Audio/name

Random Trip koncert / Sziget Fesztivál

A kétezres évek legvégén a Random Trip a budapesti éjszaka egyik legkülönlegesebb, heti rendszerességű örömzenebulijaként indult, aztán idővel minden szempontból kinőtte saját kereteit, nemcsak az A38-on talált állandó helyet magának, de jó ideje a legnagyobb hazai fesztiválok és a legjobb vidéki klubok szívesen látott vendége. Miközben ebben a műfaji határokon (pop, rock, jazz, hiphop, blues, elektro) átívelő improvizációs koncertsorozatban a húszas-harmincas-negyvenes generáció szinte minden tagja megfordult.
A Random Trip az egykor klubszinten roppant népszerű, hasonló koncepción – állandóan változó felállás, folytonos szabadzenélés – alapuló jazzes Random Szerdából sarjadt, amely anno igazi kollektív közösségi koncertélményt adott, mégis a többség az azt vezető, frontemberként tündöklő Barabás Lőrinccel azonosította. Mondhatjuk úgy is, benne találta meg a maga személyes hősét. Így amikor a fiatal trombitás hosszabb időre Londonba költözött, a produkció egyfelől gazdátlan lett, másrészt sokat lanyhult iránta az érdeklődés. Ezért döntött úgy egyik társa, a dobos Delov Jávor, hogy új helyszínen, új néven próbálja meg ezt az alapkoncepciót megtartó, mégis más csapásvonalon mozgó bulizene sorozatot létrehozni.
Némi keresgélés után a Nagymező utcai romkocsma, az Instant pincéjére esett a választása, és ott házasította össze az egykorvolt Random Szerda jazzes rögtönzéseit a szintén múltidejű Gimmeshot klubok freestyle világával. Az első Random Tripet 2009. január 27-én tartották, és az azóta eltelt közel másfél évtizedben megszámolni is reménytelen, hány muzsikus fordult meg benne. Az oldalra tett dobszerkó mögül irányító Delov Jávor mellett többek között rendszeresen felléptek a Brains, az Akkezdet Phiai, a Carbonfools, a Zagar, Ivan &amp; the Parazol, a Supernem, a United, a Hősök, az Irie Maffia és a Quimby tagjai, de az elmúlt évek során számtalan jónevű, kalandvágyó külföldi zenész is csatlakozott ehhez a szabadon szárnyaló örömprodukcióhoz.
JBSz
 
<a href="https://hu-hu.facebook.com/randomtrip/">https://hu-hu.facebook.com/randomtrip/</a>
<a href="https://www.instagram.com/randomtripofficial/?hl=hu">https://www.instagram.com/randomtripofficial/?hl=hu</a>
<a href="https://www.randomtrip.hu/">https://www.randomtrip.hu/</a>

Random Trip

Beton.Hofi (Schwarcz Ádám, 1991, Budapest) rapper, zeneszerző, dalszövegíró, az utóbbi évek egyik legjelentősebb és legsikeresebb hazai hiphop előadója.
Erdélyi származású, a ő születése előtt költözött a családja Magyarországra, Schwarcz Ádám már Józsefvárosban nevelkedett, majd a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karára járt, ahol közgazdász diplomát szerzett. Eközben rendezvényeken műsorvezetéssel szerzett színpadi rutint. 2019-ben egy barátjával sikerrel szerepeltek a slam poetry országos csapatbajnokságon, ahol Beton Hofi néven indultak.
26 éves koráig a futball töltötte be az életét, igazolt játékos volt. Sportkarrierjének súlyos sérülések sorozata vetett véget. "A focival eltűnt az életemből egy nagy adag szenvedély. Kellett valami a helyére. Ez lett a rap."
A hazai újhullámos hiphop világába 2019 végén robbant be, amikor kerek és kiforrott produkciójával megnyerte a Rapid Talent tehetségkutató versenyt. Azóta folyamatosan jelennek meg Beton.Hofi néven publikált rap számai, egyedi hangzásvilágával, ötletes, erős mondanivalóval bíró szövegeivel hamar hatalmas népszerűségre és óriási rajongótáborra tett szert. Koncertjeit a legnagyobb helyeken (Akvárium, Budapest Park) is teltház előtt tartja. A hatalmas sikereket kellő józansággal kezeli: „Akkorát nem tudsz itt hagyni, hogy ne mossa el az idő.” - nyilatkozta 2022-ben.
2021 nyarán hozta ki első mixtape-jét, a comic sins címmel, amely az elmúlt évek egyik legerősebb album debütálásának bizonyult a hazai hiphopban, rekord gyorsasággal a zenei toplisták élére került. 2022-ben Playbánia címmel megjelent második kiadványán tágította a zenei világot: drum and bass, jazzes hiphop és lírai house is hallható, szövegeiben pedig több önéletrajzi részlet is szerepel. Mindkét eddig megjelent mixtape-jével Fonogram-díjat nyert - 2022-ben és 2023-ban - „Az év hazai rap vagy hip-hop albuma” kategóriában.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/beton.hofi/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/beton.hofi/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.instagram.com/beton.hofi/?hl=hu">https://www.instagram.com/beton.hofi/?hl=hu</a>

