Band/name

Az Ament a Hit Gyülekezetébe megtért Pajor Tamás, a Neurotic egykori énekese alapított. Pajor már újhullámos együttesével megelőzte korát, dalainak rap-betéteit gyakran idézték, Brék című, 1985 körül született szerzeményük meg egyenesen a legemlékezetesebb magyar ős-rap, de ehhez a stílushoz a keresztény rockot játszó Amen esetében sem lett hűtlen. A zenekart a Polygram vette pártfogásába, két független album után a harmadikat már a multicég Zebra nevű leányvállalata jelentette meg. Ezek a korongok (Amen, 1989, A Föld showja, 1991, Szabad vagy!, 1992) nemcsak a keresztény pop, hanem a rap klasszikusai közé is számítanak.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p.  419.
 Kapcsolat: 
<a href="https://ezazanap.hu/pajortamas/">https://ezazanap.hu/pajortamas/</a>

Amen

Amen zenekari fotók

Pajor Tamás: Még most is látom, ahogy vörös fejjel, de elementáris erővel gitározik a fogával

Dalszerző, énekes, költő, producer, prédikátor, a Neurotic (1980–1987) és az Amen frontembere (1988 óta).
Budai neológ zsidó polgárcsaládba született, egyedüli gyerekként. Nyughatatlan, lázadó magatartása miatt rendre eltanácsolták iskoláiból. Tinédzserként Nietzschét, Dosztojevszkijt és Újszövetséget olvasott, és az életet egyetlen hatalmas performansznak fogta fel. Gimnazistaként előbb Apokalipszis Riders néven alapított fantom-zenekart, majd 1981-ben létrehozta az egyik első hazai punkegyüttest, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-neurotic-10059">Neurotic</a>-ot, mely 1981 februárjában a Kassák Klubban (az URH előtt) lépett a nyilvánosság elé. Igazi zúzós, darálós neobarbár punkzenét játszottak, Damned-módra festették magukat és elhitték, hogy három akkordot megtanulva is lehet punkzenekart alapítani. A Neurotic koncertjei rendszeresen botrányba fulladtak, és csak a feloszlásuk előtt adtak ki egy szamizdat albumot, Rocktérítő Soundtrack (Budapesti Látnok) címmel.
Ennél azonban fontosabb, hogy Pajor Tamás a korszak egyik legsziporkázóbb dalszövegírója volt. Nem mellékesen a magyar rap elindítója, legalábbis az undergroundban. (Az overgroundban Fenyő Miklósé az érdem.) Szócsavaró képessége, utánozhatatlan nyelvi leleményei szövegírók sorára (Geszti Péter, Lovasi András, Kiss Tibor, Lukács László) hatott inspirálóan.
Pajor Tamás féktelen, excentrikus természete révén hamar kultikussá vált, a lázadást a permanens közbotrányokozás szintjén művelte, mozgó autókon ugrált részegen, toronyházak ablakából lógott ki, drogos-alkoholos bódulatban teltek mindennapjai. Majd 1987 októberében egy filmforgatás alatt látványosan megtért. Ahogy ő fogalmazta a Rock térítő-ben: „a drog helyébe beült a Szentlélek”.
Pajor az akkor még félillegalitásban működő Hit Gyülekezete tagja lett, egyik napról a másikra a deviancia legszélsőségesebb formáinak képviselőjéből hívő kereszténnyé vált. Elutasította és feladta addigi életformáját, családi életét rendezte, ekkoriban vette feleségül addigi barátnőjét, Mónus Klárát.
1988-tól az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-amen-12359">Amen</a> együttes vezetője lett, mely a következő években egyre nagyobb mértékben elmozdult a rap, a funky, sőt helyenként a szintipop és a disco irányába. Pajor legfőbb zenei alkotótársa Szentkirályi György zeneszerző, emellett sok közös dalt jegyez Balogh Ferenccel és Fejes Zoltánnal is. Miként a róla szóló Wikipédia-oldalon olvasható: „Pajor Tamás munkáit a gyakran utánozhatatlan szójátékokban testet öltő irónia, önreflexió, társadalomkritika éppúgy jellemzi, mint a néhol szívfacsaró lírikus láttatás. Gyakran az egészet pedig egy spirituális-apokaliptikus-prófétikus szemléletmód fűzi egybe. Világa semmiképpen nem a kommersz, mainstream pop, hanem mindig a különböző divatokat rendre megelőző, avantgard maradt, így hozott létre egy meglepő elemeket tartalmazó és kultúrtörténeti hatásában erőteljes nyelvet.”
Közéleti szerepvállalásai közül kiemelkedik a Rosenberg Dani című, Bódi László Cipővel, Bródy Jánossal, Demjén Ferenccel, Koncz Zsuzsával és Somló Tamással közösen előadott 2005-os dala, amely amolyan holokauszt-himnusszá vált. 2010-ben Első vidám vasárnap címen flash mobot szervezett a budapesti Hősök terén, amelybe egy évvel később már többezer táncos kapcsolódott be a világ negyven különböző városából. 
Jelenleg a dalköltészet, a slam poetry, a rap, a sanzon és stand-up comedy sajátos ötvözetét jelentő szózene estéket tart, illetve a Spirit FM rádióján vezeti a Rocktérítő+ című rádióműsort (és podcastet). 
Két verseskötete jelent meg: Kötetlen kötet, 2007, Haladó magyar, 2019.
JBSz

