Band/name

Anita (Sárközi Anita, 1965) – 1987-ben a Csillagfény diszkóban Whitney Houston kiváló interpretátoraként tűnt fel, szerepelt Timár Péter Moziklip című filmjében is Lerch István és Demjén Ferenc Várj rám! című dalával. A jövő énekesnőjét a Z’Zi Labor karolta fel, 1988-ban megnyerte az Interpop’88 fesztivált (Maradj meg nekem), ami számos külföldi fesztivál fellépést jelentett.
A nyolcvanas-kilencvenes években három vegyes fogadtatású nagylemez (Anita, 1989, Miért legyek jó? 1991, Exclusive, 1993) után a The Bodyguard című film betétdalának (I Will Always Love You) előadásáért EMeRTon-díjat kapott. 1994-től főként az A3, az MSat szerkesztőjeként, műsorvezetőjeként dolgozott.
Hét év kihagyás után 2000-ben egy Demjén által írt albummal (Csak a vágy…) indította újra karrierjét, de igazán nem sikerült előrébb lépnie. Ahogy az azt követő újabb albumokkal (Vallomások, 2002, Álmokon túl, 2008) sem.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 377–378.

Anita (Sárközi Anita)

Janicsák István (1953, Gyál) énekes, dalszerző, az 1980-as évek második felének egyik legismertebb hazai előadója. Írónak készült, novellákat, verseket publikált. 1986-ban a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-zzi-labor-10691">Z’Zi Labor</a> együttes vezetője lett, és ő írta az akkoriban sikeres zenekar dalszövegeit.
1986-ban jött az ötlet, hogy kellene néhány asszony, akik gyönyörű népviseletben és csodálatos hangjukkal feldobnák az együttes produkcióját - így született meg a Veresegyházi Asszonykórus, akikkel sok nótát készítettek együtt. A Z’Zi Labor 1994-ben feloszlott, de az Asszonykórussal megmaradt Janicsák István kapcsolata, közös kiadványaik is megjelentek (Csókolj homlokon, 1994; Aranyalbum, 2009). Közben szerzőként közreműködött <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-sarkozi-anita-10699">Anita</a> több lemezén is. A mai napig vannak közös fellépései az énekesnővel. És akikkel együtt dolgozott még az évek során: Csuka Mónika, Gergely Róbert, a Manhattan, Zámbó Jimmy, Bódis András (So-Ho) és a Hooligans. Janicsák István Betlehemi csillag címmel (1989) írt bibliai zenés játékot, Vigyázat, varázslat címmel (1991) pedig gyermekmusicalt. Legutóbbi albumai: I. Igézetek (2019), II. Idézetek (2020).
A nyolcvanas évek végén sci-fi színdarabokat írt, a kilencvenes évek elején producer lett, később pedig egy filmszinkront gyártó céget hozott létre. 1985-től kezdődően könyvei is megjelentek, a gyermekek számára írt, és a Z’Zi Laborral megzenésített művei (Zizi bolygó titka, Zizi űrbázis jelentkezik, Csillagszemű robotok) mellett megemlíthetjük a zenekari évek ihlette, 1987-es Z'ZI ​labor fehéren feketén, avagy keleti karriertörténet című regényét, vagy a költeményeit tartalmazó, 2007-es Versvirágok című kötetet. 2008-ban kiadott könyvének címe pedig: Szerelem, nagyon hijányzol avagy Kis magyar etnográcia, Laborfalvi Dzsúlia életírása (Zeneirodalmi kisremény).
1987-ben Állami Ifjúsági Díjjal tüntették ki, 2019-ben két helyen is díszpolgári címet kapott: Zuglóban és Veresegyházon. A 70. életévét 2023-ban betöltő előadóművész ma már ritkábban szerepel színpadon, a magyar könnyűzenei élet azonban nem marad Janicsák nélkül, lánya, Janicsák Veca (1989- ) Fonogram-díjas énekesnő már átvette a stafétát. Azért Janicsák István is folyamatosan jelentkezik új dalokkal, ezen kívül pedig készülő verseskötetével van elfoglalva, és az utóbbi években belekóstolt a politizálásba is.
HZ
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/profile.php?id=100063548409582">https://www.facebook.com/profile.php?id=100063548409582</a>

