1964-ben alakult, végig trió formációban játszó együttes, amely jazzes, improvizatív, majd soulos hangvételű zenéjével messze megelőzte a korát. 1965-ben megnyerte az amatőrzenekarok versenyét, de nem követte a gitárzenekarok által teremtett új zenei divatot. Ray Charlestól Stevie Winwoodon át egészen a Chicagóig, mindig az igényes popzene sztárjai voltak rá nagy hatással. Felállás: Bajtala János (1944–, zongora, orgona, ének), Vigyázó László (basszusgitár), Szigeti Béla (dob). Bajtala mellett változó felállással – többek között Lakatos „Bögöly” Béla (basszusgitár, ének), Csáky Béla (dob) – a trió a hetvenes évekig az egyetemista-főiskolás közönség (Eötvös klub) egyik kedvence volt. 1965-ben Cigánylány című daluk hangvételével, előadásmódjával kakukktojásnak számítottak a korabeli beatmezőnyben. 1969 januárjában az Illéssel és a Tolcsvay-trióval négy koncertet adtak a Zeneakadémián. 1970-ben külföldi szerződést vállaltak, aztán a tagok külön próbáltak szerencsét. Bajtala János 1972 óta Londonban él, zenészként és zenei rendezőként dolgozik. Sajnos nem maradtak ránk felvételek, amelyek sikeres dalaikat (Elégia egy barátom halálára, Minden éjjel, minden nap, Ne menj el, Kisegér) őriznék.

JBSz–SJ

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 44–45.