Song/name

What Now My Love

Bár az 1970-es évek eleji disszidálása miatt neve idővel kikopott a köztudatból, a három beatlány egyenrangú társa volt a „klubkirálynőnek” is nevezett Wittek Mária (1947). Viszonylag kevés felvétel maradt utána, mellé – Koncz Zsuzsával és Zalatnay Saroltával összehasonlítva – sajnos nem társult olyan karakteres szerző, aki megfelelő színvonalú dalokat írt volna számára, de énekesi kvalitásait mutatja, hogy miközben 1964 és 1968 között rendszeresen koncertezett az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-omega-51">Omegá</a>val (kvázi zenekari tagnak számított), a hatvanas évek második felében lényegében valamenyi jelentősebb zenekarral – Atlas, Bergendy, Hungaria, Illés, Juventus, Liversing, Metro, Scampolo, Syrius – fellépett. Plusz az első Táncdalfesztivál-on az Atlantis kísérte, a másodikon a Dogs, 1968-ban pedig az underground Sakk-Matt állandó vendége lett.
Arisztokrata család sarjaként nem számított a rendszer kegyeltjének. Amióta az eszét tudta, énekelt, zongoraművész édesapja hatására hatéves korától zongorázott, majd 1956-ban bekerült a Magyar Rádió gyerekkórusába. A klasszikus zenei környezetben nevelkedett Wittek tizenöt évesen csodálkozott rá Millie Small My Boy Lollipop című doo-wop slágerére, majd 1964 őszén épp e dal előadásával nyert felvételt az Omega együttes pestlőrinci meghallgatásán (ekkor került a zenekarba Somló Tamás is). Nem sokra rá az OSZK-vizsgán egyből B-kategóriát kapott, majd kis idő elteltével az Omegával elkészítette első kislemezét (Little Man, What Now My Love, 1966).
„Kiderült, hogy mindenkit tudok utánozni. Akkor, abban az időben az volt a legfontosabb, ezt akarta a közönség, hogy minden szám koncerten ugyanolyan legyen, mint az eredeti felvételeken. És ez volt az, amit én a legjobban tudtam.” – nyilatkozta 2016-ban, és a visszaemlékezések szerint valóban minden karaktert remekül vissza tudott adni, legyen szó a Downtown-ról (Petula Clark), a River Deep Mountain High-ről (Tina Turner), az I've Got You Baby-ről (Cher) vagy az I Who Have Nothing-ről (Shirley Bessy). Ennek a kiváló alkalmazkodó képességének köszönhető, hogy amikor 1968-ban a Nashville Teens másodszorra is eljött Magyarországra, a zenekar három koncertjén – Szombathelyen, Tatabányán, Kaposváron – a torokfájdalmakkal küszködő Ray Phillips helyett több dalt is ő énekelt, mondani sem érdemes, óriási sikerrel. (A Nashville Teens tagjai még 1967-ben – mikor először jártak nálunk – csodálkoztak rá a tehetségére a Metro Klubban, innen az ismeretség).
Wittek Mária ekkorra már túlesett az első táncdalfesztiválos megmérettetéseken: 1966-ban a Hova szalad a nyár-ban az Atlantis kísérte, de nem jutott be a döntőbe, ahogy egy évvel később a Demjén Ferenccel felálló Dogs-szal a háta mögött sem (Keresek egy fiút). Hiába tapsolta vissza a közönség és játszották a felvételt később is a rádióban, koncertjein sosem énekelte. Merthogy neki leginkább az angol és amerikai beatdalok feküdtek.
1968-ban az Omegával csak azért nem tarthatott Londonba, mert nem kapott útlevelet. Még énekelt a zenekar első nagylemezén (a Kiskarácsony, Nagykarácsony című számban), de a kapcsolatuk meglazult, és utoljára 1969 januárjában lépett fel velük. Közben a korábbi Omega-gitáros, Kovacsics András hívására a Decca/Olympia zenekarban Horváth Charlie mellett többek között Aretha Franklin dalokat is énekelt. Amikor végre útlevélhez és szerződéshez jutott, Olaszországban lépett fel különböző klubokban. Majd 1970-ben úgy döntött, hogy végleg kint marad.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 87–88.

Kapcsolatok

Wittek Mária