Beton.Hofi

Thomas Kemon Wesley, ismertebb nevén MC Kemon (1984, Grenada) énekes, rapper, az Irie Maffia egyik vezéregyénisége, aki 2001 óta vesz részt a magyar zenei életben. A közép-amerikai szigeten született Kemon 1998-ban érkezett Magyarországra, az MTK szerződtette, ahol hat évig futballozott.
A sport mellett a zenéért is rajongott, így magyar zenészekkel való megismerkedése után (DJ Mango, Sena, Busa Pista) egyenes út vezetett az Irie Maffia zenekarba, amelynek alapítása óta tagja (2005). Az együttese mellett gyakori vendég volt a Random Trip bulijain és játszott Barabás Lőrinccel is. Saját szerzeményeinek dalszövegeit magyarul és angolul írja.
Közben vízumproblémák miatt két és fél évre el kellett hagynia az országot, ez idő alatt Londonban élt.
2018-ban érezte úgy, hogy eljött az idő és egy önálló lemezzel álljon elő, ami az InTranzit címet kapta. MC Kemon nevét ismerve tiszta hiphopot és reggae-t vártunk volna, ehelyett több lírai dal és rafinált groove is helyett kapott a lemezen, ahogy számos zenészbarátja is.
Szólóalbumának bemutatójára állt össze a Mc Kemon &amp; Kemonication Band, amelynek tagjai között Irie Maffia zenészek is megfordultak (Dési Tamás dobos és Matus Péter basszusgitáros). Zenekarával 2020-ban szerepelt az A38 Hajón is, a Karanténkoncertek sorozatban.
HZ
<a href="https://www.facebook.com/MC.KEMON/">https://www.facebook.com/MC.KEMON/</a>
<a href="https://www.instagram.com/mc_kemon/?hl=hu">https://www.instagram.com/mc_kemon/?hl=hu</a>

MC Kemon

Az 5 legszebb magyar szakítós szám a közelmúltból

A Dunán kezdi az évet az Analog Balaton

Bár az Analog Balaton tagjai – Zsuffa Aba énekes-gitáros és Vörös Ákos billentyűs – már gyermekként találkoztak egy balatoni színjátszótáborban, a budapesti illetőségű alternatív elektronikus zenekar történetének kezdete sokkal inkább 2012-re datálható. Ekkor, egyetemistaként látták viszont egymást ismét, egy Kinizsi utcai albérletbe költöztek, és míg magukat pusztították, teremtő energiáik közös kompozíciók formájában manifesztálódtak.
Éveken át zenéltek, írták a számokat, több lemeznyi, zömében félkész dal gyűlt össze számítógépeiken, de csak 2017-ben léptek először közönség elé. Hamarosan a hazai fesztiválok egyik legkedveltebb zenekarává váltak, illetve olyan közismert formációk előtt játszottak, mint az Elefánt, a Žagar vagy a Punnany Massif. Gyakorlatilag nem volt két egyforma koncertjük, mert műsoraiknak csak körülbelül kétharmada volt a kötött anyag, a többi a pillanatnyi hangulat inspirálta improvizáció.
Sokak által várt első és máig egyetlen albumuk a 2021-ben megjelent Lent, kilenc, még a „diákévek” alatt született dallal, illetve dalkezdemény befejezett, átdolgozott változatával. Könnyen befogadható, egyszerre monoton és dallamos szerzeményeik melankolikus, hangulatfestő szövegei hű lenyomatát adják szerzőik egykori életérzéseinek, megidézve egy lezárult korszakot. Mivel számos nótát „már csak végső formába kellett önteni”, a rajongóknak jóval kevesebbet kellett várniuk a következő Analog Balaton-kiadványra, a Csússz le című EP-re, amely 2022 októberében látott napvilágot.
CsO