Pajor Tamás

A rendszerváltozás után a korábbi monolitikus, felülről beszabályozott, vertikálisan tagolódó poprockkultúra helyét Magyarországon is egyre inkább a több pólusú, horizontális, erősen differenciálódó popkultúra vette át. Ennek az egykori megtűrt underground vagy a támogatott mainstream éppúgy részét képezte, mint a tiltott, marginalizálódó rétegkultúrák vagy a késő Kádár-korszakban születő új ifjúsági szubkultúrák. A kilencvenes években jól elkülönülő fő ág jött létre: az értékorientált, új zenei-ideológiai törekvéseket magába foglaló alternatív kultúra (újhullám, kortárs rock, világzene, grunge, újprogresszívek), a piacorientált, popularitásra törekvő, fogyasztói kultúra (diszkó, house, euro-dance, szintipop, fiú és lányzenekarok, rap), valamint az agresszív, szélsőséges, ezért marginalizálódó kultúra (skinhead, hardcore). 
                     
Nem jött létre önálló alternatív közeg
A popkultúrának ezek az egymástól markánsan elkülönülő irányzatai már a kádári puha diktatúra utolsó éveiben is léteztek. Akkor egyértelműen úgy tűnt, hogy a beatgeneráció tagjainak pozíciókba kerülésével, az egyre szélesedő, új középosztályának létrejöttével, az iskolarendszer átalakulásával, kiterjedésével összhangban az alternatív kultúrából lehet az új mainstream. Aztán a rendszerváltozást követően hamar nyilvánvalóvá vált, hogy egyrészt az alternatív kultúra régebbi és újabb képviselői nem tettek komoly kísérletet arra, hogy a mainstreamtől eltérő kulturális-zenei-piaci-média közeget hozzanak létre, másrészt nem állt szándékukban a létező, elavult struktúra átalakítása sem.
Bár a rendszerváltozás idején a megalakult kis kiadóknál számos alternatív produkció kapott nyilvánosságot, a remélt áttörés, az országos ismertség nem következett be. Csupán annyi történt, hogy megjelentek a régóta kiadásra váró vagy korábban parkolópályára kényszerített produkciók, amelyek a beatkorszakkal ellentétben már nem nemzedéki, hanem csak szűk – igaz, véleményformáló – értelmiségi-baráti-egyetemi-főiskolai-újságírói körben terjedtek, hatottak.
Csaknem hasonló sorsra jutottak (leszámítva a legendásodás folyamatát) a nyolcvanas évek második felében startoló, tehetségkutató vetélkedőkön, kis klubokban felbukkant előadók. Az alternatív létből kellő nyilvánosság, közönség- és médiatámogatás hiányában ők sem tudtak továbblépni a születő újkapitalizmus szigorú törvényei között. 
Bár kezdetben a magyar alternatív rockzenekarok is szép számmal szerepeltek a multik üzleti terveiben, ezeket később módosították, mert a kiadók portfóliójában – a nemzetközi trendeket és a piaci logikát követve – mindinkább a profitorientált produkciók kerültek előtérbe. A kilencvenes évek elején már csak azok jöhettek számításba (Kispál és a Borz, Tankcsapda, Nyers, PUF, Quimby), akik átküzdötték magukat a hazai vadkapitalizmus akadályain, és eközben kellő népszerűséget is szereztek ahhoz, hogy érdemes legyen szerződtetni őket.
Az alternatív kultúra kibontakozásának és áttörésének esélyeit rontotta, hogy bár a nyolcvanas évek végén nálunk is megjelentek a kortárs rockkal szimpatizáló darkok, gothok, rapperek, újromantikusok. Magyarországon ezek a csoportok társadalmi méretekben jelentéktelenek voltak azokhoz a tinédzser tömegekhez képest, akik körében már a piackonform magatartásforma és gondolkodásmód, a fogyasztásra szocializálódó kapitalizmus vált általánossá. 