Janicsák István

Az Interpop ’86 Fesztiválon tűnt fel – mi több, nyert! – a Z’Zi Labor, amelynek tagjai – Janicsák István (1953, ének, ritmushangszerek), Turcsák Tibor (gitár), Berkes Károly (basszusgitár), Antal István (billentyűs), Győrffy István (fúvósok, billentyűsök), Orosz László (dob) – még 1985 augusztusában egy Svédország és NSZK között ingázó komphajóról hazatérve döntöttek úgy, hogy hazai pályán is kipróbálják magukat. Eleinte a Planetárium műsorainak zenei hátterét biztosították, majd A Z’Zi bolygó titka címmel fantasztikus zenejátékot írtak. Bemutatásához kibérelték a Petőfi Csarnokot és szereplőkben, showelemekben gazdag programot állítottak össze a Veresegyházi Asszonykórus, illetve Lőrincz Gabriella televíziós bemondó közreműködésével. Zenéjüknek már ekkor megvolt a folklorisztikus, népiesch jellege.
Az Interpop ’86 Fesztiválon az Utolsó tangó párizsival című dalukkal nyertek, melynek eredményeként nyáron a Népstadionban a Queen előtt koncertezhettek. Az ősszel a boltokba került első albumuk (Faképnél történő hagyás) – rajta talán legismertebb számukkal, a Rolling Stones Honky Tonk Woman című dalának sajátos feldolgozásával (a Veresegyházi Asszonykórus közreműködésével) – 365 ezer példányban kelt el, és ezzel a korszak legnagyobb lemezsikere lett. Ezt az elképesztő eladási számot a későbbi korongjaikkal megközelíteni sem tudták, már csak azért sem, mert a zenekar nem tudta eldönteni, hogy mit és kinek játszik. Az asszonykórus – színpadon, videón, lemezen – garantálta a sikert, de mivel ebből a keretből a Z’Zi Labor nem tudott kilépni, az évtized végére ráunt a közönség.
Saját dalaikból nem lettek igazi slágerek, sorlemezeik (Popmenyecskék, 1987, Ártatlan bájos férfiak, 1988, Naív rock, 1989) iránt egyre csökkent a kereslet, bár gyerekzenei albumaik (A Z’Zi bolygó titka, Zizi űrbázis jelentkezik, Csillagszemű robotok) korrektül teljesítettek. Előbb Lőrincz Gabriella, majd 1988-tól Sárközi Anita énekelt velük. A zenészek közül hárman megalakították a sikertelen Z’Zikó Factort, Janicsák előbb szólistaként folytatta, Anitának írt egy sikertelen nagylemezt, majd új zenekart szervezett Lakatos Gábor gitáros, Küronya Miklós basszusgitáros és Orosz László dobos társaságában, akikkel rhythm and bluest játszott, egészen 1994-ig.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 170–171.