Analog Balaton

Van, aki csángó boogie-t játszik, mások rávágnak a zongorára

A fiatalabb folkgenerációból a legnagyobb reményekkel kecsegtető – és a mai negyvenesek nemzedékéből a legnagyobb sikereket elérő – énekesnő kétségkívül a Makón született, Bagon nevelkedett Palya Bea (1976-11-11).
Lovász Irénhez és Szvorák Katalinhoz hasonlóan Palya – a bagi néptánccsoportban – szintén gyerekkora óta táncol és énekel. Tizenhat évesen a moldvai népzenét játszó budapesti Zurgó együttes énekese és tánctanára lett, majd igen sok sávon élte az életét. Egyrészt tudományos alapossággal foglalkozott a magyar énekes népzenével (2002-ben az ELTE Néprajz Szakán diplomázott), másrészt a magyar mellett a bolgár, a cigány, a török és a szefárd zsidó folkba, illetve az indiai klasszikus zenébe is megmerítkezett, harmadrészt az autentikus vonalból folyamatosan és sokfelé elkalandozott. Énekelt a jazz-folkos Laokoón csoportban, a világzenés Folkestrában, a hagyományőrző Kárpátiában, az elmúlt évtizedekben az énekelt vers műfajában mozgó Sebő együttesben, a balkáni népzenét játszó Daradunában, a Szőke Szabolcs-féle Hólyagcirkuszban, és még ki tudja hol.
2005-ben alapította meg saját együttesét, a Palya Bea Quintetet. A Hangzó Helikon sorozatban Weöres Sándor Psyché című művét adta elő. 2008 tavaszán látott napvilágot első külföldi kiadású lemeze, az Adieu les complexes, mely Magyarországon háromszoros platina minősítést kapott. Miként akkor a Népszabadságban nyilatkozta: „Nem tudatosan kalandozgatok, egyszerűen ilyen vagyok, keresem azokat a formákat, zenéket, szavakat, amelyek a leginkább alkalmasak arra, hogy az érzéseimet kifejezhessem. Hogy a szólisztikusabb megoldásokat miként tudom keverni azzal a zenekari hangzással, amit igazán szeretek. Ráadásul ebben a műfajban a zene és szöveg színvonala viszonylag ritkán találkozik olyan ideális harmóniában, mint mondjuk Patricia Barbernél vagy Joni Mitchellnél. Persze mindezt tovább keverem etnikus színekkel. Nem azért, mert ez divat, hanem mert ebből nőttem ki.”
2009-ben az Extremely Hungary magyar kulturális évad keretében a New York-i Carnegie Hall-ban, majd Washingtonban, a Kennedy Centerben adott nagy sikerű koncerteket. A 2009 tavaszán megjelent, dupla platina Egyszálének-en saját dalokat és népdalokat énekelt, majd hatvanas évekbeli táncdalokat adott elő (Én leszek a játékszered, 2010). Az elmúlt bő tíz esztendő pedig egyrészt a megállapodásáról, gyermekei születéséről és cseperedéséről szólt, másrészt az elválásról, melyeket rendre nagylemezekben (Nő, 2014, Tovább nő, 2016, Hazatalálok, 2018, Élet, 2020, LéleKzet, 2022) dolgozott fel.
Önéletrajzi esszékötete Ribizliálom címmel 2011 októberében jelent meg. Két lánya van: Lili 2012 októberében, Panni, 2017 januárjában született.
JBSz