Trendkövető tinédzserek
A nyolcvanas években az új technikai innovációk, a CD, a videóklip és a VHS-kazetta megjelenése alapvetően alakította át a poptermelés és -fogyasztás szerkezetét. Magyarországon ezek a változások – a szokásos sokéves fáziskésésnek köszönhetően – épp a rendszerváltozás idejére estek. Amikor 1988 őszén megjelent az első CD, hivatalosan még csak pár száz lejátszó készülék volt az országban. Elsőként az Omega és a Neoton albumát nyomták ki 2-2000 példányban, amelyeket először az őszi BNV-n árusítottak 550 forintért. Aztán Székesfehérvárott – Kelet-Európa első CD-gyárában – nagyban is megkezdték a termelést. Bár a termékek 80 százaléka eleinte a nyugat-európai piacra készült, a VTCD 1990 óta hazai CD-k kiadásával is foglalkozott. Eleinte évi 12-15 kiadványt vállaltak fel ezer-ezer példányban (olyan előadóktól, mint a Bikini, az Első Emelet, a Hungaria, Katona Klári, Komár László, Koncz Zsuzsa, Máté Péter, a Napoleon Boulevard, a Neoton, az Omega és Szécsi Pál), de Koltai Róbert Sose halunk meg című filmjének zenéje már tömegsikert aratott (20 ezret adtak el belőle).
A változásokat elősegítette, hogy a nyolcvanas évek fordulóján ezek a műfaji, üzleti, technológiai változások nálunk egybeestek a nemzedékváltással. És a nagy többség számára a pop is fogyasztási cikk lett. A kilencvenes évek elejétől a hazai popüzlet már különböző stílusokba, trendekbe sorolva szállította a fogyasztásra szánt termékeket, sztárokat. Az új tizen- és huszonéves korosztály pedig hamar a kereskedelmi rádiók és televíziók befolyása alá került, a kommersz popcorn-kultúra (vagy hazai megfelelőjének) fogyasztója lett. A kereskedelmi szempontok szerint kialakított kínálatba nem fértek bele sem a hazai, sem a külföldi alternatív vagy progresszív zenei törekvések sem. A world music sokáig éppúgy periferiális jelenség maradt nálunk, mint a grunge vagy a hip hop.

Válságban a koncertszervezés
A kilencvenes évek elején a közönségigények átalakulását, a piaci változásokat, a tradicionális rockzenei stílusok, formák, üzletágak iránti érdeklődés csökkenését már jelezték a különböző listák, nézőszámok, mutatók. 1991-ben az eladott lemezek alapján készülő sikerlistát már a Bonanza Banzai vezette, Gergely Róbert, a Manhattan, az Edda és Szandi előtt, miközben a Top 10-be még olyan előadók és formációk fértek be, mint a Locomotiv GT, Demjén Ferenc, Zámbó Jimmy, a Republic és a Rapülők. 
Aztán 1992-ben a Magyar Hírlap közölte az ország egyik leglátogatottabb vidéki nyári koncerthelyszíne, az Agárdi Popstrand statisztikáját, ahol 150–260 forintos jegyárak mellett a legtöbben (4000-en) az Edda fellépésére váltottak belépőt, ezt követte a Manhattan (1500), a Pa-Dö-Dö (1400) és az R-Go (1400). Miközben Demjén Ferenc és a Republic 1000–1000, az AD Stúdió, Deák „Bill” Gyula, az Exotic, Vincze Lilla és Zorán mindössze 300–400 nézőt vonzott. A Neotonra Pécsett 3000 fős koncerthelyen 400-an voltak kíváncsiak, az Eddára és a Pokolgépre 1000 fős bulihelyen 630, illetve 560 néző váltott jegyet, ugyanakkor az R-GO 70–100 fős jegyeladásokkal turnézott. 
A Tavaszi Fesztivál-on Koncz Zsuzsa három telt házas koncertet adott a Budapesti Kongresszusi Központban, amelyeknek az összköltsége 803.200 forint volt. A jegyeladásokból, reklámból származó bevételek 864.000 forintot tettek ki, így tehát a vállalkozás koncertenként 20-20 ezer forint nyereséget hozott. Demjén Ferenc viszont hiába töltötte meg az Erkel Színház nézőterét, lemezbemutató koncertjének összbevétele csak 366.400 forint volt, ugyanakkor a fellépés költsége 409.800 forintra rúgott. Vagyis ebben az esetben a telt ház is 43.400 forint ráfizetést eredményezett. Szponzor nélkül ezért a továbbiakban már a legnagyobb sztárok sem koncertezhettek.
Az alternatívoknak és a feltörekvőknek ennél jóval rosszabbul ment. A 800 ezer forintos költségvetésű, háromnapos HungaroCarrot fesztivál például 400 ezer forint veszteséget hozott a Petőfi Csarnokban. Ugyancsak hasonló nagyságrendű bukás volt a Ring Kiadó reprezentatív gálája, amelyen A Rock gyermekei és a Csillag születik akció legtehetségesebb zenekarai vonultak fel, és amelyre 520 néző váltott jegyet.

