Audio/name

Vágtázó lovak ünnepe - Vágtázó Csodaszarvas

Az ösztönös, sámánisztikus punkzenét játszó Vágtázó Halottkémek (VHK) után, hasonló szellemi töltéssel, de már más eszközökkel látott hozzá a világegyetemben rejlő őserő felszínre hozásának Grandpierre Attila csillagász-fizikus-író-dalszerző-énekes, amikor 2005-ben tíz népzenésszel megalakította a Vágtázó Csodaszarvas együttest. Ez a formáció ugyanis egyfajta mágikus világzenét játszik, a magyar népzene legősibb rétegét, az eurázsiai lovasnépek zenéjét elevenítve fel. A két zenekarról szólva Grandpierre Attila így fogalmaz: „A VHK zenéje sokkal közelebb áll a XXI. század rockzenéjéhez, a Vágtázó Csodaszarvas viszont a népzenéhez és ezáltal olyan egyetemes értékekhez áll közelebb, amelyek évszázadok múlva sem veszítenek a jelentőségükből.”
A népi hangszerekkel (koboz, cimbalom, bőgő, kecskeduda, ciszter, hegedű, tambura, csángó dob) előadott szerzemények sajátosan magával ragadó atmoszférát teremtenek a színpadon, a megváltozott hangszerelés új dimenziót ad a korábbi VHK-daloknak, így az elődzenekar rajongótábora mellett a népzene felől érkező hallgatóság számára is képes befogadhatóvá tenni a frontember által képviselt szellemiséget.
Az eurázsiai népzene ősi megjelenési formáit évtizedekig fáradhatatlanul kutató és elemző Grandpierre Attila mellett jelenleg Bakos Csaba, Benkő Róbert, Bese Botond, Fazekas András, Fábri András, Fábri Géza, M. Gebri Bernadett, Molnár Krisztina, Orczi Géza, Rossa Levente Bors és Vaskó Zsolt alkotta Vágtázó Csodaszarvas az elmúlt másfél évtizedben négy stúdióalbumot jelentetett meg (Tiszta forrás, 2006, Végtelen Ázsia, 2008, Csillaglovaglás, 2011, Örömtüzek a világ tetején, 2017), amelyek közül a Tiszta forrás és a Végtelen Ázsia aranylemez lett.
A zenekar fellépései kiemelt eseményei a honi koncertéletnek, visszatérő vendégek a különböző zenei- kulturális- és történelmi fesztiválokon, tevékenységüket a külföldi szaksajtóban is számos elismerő cikk méltatja. A Vágtázó Halottkémek 2009-es újjáalakulása óta a két formáció párhuzamosan működik.
CsO

Vágtázó Csodaszarvas

Kobza Vajkot (1984) sokféle hatás érte, klasszikus zongorát tanult, családi inspiráció révén korán kapcsolatba került a népzenével, ezen belül a török-perzsa zenével. Hamar rátalált a kobozra, ami a pengetős hangszerek útjára vitte. Az igazi elmélyülést viszont az ötezer éves történetre visszatekintő úd (arab lant) hangzásában és megszólaltatásában találta meg, ahogy egy interjúban fogalmazott: „Údot hallgatva mindig egy másik valóságba kerülök”.
Trió formációjában zenésztársaival – Heidrich Roland (gitár), Major Balázs (udu, ütőhangszerek) – nem mindennapi hangszereken játszanak: a nyolchúros bund nélküli gitár bársonyos hangja, az Afrikában ütőhangszerként használt agyagedény, az udu öblös kongása és az úd pengetése egy hangsúlyos orientális zenei világba viszi a közönséget. Az improvizációkkal teli muzsikájukban népzenei motívumok, egyfajta jazzes dallamvilág és kortárs zenei hatások is felismerhetők.
A trió tagjai: Kobza Vajk (úd-arab lant), Heidrich Roland (8 húros- bundnélküli gitár, e-gitár), Major Balázs (udu, ütőhangszerek).
SzE
<a href="https://www.facebook.com/kobzavajkofficial/">https://www.facebook.com/kobzavajkofficial/</a>
<a href="https://www.instagram.com/kobzavajk/?hl=hu">https://www.instagram.com/kobzavajk/?hl=hu</a>

Vágtázó lovak ünnepe - Vágtázó Csodaszarvas

Kapcsolatok

Vágtázó Csodaszarvas

Kobza Vajk

Bese Botond

M. Gebri Bernadett

Fazekas András

Bakos Csaba

Fodor Zsófi

Molnár Krisztina

Fábri András

Orczi Géza

Vágtázó Lovak Ünnepe - Vágtázó Csodaszarvas