Song/name

Kettő, egy, fél

Magay Klementina (1949, Budapest) táncdalénekesnő, az 1960-as évek egyik legsikeresebb női előadója. Zongorázni tanult, azután a Magyar Rádió Gyermekkórusában énekelt. Középiskolás korában a Budapest leánykórus elnevezésű formációval lépett fel, majd az öttagú Rózsa vokál tagja lett, amellyel fellépéseiken többszólamban adták elő az éppen futó slágereket. Tizenhat éves korától különböző beatzenekarokkal (Metro, Omega, Pannónia, Scampolo, Atlantis, Echo, Expess) ORI-műsorokban lépett fel. 1967-ben a szövegíró Huszár Erika mutatta be őt az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-atlas-6538">Atlas zenekar</a> tagjainak, ők kísérték a pol-beat fesztiválon, ahol a legjobb női előadó címet kapta a Kettő, egy, fél című daluk előadásáért. Ennek köszönhetően részt vehettek 1968-ban a szófiai Világifjúsági Találkozón (VIT). Egy moszkvai turnéján megismerkedett Jurij Gagarin szovjet űrhajóssal.
Az Atlas zenekarral rögzítette 1968-ban a Magyar Rádióban legnagyobb slágerét, a Nevető almák-at („Almát eszem, ropog a fogam alatt”), Payer András és Huszár Erika szerzeményét. A dalt azután a Hanglemezgyár kívánságára az akkor már nagy sztárnak számító Omega együttessel vette fel újra, így jelent meg kislemezen, ami hatalmas siker lett, több mint 80 ezer eladott példánnyal, és a rádió egyre-másra játszotta a slágert. 1968-70 között tíz kislemeze jelent meg (Elmúlt már az első szerelem, Nem én döntöm el, Nem nagy dolog, Egy láda arany, Zsákutca), de nagylemez kiadásáról nem is tárgyaltak vele a Hanglemezgyár illetékesei, majd már a rádiós felvételek lehetőségét is elvették tőle. Miután elváltak útjaik az Atlas zenekarral, Magay Klementina a szólókarrierjét építette. Rengeteg fellépése volt, indult fesztiválokon, többször szerepelt külföldön is. Az Apostol zenekarral és Marcellinával 1972-ben három hónapig Stockholm egyik elegáns szállodájában zenéltek esténként. Finnországban egy éven át vendéglátózott. De szerepelt a szocialista-tábor államaiban, és Nyugat-Németországban, az Egyesült Államokban, valamint Kanadában is. Itthon - már a hatvanas évek végétől kezdődően - a Béke Szállóban, a Moulin Rouge-ban, az Astoria bárban és sok más szórakozóhelyen énekelt.
Magay Klementina szinte minden stílusban kipróbálta magát: az éjszakai revüszínpadokon, ORI-turnékon, vidéki kultúrházakban és a külföldi vendéglátóiparban egyaránt, majd a rendszerváltás után tíz évig népdalokat és magyarnótákat énekelt, ezután pedig színházi szerepeket is kapott. És az ő fotójával a borítóján jelent meg 2018-ban a londoni Ace Records kiadványa, amely a hatvanas évek magyar énekesnői előtt tiszteleg (She came from Hungary! 1960s Beat Girls from the Eastern Bloc), és amelyen Magay Klementina három dala is szerepel.
JBSz, HZ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 112–113.

Magay Klementina

Az 1960-as évek elején alapított zenekar az egyik legnépszerűbb klubos banda volt. Rendszeresen felléptek a Lajos, a Gerlóczy és a Vigyázó Ferenc utcában, a Boschban, az E-épületben.
Első korszakukban a Beatles, aztán rhythm and blues zenekarok (Rolling Stones, Pretty Things, Animals, Them) dalait játszották. 1966-ban felléptek a Gitárpárbaj-on a Kisstadionban. 1967-ben a fúvós Fülöp Ervin csatlakozásával stílust váltottak, előbb soult, majd a Jethro Tull, Chicago, Colosseum nevével fémjelezhető progresszív vonalat képviselték. A hatvanas évek végén felzárkóztak a vezető zenekarok mögé, bevallottan a magyar soulzene megteremtésén fáradoztak. Tagjai gyakran cserélődtek. A legsikeresebb felállás: Flamm Ferenc (1946, ének), Horváth György (1947–2018, basszusgitár), Fülöp Ervin (1947–2007, szaxofon, orgona), Bélai György (1949, pozán, orgona), Makrai Pál (194–, gitár) és Szekeres Gábor (dob).
1967-ben sikerrel szerepeltek a polbeat fesztiválon, ahol Magay Klementinát kísérték (Auschwitz, Kettő, egy fél), 1968 és 1970 között számos daluk szerepelt kislemezen, illetve a sikerlistán (Segítség, Félek, hogy meghalok, Töröld le a könnyeidet, A kutya, Gyere, fogd meg a kezem, Szombat éjjel, Félek, hogy egyszer meghalok). 1969-ben az Illés és az Echo, 1970-ben pedig a Metro és a Tolcsvay társaságában koncerteztek a Kisstadionban, utóbbit az Erkel Színházban ismételték meg. Kísérletező zenei világuk azonban nem illett az akkori zenei közízléshez, ezért egyre többet vendéglátóztak külföldön. Horváth helyére Oroszlán Gábor, Makrai helyére Vadnai László (billentyűs) érkezett a Meteorból, majd amikor nyugatra mentek, Rosenberg Tamás lett a dobos.
1971-ben néhány dallal (Sírok, Jöjj ide hozzám) ismét felkerültek a sikerlistára, de Flamm hangszálproblémái miatt 1971-ben hosszabb időre le kellett állniuk. 1972-ben végleg a külföldi vendéglátóiparba szerződtek. Dalaikból 2001-ben a Hungaroton CD-válogatást (Töröld le a könnyeidet!) jelentetett meg, az 1965-ből fennmaradt demo- és koncertfelvételeiket pedig a Moiras kiadó dobta piacra 2017-ben (Just Playin' Rhythm &amp; Blues).
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 145–146.

Kapcsolatok

Magay Klementina

Atlas