Z’Zi Labor

Demjén Ferenc (1946, Diósgyőr) dalszerző, énekes, basszusgitáros, a magyar populáris zene egyik kimagasló egyénisége, aki közel 60 éves zenei pályafutása alatt végig nagy népszerűségnek és elismerésnek örvend.
Egy négygyermekes családba született harmadikként. 1951-ben költöztek Budapestre, tanulmányait már itt végezte, vegyésztechnikus lett, de nem dolgozott a szakmájában. Gosztonyi János orgonaművésztől tanult zongorázni, aki gyakran elvitte őt a Zeneakadémiára, ahol orgonán is gyakorolhatott. Ebben az időben ismerkedett össze Cseh Tamással a BVSC vívószakosztályában, és hamar megtalálták a közös hangot. A barátság és a kölcsönös tisztelet évtizedeken át kitartott. A klasszikus művekben villámgyorsan haladó Demjént az angolszász beatzene távolította el a zongorától, amelynek a gitár a hangszere, és amely az első pillanattól lenyűgözte őt.
1964-ben alapította testvérével, Demjén Istvánnal a Számum beategyüttest. A nála 8 évvel idősebb Istvánnal 1969-ig minden zenekarukban együtt játszottak, Ferenc énekelt és basszusgitározott, István énekelt. Karrierjük kezdetén bátyjával közösen saját maguk készítettek gitárokat szekrénypolcok felhasználásával, az elektronikát is ők készítették hozzá. Első hangfalaikat édesapjuk rakta össze. A Számum zenéjében erős Rolling Stones-beütés volt, de hatott rájuk a Shadows és a svéd Spotnicks is. Ez a kezdeti időszak igazából tánczenének számított, a közönség – amely nem kis részben munkásfiatalokból került ki – táncolni járt a koncertekre. Demjén István szervezte a zenekari dolgokat, játszottak vidéken is, nem csak pesti klubokban léptek fel.
A Demjén-testvérek 1966-ban a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-dogs-6802">Dogs</a> zenekarba léptek át, amelynek a Népstadion melletti Gumigyári Klubban volt az állandó helye. Még abban az évben megjelent egy négyszámos lemezük, amelyen Demjén Ferenc első magyar nyelvű szerzeménye is szerepel, ez a Végre nálad lehetek. A koncertezéssel párhuzamosan Demjén vendéglátózott is. Míg a korai időszakban ötven forintot kaptak az együttesükkel egy estéért, a szállodák zenekaraiban százhúsz forint járt, és nem csak heti egy-két alkalommal. 1966-ban az érettségijére egy vidéki szálloda étterméből utazott vissza. A Dogs volt - a Liversing mellett - az első magyar zenekar, amelyik műsorára tűzte Jimi Hendrix dalait. És épp a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-liversing-6550">Liversing</a> lett az, ahová a Demjén testvérpár 1967 végén „átigazolt”. A korszak egyik legkeményebb zenéjét játszó Liversing tagjai mertek Magyarországon először őrjöngeni a színpadon. Egy sikeres korszak után 1968 végén a Demjén-testvérek kiléptek, és megalapították a rövid életű underground supergroupot, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-meteor-6817">Meteor</a>t.
Ekkorra már nagy ismertségre tett szert a zenészek körében, nem kis részben annak köszönhetően, hogy sok időt töltött azokon a szórakozóhelyeken, ahol a „szakma” is megfordult. Demjén Ferenc számára Orszáczky Jackie és Radics Béla volt a két legfontosabb zenész. És 1969-ben már együtt zenéltek Radics Bélával a nagy népszerűségű <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-sakk-matt-6764">Sakk-Matt</a>-ban. Majd 1970-ben még egy rövid ideig a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tuzkerek-6765">Tűzkerék</a>ben is énekelt, de közben a Moulin Rouge mulató zenekari árkában is zenélt és énekelt.
1970-ben Bergendy István meghívta őt együttesébe, mint basszusgitárost és énekest. Szövegíróként a Jöjj vissza vándor című dallal debütált, amelyet további slágerek követtek, Latzin Norbert és Demjén Ferenc szerzeményei. Bergendytől kapta a Rózsi nevet, amely innentől végigkíséri pályáján. A zenekar szombat esténként több ezer ember előtt játszott az E-klubban, szerepeltek a televízióban is, és ez meghozta az országos ismertséget. 1976-ban a Hanglemezgyár mindenható ura, Erdős Péter kijelentette, hogy Demjén Rózsi el van nyomva a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bergendy-326">Bergendy</a>ben, ezért azt javasolta, hogy az együttes következő lemeze Demjén Ferenc-szólóalbum legyen. 1977-ben Demjén, mivel szerinte a zenekarban már túlságosan keveredtek a műfajok és nem tudtak újat hozni, valamint ő nem tudott fejlődni abban a formában, kilépett a Bergendyből.