A sztárcsinálók
Magyarországon a rendszerváltozás idején a nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező zenészek – menedzserként, művészeti vezetőként, igazgatóként – leszerződtek a megalakuló hanglemezkiadókhoz (Nívó, Proton, Rákóczi, Magneoton, Rózsa, Craft), majd a multinacionális cégek betelepülésével elfoglalták azok felkínált igazgatói, ügyvezetői székeit. (Szigeti Ferenc – Zebra, Universal, Benkő László – Hungaroton, Pásztor László – Warner)
A kilencvenes években a nagy öregek mellett megjelentek a hazai show bizniszben azok a zenész üzletemberek is (Környei Attila, Berkes Gábor, Pierrot, Hauber Zsolt, Tabár testvérek), akik pályájukat a nyolcvanas évek végén sikeres vagy kevésbé sikeres zenekarokban kezdték, és gyorsan kifutó karrierjük után a kilencvenes évek elejétől producerként vagy menedzserként kívánták hasznosítani tapasztalataikat, kapcsolataikat. Mivel a multik egyre kevesebb figyelmet fordítottak a magyar előadókra (inkább a készárut vették át a beszállítóktól), ezeknek a független lemezkiadóknak, producereknek, zeneszerzőknek még nagyobb tér nyílt felfedezetteik befuttatására.