Palya Bea

Volt már Diáksziget, Eurowoodstock, Pepsi Sziget, 2002 óta pedig ismét keresztapa nélkül, pusztán Sziget Fesztivál. Látogatóinak száma a harminc év alatt a tizenháromszorosára nőtt. A költségvetése a háromszázharmincszorosára. A programok száma és minősége meg nagyjából a kettő között. 
Az is egyértelmű, hogy az egykor kívülállónak számító/gondolt Sziget már az ezredfordulóra a manistream része lett, nemcsak jelenség, de egyben társadalmi lakmuszpapír és marketingesemény is. Különös ellenmondás: elvben a show-biznisz része, ugyanakkor az átlagnál látványosabban többet akar. Egyfelől adóztatni kellene, másfelől sokáig hemzsegett az olyan tevékenységi körtől (komoly produkciók, színház, báb, szabadegyetem, civil fórum, világzene satöbbi), amit ugye nem lehet üzleti alapon valakinek a nyakába lőcsölni. A Sziget ebben az értelemben sem került még a helyére. Kívülről, ha tetszik, alulról jött kezdeményezés, nehéz ezt elfogadni annak az intézményrendszernek, ahol másként szocializálódott emberek ülnek és döntenek. Mégis, az új évezredben a Sziget komolyan vehető és veendő hatalom, nemcsak gazdasági és píár szempontból, de társadalmi és turisztikai súlyát tekintve is.
A Sziget előképének a kilencvenes évek eleji EFOTT-ot szokás tartani. 1993 tavaszán egy azóta elfeledett Sziámi koncertről hazafelé tartva a zötykölődő mikrobuszban éppen azt taglalta Gerendai Károly (1970) koncertszervező és Müller Péter Sziámi (1951) zenész, költő, színházi-filmes ember, hogy miként lehetne e gigantikus és alkoholgőzös házibuli több, jobb, érdekesebb. Ekkorra már megszűntek azok a szervezett táborozási formák (VIT, építőtábor, ifjúsági tábor), melyeket bár átitatott a vitatott ideológia, de mégiscsak a nemi és spirituális szocializáció, a kapcsolatteremtés, a bulizás és a mámor egyik fontos terepe volt. Másrészt szintén a feledés homályába vesztek azok a nagy tömegeket megmozgató kulturális események, melyek nem valamely eszme vagy műfaj mentén szerveződtek, hanem különböző művészeti ágak és stílusok vonzerejét felhasználva próbálták összetoborozni a fiatalokat.
Elsőként kellett egy terep, ami nyugodt és elszigetelt, ahol nem zavarnak senkit, de Budapesttől sincs messze. Kezdetben három helyszín merült fel: a hűvösvölgyi Nagyrét, a budaörsi repülőtér és az Óbudai-sziget. Hamar kiderült, utóbbi az ideális, több rockbulin is letesztelték már, 1980-ban például a Fekete Bárányok (Beatrice, P.Mobil, Hobo Blues Band) ide vonultak félre demonstrálni, majd 1991-ben a rockerek innen intettek búcsút Ivánéknak. Egyben szimbolikus is: az ember csak átmegy a keskeny vashídon, és máris egy másik világba lépett. 
Az első rendezvény – Diáksziget, 1993. augusztus 19-26. – idején a szponzorok és állami szervek bevonásában Müller vitte a prímet, elképesztő kommunikációs készségét pedig a sajtó felé is latba vetette, ontotta a szlogeneket, adta a karizmatikus víziókat, a több generációt megérintő kozmikus löketeket. Hogy a Sziget egy hely, ahol mindent szabad, de semmit sem muszáj. Egy tábor, mely senki érdekeit nem szolgálja, csak a résztvevőkét. Hogy kell egy hét együttlét és kikapcsolódás a világegyetem diákjainak, akik kortól függetlenül tanulnak vagy keresik a tanulnivalót. Meg hogy, ami az alatt az egy hét alatt a Szigeten kívül van, az nincs. És ő, aki korábban bevallottan sohasem sátorozott, az egy hét együttlétre mindjárt az első évben feltüzelt vagy 60 ezer embert, köztük 43 ezer fizető nézőt. 
