Song/name

Boldogság gyere haza

Nemcsak rajongói, de a kritikusok szerint is Cserháti Zsuzsa (1948–2003) volt – Kovács Kati mellett – a magyar rocktörténet „legjobb torka”. Balett-táncosnak készült, de sikertelen próbálkozásai más művészi pályára sodorták. Énekesi képességeit Szécsi Pál fedezte fel. 1965-től énekelt, 1967-68-ban a Rangers-szel (később Corvina), majd a Thomastic-kal lépett fel. Dolgozott a szórakoztatóiparban, s többször szerepelt külföldi fesztiválokon. A Magyar Rádió tánczenei stúdiójának tagjaként számos rádiófelvételt készített, majd 1972-ben a Táncdalfesztivál-on ismerte meg az ország (Nem volt ő festő). Bár a rhythm &amp; blues és soul eredetű zenéket, illetve előadókat kedvelte, mégis a rádiós elvárásoknak megfelelően olasz ihletésű, érzelmes, hagyományos táncdalokkal (Kicsi, gyere velem rózsát szedni, Édes kisfiam, Árva fiú, Boldogság gyere haza) lett népszerű.
1977-ben kísérelt meg először kitörni a táncdalénekesnői szerepkörből. Európa néven rockzenekart alapított, majd 1978-ban jelent meg az első nagylemeze. 1981-ben figyelemre méltó modern pop-rock albummal (rajta: Különös szilveszter, Könnyű tavaszi szél, Többé nincs megállás) tette le a névjegyét, a kivételes tehetségű, vonzó énekesnőre azonban a Hanglemezgyárnál csak vokálénekesként tartottak volna igényt.
A mellőztetés elől önkéntes száműzetésbe menekülve hosszabb időre a külföldi vendéglátóiparba szerződött, és itthon is csak a rangos éjszakai szórakozóhelyeken (például Moulin Rouge) lépett fel. Betegsége – valamint a vele járó súlygyarapodás – miatt évekig távol tartotta magát a nyilvánosságtól, ahogy maga többször mondta, szinte elfeledve, szegénységben élt. 1996-ban Rózsa Istvánnak, a Rózsa Records vezetőjének sikerült rábeszélnie új album felvételére (bár 1992-ben kiadott két feledhető kazettát debreceni zenészekkel), így Fenyő, Révész és Charlie után Cserháti Zsuzsa is visszatért a rockéletbe.
A Hamu és gyémánt igazi szenzációt keltett szakmai és közönség körökben egyaránt. 1997 decemberében a Budapest Sportcsarnokban szintén telt ház előtt léphetett fel (ez lett Az év koncertje). 1999-ben pedig kiadta az Adj még a tűzből című korongját, melyre a hatvanas-hetvenes évek világslágereiből válogatott össze egy csokorra valót. Többek között Diana Ross, Aretha Franklin, Gloria Gaynor és Jennifer Holliday dalait, azaz azt a soulos, funkys fekete világot, amit Cserháti mindig is nagyon szeretett, de amely elöl a hatvanas-hetvenes években a hivatalos szervek mereven elzárkóztak.
Persze Cserháti is sok szempontból megváltozott. Például a hangja. Ez utóbbi még előnyére is vált. „Valóban kicsit dögösebb, keményebb lett a hangom – válaszolta 2001-ben a Népszabadságban. – Lehet, hogy a sors akarta ezt a várakozást. Hogy ennyi év után szembesülök ezekkel a dalokkal újra, ez nagy kihívás nekem. Hisz én is változtam. Kicsit talán megerősödtem, megkeményedtem, ugyanakkor nagyobb lett a lelkem, a szívem. Nyilván a zenémben is hallani lehet ezt. Másképp is éneklem őket, mint annak idején.”
Sajnos erre Cserháti Zsuzsának már nem maradt sokáig lehetősége. Az új évezredben egyre többet betegeskedett, folyamatosan gondok voltak a súlyával, emiatt a szívével és a vércukorszintjével. 2003. július 23-án meghalt.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 277–279.

Kapcsolatok

Cserháti Zsuzsa