90s mainstream pop

A hetvenes évek végén a New York-i gettókban megszülető hip hop kultúra Magyarországra jó tízéves késéssel gyűrűzött be. Ám mivel nálunk nem voltak meg a létrejöttében fontos szerepet játszó társadalmi-szociális feltételek, hozzánk csak divatként érkezett, a budapesti flaszteren feltűnő, óriási nadrágokat, baseball sapkákat viselő, kofferrádiókat cipelő első breakerek, rapperek nem fordítottak hátat a társadalomnak. A hip hop később sem vált agresszívvé, ugyanakkor nem lett belőle komoly üzletág sem, ez a szubkultúra mifelénk sokáig csak keveseket érdekelt.
Ma már megmosolyogtató kezdet, de elsőként <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-fenyo-miklos-6265">Fenyő Miklós</a> látta meg benne a lehetőséget, miután 1983 telén Nyugat-Berlinben először találkozott az utcai breaktáncosok akrobata-mutatványaival. Hazatérve előbb 1983-as szólólemezén (Miki) el is helyezte az első magyar rapet (Lépjük a lépcsőt), majd a Miki Teammel electrofunkos, hip hopos breaklemezt (Jól nézünk Miki, 1984) jelentetett meg, amely igazi profimunka, időtálló értéke a magyar popzenének. Ekkor a tinik körében népszerű zenekar, az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-elso-emelet-10536">Első Emelet</a> is kóstolgatta az új zenei stílust (Dadogós break). Majd a nyolcvanas évek végén Budapesten feltűntek a graffitisek is (SDO, PNC, GAZ, FGO). 
Budapest környékén az 1988-ban indult Drop volt az úttörő rapcsapat, de a komoly zászlóvivő az 1989-ben startolt <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-animal-cannibals-12388">Animal Cannibals</a> lett, amely a kilencvenes évek első felében öt demót is megjelentett első hivatalos albuma előtt.
 A kilencvenes évektől az új szubkultúra vidéken is terjedt. Pécsett a Megasound System (Új sportok című, 2 Live Crew-t és N.W.A-t idéző 1993-as kazettájuk trágársága ellenére is úttörő és nagyhatású a hazai színtéren), Győrben az 1993 és 1998 között szintén nagyhatású három albumot kiadó Warnin’ Shotz, majd az ebből kiváló Darkmark és TKYD, valamint a haveri galeri, a BG 41 (itt a később a Bloose Broavaz-t megalapító Tibbah a kulcsfigura) jelentett új színfoltot a városok életében. Szombathelyen a Rotties és a Last Players és Deego, Szegeden a Real Crew (későbbi Rebell Ethnic), az MH Posse, a Déli Front és az Abszurd, Békésen a B-Jack Rappers, Mezőtúron a Boyz In Da Getto, a Da Beez, Szolnokon a Klikk, Kecskeméten a JFK, Debrecenben a Fóbikus panaszok volt az úttörő még a nyolcvanaas évek végén, plusz a Romlott hazai csoportosulás, Mezőkövesden Funk-N-Stein (később Interfunk, Fanktasztikus), Nyíregyházán Bobakrome, Zomblaze és Bobafett, Baján az R.O.D., Pakson a Trogaz és a Dózis (Norbával), Szekszárdon a Sírásók terjesztette a hip hop-kultúrát. 
Majd a kilencvenes évek során a műfaj átkerült az undergroundból a mainstreambe. 
A multiknál szerződéshez jutó zenekarok közül elsőként az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-amen-12359">Amen</a>-t kell megemlíteni, amelyet a Hit Gyülekezetébe megtért <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-pajor-tamas-108546">Pajor Tamás,</a> a Neurotic egykori énekese alapított. Pajor már újhullámos együttesével megelőzte korát, dalainak rap-betéteit gyakran idézték, Brék című, 1985 körül született szerzeményük meg egyenesen a legemlékezetesebb magyar ős-rap, de ehhez a stílushoz a keresztény rockot játszó Amen esetében sem lett hűtlen. 
Az Amen még viszonylag szűk körben volt ismert, de a kilencvenes évek elején a profik által alapított <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-rapulok-12375">Rapülők</a> már igazi sztáregyüttes volt, amely a partihangulatba oltott rapet a rétegkultúrából beemelte a mainstreambe, és százezres lemezsikereket produkált. A T. Boy (Berkes Gábor, 1962), MC Gesztenye (Geszti Péter, 1964) és Michel De Lux (Szentmihályi Gábor, 1964) alkotta trió 1992 és 1994 között a Bonanza Banzai és a Manhattan mellett uralta a hazai poppiacot, mindenekelőtt a profi menedzselés diadalának és Geszti Péter különleges tehetségének és kommunikációs képességének köszönhette népszerűségét. 
A Rapülők szédületes sikerének köszönhetően az Animal Cannibals szereke is meglódult: sorra jelentek meg ironikus, de egyúttal tanító hangvételű, „szocreál slágereik” (Yozsefváros, Ülünk a vonaton, Ne menj, ha H.I.V. a lány, Minden sarkon, Átlagos gengszter, Kanni-bál), amelyek a nyócker, a dzsumbuj, a hazai ganxsta világ miliőjéből tudósítanak – a többi színes előadóval ellentétben – igencsak feketén-fehéren. 
Az Animal Cannibals tagjai ráadásul mindig is szívügyüknek tekintették a társadalmi mélyrétegekből felbukkanó rapelőadók felkarolását. 1996-ban rendezték meg először a Fila Rap Jam elnevezésű tehetségkutató versenyüket (lásd külön keretben), amelynek szereplői minden alkalommal egy-egy válogatás CD-n is megjelenhettek a produkcióikkal. A kilencvenes évek második felében négy ilyen rendezvényt szerveztek, amelyen több olyan előadó <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-fekete-vonat-12429">(Fekete Vonat,</a> <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-pain-12437">Pain,</a> <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-sub-bass-monster-mate-szabolcs-12450">Sub Bass Monster)</a> is felbukkant, akik az új évezredben a magyar rap második nemzedékét alkották.
Az új évezredben pedig a rap (zeneileg a hiphop) nálunk is egyre hangsúlyosabb részes lett a mainstream és az underground popkultúrának egyaránt.
JBSz

Amen

Zeneszöveg

Kapcsolatok

Amen zenekari fotók

Pajor Tamás

90s mainstream pop

Hiphop

Szabad vagy!

A Föld showja

Amen

Égbekiáltó

EUfória