A krisztusi korban, harminchárom évesen meghalt Barta Tamás (Budapest, 1948. július 7.) a magyar rocktörténet egyik korszakos legendája. Nemcsak kitűnő rhythm & blues gitárosként tartják számon, hanem szerzőként is – rövid pályafutása során mintegy huszonöt LGT-, Zalatnay- vagy Kovács Kati-számnak írta a zenéjét. A Gyere, gyere ki a hegyoldalba vagy az Ő még csak tizennégy máig a Locomotiv GT legnépszerűbb dalai közé tartoznak. Huszonhat évesen, 1974 nyarán maradt kint az Egyesült Államokban (akkori szóval élve, disszidált), ahol zenei szempontból már nem alkotott maradandót, alapvetően telemarketingből élt, amikor 1982. február 16-án – máig tisztázatlan körülmények között – lelőtték Los Angelesben. Munkássága végképp torzó maradt. 

Barta Tamás gyerekkorában hegedült, gitározni autodidakta módon tanult meg. A Landler Jenő Villamosipari Technikumban Fenyő Miklós osztálytársa volt, renitens viselkedésük miatt 1964-ben mindkettőjüket kirúgták, majd 1965-ben, 17 évesen belépett Fenyő akkori zenekarába, a Syconorba. Két évig gitározott ott, mígnem 1967-ben behívták katonának. Leszerelése után, 1969-ben Fenyő ismét hívta, ezúttal a Hungariába, gitárjátéka a zenekar első két albumán (Koncert a Marson, 1970, Hungaria, 1971) hallgató.

1971 áprilisában az Omegából távozó Presser Gábor új zenekara, a Locomotiv GT tagja lett, mellyel a következő három évben három remek nagylemezt (Locomotiv GT, 1971, Ringasd el magad, 1972, Bummm!, 1973) és öt kislemezt (Boldog vagyok, 1971, Érints meg, 1971, Szeress nagyon, 1972), Hej, gyere velem, 1973, Segíts elaludni, 1973) készített. A LGT zenészeként játszott a Déry Tibor kisregénye alapján készült Presser-Adamis rockmusical, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról felvételein, mely 1973-ban nagylemezen is megjelent. Emellett játszott Zalatnay Sarolta és Kovács Kati egy-egy albumán (Álmodj velem…, 1972, Kovács Kati és a Locomotiv GT, 1974).

Miután a Locomotiv GT 1974-es amerikai turnéjáról nem tért vissza, Magyarországon a dalait – mint akkoriban minden disszidens előadóét – azonnal letiltották, nemcsak a rádió nem játszotta őket, de a Bummm! című LGT-albumot is bevonták a boltokból, és (igaz, technikailag korszerűsített változatban) csak 1982-ben jelentette meg újra az MHV.

Barta Los Angelesben előbb stúdiózenészként dolgozott, a folkos, bluesos gitárossal, Johnny Riversszel turnézott, majd a zenélés mellett beletanult a telemarketingbe. Hétfőtől péntekig üzletkötőként dolgozott, hétvégén klubokban gitározott, miközben Los Angeles-ben a Terra Bella Streeten vett magának medencés házat (ahogy a barátai ugratták: az Izabella utcából átköltözött a Terra Bella utcába). Aztán jött a szomorú hír: 1982. február 16-án holtan találták otthonában.

Legismertebb dalaiból halálának tizedik évfordulóján Adamis Anna és Herskovits Iván szerkesztésében a Hungaroton készített válogatás nagylemezt, In memoriam Barta Tamás 1948–1982 címmel. 2010. szeptember 23-án egykori lakóháza (Budapest, Izabella utca 39/b.) falán felavatták az emléktábláját, Hajdu Eszter pedig 2019-ben Siess haza, vár a mama! címmel dokumentumfilmben dolgozta fel életét, különösen az édesanyjával folytatott kazettalevelezésre és halálának körülményeire fókuszálva.

Életéről egyetlen alkalommal adott interjút, az ennek alapján készült újságcikk a Daily News című budapesti angolnyelvű napilapban jelent meg, 1979 júniusában. Szerzője Herskovits Iván, akinek fia, a rádiós szerkesztő Herskovits Iván Barta Tamás munkásságáról könyvet tervez megjelentetni.

JBSz