A Széll László vezette UCMG Hungary műhely és értelemszerűen a hazai elektronikai színtér fontos csapata az Amorf Ördögök. Tövisházi Ambrus (1976, zeneszerző, énekes, multiinstrumentalista) és Tariska Szabolcs (1976–, szövegíró, énekes) 1993 óta írta-barkácsolta nehezen behatárolható zenei világú dalait, melyek először Szőke András filmjeiben voltak hallhatók (és megjelent öt izgalmas lemezanyag kazettán és CD-R-en). Az évek során a duó köré komplett zenekar – Pápai István (ütősök), Drapos Gergely (basszusgitár), Dudás Zsombor (dob), Farkas Zoltán (gitár), Tompa Ákos (trombita) – szerveződött, és kiegészült a színésznő-énekesnő Péterfy Borival.

Az internetet szondázva sajátos meghatározásokra bukkanhatott velük kapcsolatban a hallgató: űr-presszó sanzon, posztgiccs elektro-eklekto-folk, futuro-poptarisznya, operett-tangó-pop-hop-szobadiszkó. Tövisházi Ambrus meg egyszerűen kacatpopnak nevezte. Ebből is érzékelhető volt, hogy amit csináltak, kétségkívül unikumnak számított a hazai popszíntéren, még ha mindez nem jelentett automatikus minőségi garanciát és időtállóságot. A hangvétel alapvetően könnyed, közérthető volt, a szövegek azonban helyenként kifejezetten szürreálisak és velőig hatolók, sajátos karaktert adva ezzel az egészet belengő amatőrös bájnak. A zenében pedig minden ott volt, egymáshoz ragasztva és összepréselve az, ami körülvesz minket: az utca és az otthon zaja épp úgy, mint a különböző korok és földrészek zenéje.

2007-es feloszlásukig négy CD-jük (Betyár a Holdon, 2000, Molylepke minibár, 2002, Cellux-szimfónia, 2005, Pokoldiszkó, 2006) jelent meg.

JBSz

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János, A magyarock története 2. 80–90-es évek, Bp., Kossuth Kiadó, 2019, p. 497–498.