Audio/name

Zöld Csillag - Kerekes Band

A Ghymeshez hasonlóan szintén táncházas zenekarként kezdte a hazai világzenei színtéren az utóbbi években kétségkívül új színfoltot hozó, önmagát régóta etno funkként definiáló Kerekes Band. Az alapító Fehér Zsombor (furulya) 1993-ban a Szederinda Néptáncegyüttes tagjaként jutott el Síkfőkútra, az Egyszólam együttes népzenei táborába, ahol a szintén táncos Simon Sándorral gyimesi népzenét kezdett játszani. Nem sokra rá erdélyi és palócföldi népdalgyűjtő körutakon jártak, 1995-ben a Ki mit tud?-on pedig az országos döntőig jutottak. Aztán Simon inkább a néptáncnál maradt, Fehér pedig bevette öccsét, Fehér Viktort (ütőgardon), és eleinte kettesben, később kvartetté bővülve tartottak táncházat az egri ifjúsági házban.
Az ezredforduló idején fordultak át banddé, hozták be a moldvai népzenébe a tájidegen hangszereket (kezdetben csak a brácsát, később a gitárt és basszusgitárt), kezdték el vegyíteni a népzenei alapokat funkos, jazzes, rockos és elektronikus elemekkel. Magasról tettek arra, hogy mit illik és mivel, kizárólag azt nézték, miként lehetne még bulisabbá, még döngölősebbé tenni a maguk zenéjét. A nagy áttörést 2006-os Pimasz című albumuk hozta meg számukra, mely rövid időn belül platina lett. Az azt követő Fel a kalappal! pedig aranylemez. Mutatva, hogy az általuk képviselt funkos improvizatív „csűrdöngölőre” a kereslet változatlan idehaza.
JBSz
 
A zenekar weboldala: <a href="https://kerekesband.hu/">https://kerekesband.hu/ </a>
A zenekar Facebook-oldala: https://hu-hu.facebook.com/kerekesband/