1977-ben megjelent Fújom a dalt című önálló lemezének közreműködői gárdája egészen lenyűgöző névsor. A Bergendy zenekar mellet csak néhány - kiragadott - előadót megemlítve: LGT, Zalatnay Sarolta, Tátrai Tibor, Babos Gyula, Gőz László, Zorán, Papp Gyula. Ezen az albumon jelent meg Demjén Ferenc egyik legismertebb száma, a Presser Gáborral közösen írt Mikor elindul a vonat. Szólólemezének dalait már az 1977 őszén megalakult <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-vmoto-rock-9332">V’Moto-Rock</a> együttessel mutatta be. Demjén Rózsi mellett a V’73-ból Lerch István billenytyűs és Herpai Sándor dobos, a Ferm-ből pedig Menyhárt János gitáros rúgták be a V-Motort. És ez a négyes 11 évig együtt maradt. Játszottak az összes kelet-európai országban, koncerteztek Kanadában és Szibériában is. Aztán 1988-ban vége lett a V’Moto-Rock-nak. Demjén így emlékszik erre: „Egy kiadós vita végeztével felálltunk az asztal mellől, és a szó szoros értelmében mindenki elindult a saját feje után. Szétmentünk, de ezt nem követte sem hivatalos bejelentés, sem búcsúkoncert.” Azért 2008-ban még egyszer összeálltak néhány vidéki fellépésre és egy nagy budapesti koncertre.
1989-től indította újra szólókarrierjét. A szabadság vándora - rajta a Szerelemvonat-tal - még abban az évben megjelent. Egy kivételével minden számot Demjén Ferenc és Menyhárt János jegyez a korongon. Ezt követő sorlemezei (például: Tizenhárom, 1998; Álmok, csodák, szerelmek, 2001; Hívlak, 2003; Lelkünk most is vágtat, 2009; Túl a világvégén, 2013), és sportcsarnokokat megtöltő koncertjei mind-mind a mai napig sikeresek. A fellépésein napszemüvegben szereplő zenésznél tradícióvá vált, hogy minden évet egy nagy koncerttel zárja Budapesten, minden évben több mint tízezer néző előtt. Így lesz ez 2023 decemberének végén is. Már a címét is tudjuk az idei koncertjének: Ki marad majd a barátom?
Az évek során számos előadónak (Katona Klári, Zorán, Kovács Kati, Koncz Zsuzsa, Anita, Zalatnay Sarolta, Szűcs Judith) komponált dalokat, írt komplett lemezeket. Hallhattuk dalait filmekben (Szerelem első vérig, 1985; Szerelem második vérig, 1987; Moziklip, 1987; Honfoglalás, 1996; Sacra Corona, 2001).
Arra az újságírói kérdésre, hogy gondolt-e valaha is arra, hogy elhagyja ezt az országot, külföldön éljen és zenéljen, ezt válaszolta: „Soha nem akartam kint maradni és most sem tenném. … én ezen a nyelven beszélek, ezen énekelek és ebben az országban szeretnék még letenni valamit az asztalra. Máskülönben pedig a gyomrom sem bírja a külföldi kaját. Odakint mindig borzasztóan rossz az étvágyam.”
Elmondása szerint ő nem politizál, sem a színpadon, sem a dalokban. De a mellé a politikai vélemény mellé áll, amit a leginkább magáénak érez. Az utóbbi évtizedekben rendszeresen részt vett a Fidesz tömegrendezvényein, 2006-ban ő írta a párt kampánydalát (A Föld könnyei) is.
Számtalan elismerést kapott zenei pályafutása alatt, ezek közül a legfontosabbak: többszörös eMeRTon-díjas, Huszka Jenő-díj (1993), Artisjus-díj (2008), Budapest díszpolgára (2010), Petőfi Zenei Díj (2017), Miskolc díszpolgára (2018). Az állami kitüntetései: a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (1996), a Magyar Érdemrend középkeresztje (2010), Kossuth-díj (2012).
Az Artisjus kétezres évek közepén készült kimutatása szerint a Magyarországon legtöbbet játszott tíz dal közül az első kettő az övé volt (Darabokra törted a szívem, Sajtból van a Hold). Több mint 800 dalt jegyez. Az eladott lemezeinek száma elérte a hárommillió példányt. Pályájának ötvenkilenc éve alatt „minden szinten” zenélt. Játszott underground beatzenekarban, vendéglátóhelyen, supergroupban és tánczenekarban. Szólókarrierje is a legjelentősebbek közé tartozik, és mindenütt hiteles tudott lenni, népszerűségét pedig a kezdetektől napjainkig sikerült megőriznie.
JBSz, HZ 
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/DemjenFerencHivatalos/">https://www.facebook.com/DemjenFerencHivatalos/</a>
<a href="https://www.instagram.com/demjen_ferenc_official/">https://www.instagram.com/demjen_ferenc_official/</a>
<a href="https://www.demjenferenc.hu/">https://www.demjenferenc.hu/</a> Cikkeink: <a href="https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/08/cseh-tamas-kern-andras-csik-zenekar-demjen-ferenc-wellhello-zene/">https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/08/cseh-tamas-kern-andras-csik-zenekar-demjen-ferenc-wellhello-zene/</a>

