles István (1954–, ének) és Geri Gábor (1954–, billentyűsök) az elsők között találtak rá a lakodalmas rock aranybányájára. Első lemezük 250 ezer, második lemezük több mint 100 ezer példányban kelt el. A váltásról Köteles 1988 májusában a Petőfi Népé-ben ezt nyilatkozta: „Sajnos, nem bírtuk tovább az önmenedzselést, így nem lehettünk a kalocsai Edda. Évtizede már, hogy szétszéledt a csapat, egy lemezgyári megkeresés hozott össze újra. Néhány hét alatt össze kellett állítanunk egy mulatós lemez anyagát. Nagy bolt – mondták – és ha nem lépünk gyorsan, a Jugoton elárasztja a hazai piacot. Kollégámmal aztán hamar összehoztunk egy próbafelvételt, amit el is fogadott a zsűri. Ez lett a Lenn a Duna partján című LP. A kereskedők nem is csalódtak – jól fogytak a korongjaink. Néhány hónap múlva üzletekbe került A terített Betli és felvettük a karácsonyra megjelenő Családi mulatságok-at is. Enyhén szólva utálnak bennünket! Érthető is a düh: amikor a Szörényi vagy Presser-albumból gazdára lel 30-40 ezer, a Betliéből 250 ezer. Félre ne értse, nekem elsősorban üzlet ez: nem is rossz. Jól hozott a két lemez, sokasodnak a meghívások. Menedzserünk ausztráliai és amerikai koncertirodákkal tárgyal. Magyarlakta régiókban úgy tűnik, lenne kereslet a Betlire.”

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János, A magyarock története 2. 80–90-es évek, Bp., Kossuth Kiadó, 2019, p. 209.