Kerekes Band

Radics Béla (1946–1982) a hozzá kapcsolódó zenekarok (Sankó zenekar, Atlantis, Atlantis No2, Pannónia, Sankó Group, Sakk-Matt, Taurus, Tűzkerék, Alligátor, Nevada) és mítoszok (külvárosi zenész, a gitárkirály) révén a magyar rocktörténelem önálló fejezete. Pályafutása eszelős sikerek és katasztrofális bukások, megalázó vergődések sorozata volt. A nagyközönség által a főként a Jimi Hendrix és a Cream nevével azonosított rhythm and blues alapú keményebb rockzenét a hatvanas évek végén leginkább ő játszotta Magyarországon. Az i betűre a pontot sosem sikerült feltennie, életműve egyfajta torzó maradt, és nem csak azért, mert a sikertelenség elől az italba menekülő kiváló zenész harminchat évesen távozott az élők sorából, hanem mert igazából sosem tudott túllépni a nagy elődök árnyékán, a példaképek interpretálásán. Keményebben fogalmazva: bámulatos virtuozitása nem párosult kellő alkotóerővel.
A hatvanas években a hazai beatélet egyik központi figurája volt, főleg az ő kedvéért zarándokoltak tízezrek a Budai Ifjúsági Parkba, neki szólt a kórus („Bééé-la, Bééé-la”), és aligha kétséges, hogy ő volt az, aki a rock második generációjának tagjai közül gitárjátékával először ejtette ámulatba a közönséget. De amikor az évtized vége felé a zenekarok többsége már túllépett a másolós korszakon, Radics a maga hangszeres tehetségét és tudását nem tudta saját dalokra konvertálni, zeneszerzőként (a Zöld csillag-ot, illetve a lemezre sosem került Csodálatos utazás-t, Lángszívű lány-t és Napfényes napok-at leszámítva) nem tudott maradandót alkotni.
Másrészt az egyre inkább elüzletiesedő rockvilágban nem tudta a zenekarait és önmagát menedzselni. Nehéz ember volt, aki sokakat megsértett, elmart magától, ráadásul naivságból vagy nemtörődömségből azt hitte, elég, ha a közönség megőrül érte, és a hozsannázók közé majd beállnak a Hanglemezgyár és a Magyar Rádió illetékesei is, akik hozzák a szerződéseket. Nem így történt. Radics az Ifjúsági Parkon kívül sehol nem érvényesült igazán. A hetvenes években, amikor lassan már a közönség is elfordult tőle, és új stílusirányzatok hódították meg a tizenéveseket, már késő volt a korrigálás.
Pedig az Atlantis- és a Pannónia-korszak után a hatvanas évek végének egyik legprogresszívebb zenekarát alapította meg. A <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-sakk-matt-6764">Sakk-Matt </a>– Radics Béla (szólógitár), Csuha Lajos (gitár), Miklóska Lajos (1948–, basszusgitár), Harmath Albert (ének), Váradi László (dob) felállásban – 1968. május 1-jén telt ház, tízezer ember előtt debütált a Budai Ifjúsági Parkban. A koncerten Cream-, Jimi Hendrix-, John Mayall-dalokat, valamint Dancsák Gyula és Miklóska Lajos szerzeményeit adta elő, és az új hangokra, sztárokra vágyó közönség rögvest a kegyeibe fogadta. 1968 őszén a csepeli Radnóti Miklós Művelődési Házban már megkezdődtek a „bélázások”, minden koncertre óriási tömeg gyűlt össze, Radics játéka, gitárjának hangja, az új zene hangzása valósággal megbabonázta a tinédzsereket.
Alig szerette meg a közönség az új sztárcsapatot, az máris átalakult. Előbb frontembere, Harmath Albert távozott (helyére Demjén Ferenc érkezett a Liversingből), majd a doboknál került sor cserére (Hőnig Rezső helyére Váradi „Vadölő” László). A Sakk-Matt ennek ellenére még lehetett volna országos hírű együttes, ha a tömegkommunikáció tudomást vesz róla. De nem vett. Hiába volt a szájpropaganda, hiába telt meg 1969. május 1-jén ismét zsúfolásig a Gellérthegy oldala, lemezek, felvételek nélkül akkor már nehezen lehetett labdába rúgni. Így Radics végül döntött és 1970 januárjában feloszlatta a zenekart. Miklóska, Csuha és Dancsák megalakította a Korongot, Demjén Rózsi előbb a vendéglátóiparban (Moulin Rouge) zenélt, majd csatlakozott Bergendyékhez, Radics pedig Váradi Lászlóval és Som Lajossal létrehozta a Tűzkereket.
A <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tuzkerek-6765">Tűzkerék</a> két dolog miatt volt híres: először játszott Magyarországon Led Zeppelin-dalokat, és tagjai közt folyamatos volt a jövés-menés. Az első formáció mindössze három hónapig zenélt, majd Radics Döme Dezső dobossal és Könnyű József basszusgitárossal próbálkozott újra. 1970 novemberében négytagúra bővülnek: Tátrai Tibor csatlakozásával két igazi szólógitáros játszott a Tűzkerékben. 1970. november 20-án – alig két hónappal példaképe halála után – Radics Jimi Hendrix-emlékkoncertet adott az Újpesti Munkásotthonban. 1971 elején Csomós Péterrel és Póka Egonnal újjáalakította a bandát, de már számottevő eredmény nélkül. Radics abba is hagyta a zenélést, visszavonult meditálni, és egyre többet ivott.
Radics a Tűzkerék elvetélt próbálkozásai után 1972-ben elfogadta a hanglemezgyári bábáskodással megalakuló új szupergroup, a Taurus ajánlatát, és 1973 májusáig ebben a zenekarban – rajta kívül Balázs Fecó (billentyűs), Som Lajos (basszusgitár), Brunner Győző (dob) – játszott. De inkább vergődött a nem neki való szerepben, miközben mindössze egyetlen dalát, a Zöld csillag-ot rögzítették kislemezre. A Taurus feloszlása után a társak valamennyien a nyugati vendéglátóiparba szerződtek, Radicsról ezt követően hosszú ideig nem lehetett hallani.
1977-ben a Piramis sikereinek tetőfokán, a nosztalgiahullám kezdetének idején a nagy karriert befutott zenésztársak Radicsot is előcsalogatták külvárosi, italgőzös barlangjából. 1979 nyarán a Piramis előzenekaraként játszhatott a Kisstadionban, de előadásából hiányzott az átütő erő, a dinamika. 1982 elején ismét visszatért, lemez- és koncerttervek foglalkoztatták, újságokban nyilatkozott, aztán október 24-én meghalt. November 2-án kétezer rajongó és a zenésztársak búcsúztatták. Korai halála a magyar rockélet egyik nagy vesztesége.
Az elmúlt másfél évtizedben több könyvet írtak róla, rossz minőségű kazettákon fennmaradt felvételeiből több CD-t kiadtak tőle, az esztergomi Tűzkerék pedig kitartóan ápolja örökségét.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 178–180