Demjén Ferenc

1987-ben a szervezőknek nem sikerült összekalapoznia a megrendezéshez szükséges ötmillió forintot, így a fesztivál elmaradt, de 1988. július 19. és 23. között – a két elődöntőn és a döntőn – ismét megjelentek a siófoki szabadtéri színpadon a hazai intézményrendszer újabb sztárjelöltjei. Előzetesen korrupciós ügyekről, összefonódásokról suttogtak a kulisszák mögött, majd a fesztivál után a bizonyítékokkal megszorongatott ORI igazgatójának, Bulányi Lászlónak az öngyilkossága mintegy igazolta is a mendemondákat.
Tény, hogy ezen a fesztiválon valóban furcsa szempontok alapján történhetett az előzetes válogatás, hiszen a legtöbb közönségszavazatot kapott zenekar sem generált tízezer forintnyi telefonforgalmat. Az elődöntőben az egyik fellépő playbackről tátogott, mások pedig akkor is bekerülhettek, amikor a nevezési határidő lejárt. Miközben azért a versenyen olyan későbbi popsztárok vettek részt, mint Anita, az Exotic, a Fan-Fan, Gombóc, a Känguru, a Moho Sapiens, a No, a Pa-Dö-Dö, Pap Rita, a Rózsaszín Bombázók, a Szolid Party és Zámbó Jimmy.
A verseny nagydíját végül Anita, az I. díjat és a szerzői díjat Zámbó Jimmy, Siófok város díját a Rózsaszín Bombázók kapta. Különdíjjal jutalmazták a Casablancát és a Hetedik Kontinenst.

