A szellemes nevű Ágoston Kártett elsősorban A borz filozófiája dalciklusával vált széles körben kedveltté, mellyel gitárcentrikus Kispál és a Borz-dalokat adnak elő, jazzesen, gitár nélkül.

Ágoston Béla nagy teherbírású, karakteres muzsikus, nyitott és fogékony minden színvonalas produkcióra, hogy ez mennyire így van, íme a legfontosabb formációk, melyben három évtizedes pályafutása alatt közreműködött: Mecseki Free, Kispál és a Borz, Dél-Alföldi Szaxofonegyüttes, Vízöntő, Kampec Doroles. Meg hát ott vannak a saját zenekarok, az Ágoston Kártett, az Agostones és az egykor oly népszerű Zuboly.

Ágoston 1988-tól a pécsi tanárképző főiskola ének-zenei tanszékén tanult, Lovasi András szintén oda járt rajzszakra, ő meg rendszeresen megfordult az akkor alig egy éves Kispál és a borz koncertjein, a „music trouvée”-estjein. Táncházban is találkoztak, Lovasi még a kollégiumi jamsessionokra is bejött, ha épp ott próbáltak a pincében. Összehaverkodtak, majd meghívták egy multimédiás koncertre, ahol a zenéjükbe még belefért a szaxofon. Aztán, amikor Lovasiék az első komolyabb felkérést kapták, úgy döntöttek, maradnak gitárzenekar. Ágoston viszont a dobos Hárságyi Péter ekkoriban alapították meg a Mecseki Free-t (copyright: Lovasi), ahol a Dresch Mihály, Grencsó István által képviselt „magyar jazz”-vonalat próbálták követni.

Mikor 1997 őszén meghívták a Kispál és a Borz tízéves jubileumi turnéjára vendégnek (mint minden egykori tagot), Ágoston már kimozogta a maga helyét a hazai etnojazz színtéren. Ezeken a koncerteken tűnt fel a Kispál-rajongó Kővári Zsoltnak, hogy ebben a gitárzenében mennyire jól hangzik a szaxofon, és az ő ötlete, indíttatása és anyagi támogatása hívta létre azt a projektet, amelynek keretében hat dalt mutattak be Kispálék 2000 decemberi koncertjén. A siker hatására aztán ezek száma tovább nőtt, végül a Kind of Borz munkacím átalakult Meles meles-sé, és egy dupla dupla feldolgozás-lemezt született belőle, melyet Ágoston 2002 márciusában mutatott be – közel két tucat muzsikus segítségével – a Trafóban. Az elmúlt évtizedek egyik legjobb és legeredetibb produkciójáról van szó: Ágoston elemeire bontotta és dalokként más-más szempontok szerint újra összerakta Lovasiék amúgy jól ismert számait, ezzel társaival egy rendkívül sokszínű, változatos, remek ötletekkel és egyéni teljesítményekkel teli lemezanyagot hozott össze.

Ezt a nagylétszámú felállást persze esélytelen lett volna később újra összehívni, Ágoston viszont 2010 környékén létrehozta sokszámú formációja egyikét, az Ágoston Kártettet, melyben az altszaxofonon és steel drumon játszó zenekarvezető mellett az első időkben Szarvas Dávid, később Ágoston Péter (csak névrokon) énekelt, Móser Ádám harmonikázott, Ajtai Péter bőgőzött és Szegő Dávid dobolt. Persze a dalok sokszor csak indokok a jazzes elkalandozásokhoz, még akkor is, ha a hangnem, a ritmika, a dallamvezetés mégiscsak keretet ad nekik.

Ágoston Béla a Kártett mellett létrehozta a hasonlóan szellemes nevű Friót és Küntettet is, előbbi szabadabb improvizatív világában kipróbálhatta magát hegedűn is, utóbbiban pedig társaival népzenei dallammotívumokat kezel szabadon, olykor free jazzesen vagy swingesen – a rá jellemző, féktelen játékkedvvel. A formációk közötti összekötő kapcsot – rajta kívül – egykori tanítványa, a ma már keresett muzsikusként jegyzett Szegő Dávid dobos jelenti.

JBSz