Radics Béla

Fehér Viktor

Námor Csaba

Csarnó Ákos

Sohajda Péter

Furulyás, énekes, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kerekes-band-8248">Kerekes Band</a> frontembere.
Ütőgardonos öccsével, Viktorral városi családba születtek, de a revival mozgalomhoz tartozó szülei révén erősek a falusi kötődések. Édesapjuk Berzeviczy-Fehér János fazekas, körtemuzsikakészítő, édesanyjuk viseletkészítő, a Népművészet Mestere, aki a Heves-megyei népviseletek motívumaikból kiindulva ma is hordható, saját kollekciót hozott létre. A nagyszülők a palócföldi párszáz fős zsákfaluban, Fedémesen laktak, a Fehér-testvérek gyerek- és kamaszkorukban hozzájuk jártak ki rendszeresen. 
Ének-zene tagozatos általános iskolába jártak, édesanyjuk hatására a Szederinda néptáncegyüttes táncosai lettek. Zsombor 1993-ban az Egyszólam népzenei táborban a dudás-furulyás Dsupin Pállal találkozva vette kezébe a furulyát. 1995-től pedig Viktorral és más barátokkal – immár Kerekes együttesként – rendszeresen tartottak táncházat az egri Ifjúsági Házban. 
A zenekar az ezredforduló idején formálódott Kerekes Bandé, hozták be a moldvai népzenébe a tájidegen hangszereket (kezdetben csak a brácsát, később a gitárt és basszusgitárt), kezdték vegyíteni a népzenei alapokat funkos, jazzes, rockos és elektronikus elemekkel. Nem foglalkoztak azzal, hogy a hagyományban mit illik és mivel –, kizárólag azt nézték, miként lehetne még erőteljesebb hangzásúvá, még döngölősebbé tenni a maguk zenéjét. Így alakult ki az a funkos improvizatív „csűrdöngölős” stílusuk, amit ők maguk ethno funkként határoztak meg. A Kerekes Band pedig a hazai világzenei színtér egyik legnépszerűbb formációja lett. 2005 táján döntöttek úgy, hogy abbahagyják a táncházakat, és kizárólag a színpadi produkciókra fókuszálnak. 2020-tól pedig már a band szót is elhagyták, azóta egyszerűen úgy hívják őket: Kerekes.
JBSz

Zöld Csillag - Kerekes Band

Kapcsolatok

Kerekes Band

Radics Béla

Fehér Viktor

Námor Csaba

Csarnó Ákos

Sohajda Péter

Fehér Zsombor

Rewind

Zöld Csillag - Kerekes Band