Interpop '88

A nyolcvanas évek közepén a budapesti ifjúsági szórakozóhelyek közül a legnagyobb népszerűségnek a magyar Studio 54, a Csillagfény disco örvendett.
Az intézmény vezetői 1985 szeptemberében a városligeti Petőfi Csarnokban alakították ki (a név Tőrös István ötlete) Budapest egyik attrakcióját, ahol több helyszínen, komplex diszkóprogramot kínáltak a közönségnek (főleg a tinédzsereknek). Hétvégeken négyezer, heti átlagban háromezer látogató fordult meg egy-egy este. A diszkó látogatottsága a kezdetektől maximális kihasználtságú volt, és az első évfordulón köszöntötték a száznyolcvanezredik vendéget. A szórakozóhely műsoráról a korszak legismertebb disc jockey-i gondoskodtak, a lemezjátszóknál Dvoracsek, Éliás, B. Tóth váltotta egymást, de gyakran tartottak koncerteket is. Itt volt először 6x4 méteres videókivetítő, amely látványosságot is kínált a táncolóknak. Emellett különleges fényeffektek, sajátos díszlet, és speciális színpad tette különlegessé a show-t, amelyhez jó hangminőség, sokrétű zenei program társult. A komplex szabadidő programok keretében gyakran vetítettek premier előtti filmeket, a közönség használhatta a számítógépparkot, a sportlövöldét, a videótermet is.
A Pesti Műsorban a Csillagfény saját slágerlistáját is rendszeresen közölték. Az intézményt 1986 őszén átalakították. A név Holdfény Csillagfényre módosult, s ezt követően egy-egy évadra más-más szezonneveket kapott a show (következett a Galaxis). A névhez kapcsolódva a diszkó belső tere is megújult, s még erőteljesebben érvényesült a sci-fi hatás. Az intézmény 1987-től – az IRI-vel együttműködve – a programot a teljes show-apparátussal együtt eljuttatta a nagyobb vidéki városokba is.

Csillagfény diszkó

A rendszerváltozás után a korábbi monolitikus, felülről beszabályozott, vertikálisan tagolódó poprockkultúra helyét Magyarországon is egyre inkább a több pólusú, horizontális, erősen differenciálódó popkultúra vette át. Ennek az egykori megtűrt underground vagy a támogatott mainstream éppúgy részét képezte, mint a tiltott, marginalizálódó rétegkultúrák vagy a késő Kádár-korszakban születő új ifjúsági szubkultúrák. A kilencvenes években jól elkülönülő fő ág jött létre: az értékorientált, új zenei-ideológiai törekvéseket magába foglaló alternatív kultúra (újhullám, kortárs rock, világzene, grunge, újprogresszívek), a piacorientált, popularitásra törekvő, fogyasztói kultúra (diszkó, house, euro-dance, szintipop, fiú és lányzenekarok, rap), valamint az agresszív, szélsőséges, ezért marginalizálódó kultúra (skinhead, hardcore). 
                     
Nem jött létre önálló alternatív közeg
A popkultúrának ezek az egymástól markánsan elkülönülő irányzatai már a kádári puha diktatúra utolsó éveiben is léteztek. Akkor egyértelműen úgy tűnt, hogy a beatgeneráció tagjainak pozíciókba kerülésével, az egyre szélesedő, új középosztályának létrejöttével, az iskolarendszer átalakulásával, kiterjedésével összhangban az alternatív kultúrából lehet az új mainstream. Aztán a rendszerváltozást követően hamar nyilvánvalóvá vált, hogy egyrészt az alternatív kultúra régebbi és újabb képviselői nem tettek komoly kísérletet arra, hogy a mainstreamtől eltérő kulturális-zenei-piaci-média közeget hozzanak létre, másrészt nem állt szándékukban a létező, elavult struktúra átalakítása sem.
Bár a rendszerváltozás idején a megalakult kis kiadóknál számos alternatív produkció kapott nyilvánosságot, a remélt áttörés, az országos ismertség nem következett be. Csupán annyi történt, hogy megjelentek a régóta kiadásra váró vagy korábban parkolópályára kényszerített produkciók, amelyek a beatkorszakkal ellentétben már nem nemzedéki, hanem csak szűk – igaz, véleményformáló – értelmiségi-baráti-egyetemi-főiskolai-újságírói körben terjedtek, hatottak.
Csaknem hasonló sorsra jutottak (leszámítva a legendásodás folyamatát) a nyolcvanas évek második felében startoló, tehetségkutató vetélkedőkön, kis klubokban felbukkant előadók. Az alternatív létből kellő nyilvánosság, közönség- és médiatámogatás hiányában ők sem tudtak továbblépni a születő újkapitalizmus szigorú törvényei között. 
Bár kezdetben a magyar alternatív rockzenekarok is szép számmal szerepeltek a multik üzleti terveiben, ezeket később módosították, mert a kiadók portfóliójában – a nemzetközi trendeket és a piaci logikát követve – mindinkább a profitorientált produkciók kerültek előtérbe. A kilencvenes évek elején már csak azok jöhettek számításba (Kispál és a Borz, Tankcsapda, Nyers, PUF, Quimby), akik átküzdötték magukat a hazai vadkapitalizmus akadályain, és eközben kellő népszerűséget is szereztek ahhoz, hogy érdemes legyen szerződtetni őket.
Az alternatív kultúra kibontakozásának és áttörésének esélyeit rontotta, hogy bár a nyolcvanas évek végén nálunk is megjelentek a kortárs rockkal szimpatizáló darkok, gothok, rapperek, újromantikusok. Magyarországon ezek a csoportok társadalmi méretekben jelentéktelenek voltak azokhoz a tinédzser tömegekhez képest, akik körében már a piackonform magatartásforma és gondolkodásmód, a fogyasztásra szocializálódó kapitalizmus vált általánossá. 

Trendkövető tinédzserek
A nyolcvanas években az új technikai innovációk, a CD, a videóklip és a VHS-kazetta megjelenése alapvetően alakította át a poptermelés és -fogyasztás szerkezetét. Magyarországon ezek a változások – a szokásos sokéves fáziskésésnek köszönhetően – épp a rendszerváltozás idejére estek. Amikor 1988 őszén megjelent az első CD, hivatalosan még csak pár száz lejátszó készülék volt az országban. Elsőként az Omega és a Neoton albumát nyomták ki 2-2000 példányban, amelyeket először az őszi BNV-n árusítottak 550 forintért. Aztán Székesfehérvárott – Kelet-Európa első CD-gyárában – nagyban is megkezdték a termelést. Bár a termékek 80 százaléka eleinte a nyugat-európai piacra készült, a VTCD 1990 óta hazai CD-k kiadásával is foglalkozott. Eleinte évi 12-15 kiadványt vállaltak fel ezer-ezer példányban (olyan előadóktól, mint a Bikini, az Első Emelet, a Hungaria, Katona Klári, Komár László, Koncz Zsuzsa, Máté Péter, a Napoleon Boulevard, a Neoton, az Omega és Szécsi Pál), de Koltai Róbert Sose halunk meg című filmjének zenéje már tömegsikert aratott (20 ezret adtak el belőle).
A változásokat elősegítette, hogy a nyolcvanas évek fordulóján ezek a műfaji, üzleti, technológiai változások nálunk egybeestek a nemzedékváltással. És a nagy többség számára a pop is fogyasztási cikk lett. A kilencvenes évek elejétől a hazai popüzlet már különböző stílusokba, trendekbe sorolva szállította a fogyasztásra szánt termékeket, sztárokat. Az új tizen- és huszonéves korosztály pedig hamar a kereskedelmi rádiók és televíziók befolyása alá került, a kommersz popcorn-kultúra (vagy hazai megfelelőjének) fogyasztója lett. A kereskedelmi szempontok szerint kialakított kínálatba nem fértek bele sem a hazai, sem a külföldi alternatív vagy progresszív zenei törekvések sem. A world music sokáig éppúgy periferiális jelenség maradt nálunk, mint a grunge vagy a hip hop.