Ha 1993 merész álomnak számított, 1994 kétségkívül még merészebb: a célkeresztben ezúttal már Európa, illetve azon keresztül az egész világ. Kapóra jött a hatvanas évek amerikai fesztiválnyarainak szimbóluma, Woodstock jubileuma, ráadásul az Eurowoodstock woodstockabb volt az amerikai Woodstock ’94-nél. Míg ugyanis az Atlanti-óceán túlpartján a 25. évfordulóra javarészt aktuális szupersztárokkal emlékeztek, addig Müllerék az 1969-es legendás találkozó igazi szellemét szerették volna életre kelteni, és erre idehozták a Woodstock-nemzedék nagy túlélőit. De hiába a siker és a lelkesedés, az Eurowoodstock pénzügyileg minden előzetes várakozást alulmúlt: a 18,7 millió forintos deficit kijózanító pofon volt. 
Az észérvek mentén haladva az első drasztikus lépést 1995-ben tették meg: az akkoriban nevetségesen alacsony jegyárakat majdnem a kétszeresére emelték. A korábbi kudarcból okulva óvatosabban bántak a reményekkel, az infláció ellenére az egy évvel korábbinál szám szerint is kevesebb, mintegy 100 millió forint lett a költségvetés. Meg is látszott mindez az anyagi mérlegen: ez az első év, amikor a szaldó pozitív lett.
1996-ban, bár ismét megdöntötték az előző évi nézőrekordot, pénzügyileg ismét buktak. A nagyszínpadon több napra több külföldi név is jutott, ennek a sztárfelhalmozásnak azonban ára is volt: a legbőkezűbb szponzor lett a keresztapa, ekkor vette meg a Pepsi háromszázezer dollárért a nevet, nem kis megrökönyödést keltve a szigetelők jelentős részében. 1997-ben mindezen túl a hangerő jelentette a legtöbb gondot. Ez volt az első „szordínós” Sziget. Ekkor lépett színre Tarlós István III. kerületi polgármester (2010-től Budapest főpolgármestere), aki az elsők között ismerte fel, hogy a Sziget „farvizén” remek kommunikációs lehetőségek rejlenek, elég egy kicsit odalépni nekik, máris attól zeng az egész média. Évekig folyt a hangpárbaj, 2001-ben jött a “melegügy” (Magic Mirror), a 2002-es választások óta viszont rendeződött valamelyest a viszony.
1998 legfontosabb hozadéka, hogy az ifjúságkutatók is felfedezték maguknak a Szigetet. A régóta várt reprezentatív felmérést, a Sziget szociológiai feltérképezését végül Gábor Kálmán (1948–), az Oktatáskutató Intézet vezetője és lelkes munkatársai végezték el, több hullámban, több mélységben, több kitekintéssel. Gáborék a következő években mindig közzétették az eredményeket, és minden alkalommal ugyanoda lyukadtak ki: ez a rendezvény tulajdonképpen a középosztály szigete lett. Az idejárók iskolázottabbak, fogyasztói státuszuk jobb, mint a fiataloknak általában. Nyitottabbak, a számítógép, informatika iránt fogékonyabbak, urbanizáltak. Ugyanaz a kihívásrendszer jellemző rájuk, mint a nyugati fiatalokra, amit a kockázati társadalom kihívásának lehetne nevezni: intenzív munka és intenzív pihenés. És a Sziget ezeket az értékeket nagyjából megtestesíti számukra. 
1999-ben már kétségkívül az új Sziget dominált: ekkor volt érezhető először a következő két évben kiteljesedő arculatváltás, az új típusú, profi szemlélet, a fogyasztás-orientáltság, a stílusban, színvonalban, célközönségben való széjjeltárulkozás. Megváltoztak a fesztiválra járók szokásai is. A Kell egy hét együttlét szlogen ekkorra némileg megkopott, 1999-ben már a hetijegyek mentek kevésbé, úgy tűnt, a fiatalok csak ki-kirándulnak a Szigetre, a táborozás egyre kevésbé divat. De nemcsak a napijegyesek száma ugrott meg látványosan, a hetijegyesek sem töltötték kinn az egész hetet, napközben rendre kijártak a városba fürödni, szellőzni, bevásárolni. A kezdeti társas együttlétet egyre inkább az individuumok véletlenszerű egymás mellé sodródása váltotta fel, ahol már nem az idea, hanem a gyakorlat a fontos – nagyon is racionális ellazulás lett ez. 
Az ezt követő években ugrott meg látványosan a Sziget költségvetése, míg 1999-ben 420 millióból, addig 2000-ben 580 millióból, egy évvel később 900 millióból, 2005-ben már 1,8 milliárdból, 2018-ban  8,6 milliárd forintból gazdálkodhattak a szervezők. