A Kossuth-díj a magyar kultúra művelésének és ápolásának elismeréséért járó legmagasabb magyar állami kitüntetés, amely Kossuth Lajosról kapta a nevét. Az Országgyűlés 1948-ban, 1848. március 15. centenáriuma alkalmából alapította. 1990 óta a köztársasági elnök adományozza, általában a miniszterelnök előterjesztése alapján. A díjat rendszerint március 15-én adják át.

A kitüntetést az ország legkiválóbb tudósai, művészei, ipari munkása, földművesei vehették át, akik hozzájárultak az ország „újjáépítésének” sikeréhez. Az első 110 Kossuth-díjas között volt Bajor Gizi színésznő, Fejér Lipót matematikus, az író Déry Tibor és Füst Milán, Kovács Margit keramikus, Lukács György filozófus és esztéta, Molnár Erik történész, Somlay Artúr színész és Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas orvos, biokémikus. Posztumusz díjat kapott mások mellett Bartók Béla zeneszerző, Derkovits Gyula festő és József Attila költő.

A Kossuth-díjat egy személy többször is megkaphatja. Eddig Illyés Gyulának sikerült begyűjteni a legtöbbet belőle, szám szerint hármat. 1990 óta határon túli alkotók is átvehetik, például Sütő András és Kányádi Sándor is részesült Kossuth-díjban.

A díjat 1963 óta csupán kulturális és művészeti alkotó tevékenységért ítélik oda. 1991-től a kitüntetettek a pénzjutalom, az oklevél és a jelvény mellett egy Kossuth Lajost formázó emlékszobrot is kapnak. Az ünnepélyes átadó az Országház kupolacsarnokában zajlik.