Válságban a koncertszervezés
A kilencvenes évek elején a közönségigények átalakulását, a piaci változásokat, a tradicionális rockzenei stílusok, formák, üzletágak iránti érdeklődés csökkenését már jelezték a különböző listák, nézőszámok, mutatók. 1991-ben az eladott lemezek alapján készülő sikerlistát már a Bonanza Banzai vezette, Gergely Róbert, a Manhattan, az Edda és Szandi előtt, miközben a Top 10-be még olyan előadók és formációk fértek be, mint a Locomotiv GT, Demjén Ferenc, Zámbó Jimmy, a Republic és a Rapülők. 
Aztán 1992-ben a Magyar Hírlap közölte az ország egyik leglátogatottabb vidéki nyári koncerthelyszíne, az Agárdi Popstrand statisztikáját, ahol 150–260 forintos jegyárak mellett a legtöbben (4000-en) az Edda fellépésére váltottak belépőt, ezt követte a Manhattan (1500), a Pa-Dö-Dö (1400) és az R-Go (1400). Miközben Demjén Ferenc és a Republic 1000–1000, az AD Stúdió, Deák „Bill” Gyula, az Exotic, Vincze Lilla és Zorán mindössze 300–400 nézőt vonzott. A Neotonra Pécsett 3000 fős koncerthelyen 400-an voltak kíváncsiak, az Eddára és a Pokolgépre 1000 fős bulihelyen 630, illetve 560 néző váltott jegyet, ugyanakkor az R-GO 70–100 fős jegyeladásokkal turnézott. 
A Tavaszi Fesztivál-on Koncz Zsuzsa három telt házas koncertet adott a Budapesti Kongresszusi Központban, amelyeknek az összköltsége 803.200 forint volt. A jegyeladásokból, reklámból származó bevételek 864.000 forintot tettek ki, így tehát a vállalkozás koncertenként 20-20 ezer forint nyereséget hozott. Demjén Ferenc viszont hiába töltötte meg az Erkel Színház nézőterét, lemezbemutató koncertjének összbevétele csak 366.400 forint volt, ugyanakkor a fellépés költsége 409.800 forintra rúgott. Vagyis ebben az esetben a telt ház is 43.400 forint ráfizetést eredményezett. Szponzor nélkül ezért a továbbiakban már a legnagyobb sztárok sem koncertezhettek.
Az alternatívoknak és a feltörekvőknek ennél jóval rosszabbul ment. A 800 ezer forintos költségvetésű, háromnapos HungaroCarrot fesztivál például 400 ezer forint veszteséget hozott a Petőfi Csarnokban. Ugyancsak hasonló nagyságrendű bukás volt a Ring Kiadó reprezentatív gálája, amelyen A Rock gyermekei és a Csillag születik akció legtehetségesebb zenekarai vonultak fel, és amelyre 520 néző váltott jegyet.

A sztárcsinálók
Magyarországon a rendszerváltozás idején a nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező zenészek – menedzserként, művészeti vezetőként, igazgatóként – leszerződtek a megalakuló hanglemezkiadókhoz (Nívó, Proton, Rákóczi, Magneoton, Rózsa, Craft), majd a multinacionális cégek betelepülésével elfoglalták azok felkínált igazgatói, ügyvezetői székeit. (Szigeti Ferenc – Zebra, Universal, Benkő László – Hungaroton, Pásztor László – Warner)
A kilencvenes években a nagy öregek mellett megjelentek a hazai show bizniszben azok a zenész üzletemberek is (Környei Attila, Berkes Gábor, Pierrot, Hauber Zsolt, Tabár testvérek), akik pályájukat a nyolcvanas évek végén sikeres vagy kevésbé sikeres zenekarokban kezdték, és gyorsan kifutó karrierjük után a kilencvenes évek elejétől producerként vagy menedzserként kívánták hasznosítani tapasztalataikat, kapcsolataikat. Mivel a multik egyre kevesebb figyelmet fordítottak a magyar előadókra (inkább a készárut vették át a beszállítóktól), ezeknek a független lemezkiadóknak, producereknek, zeneszerzőknek még nagyobb tér nyílt felfedezetteik befuttatására.

Anita (Sárközi Anita)

Kapcsolatok

Janicsák István

Z’Zi Labor

Demjén Ferenc

Interpop '88

Csillagfény diszkó

90s mainstream pop

Vallomások

Álmokon túl

Csak a vágy…

Miért legyek jó?

Anita

Exclusive

Moziklip

Maradj meg nekem

Várj rám!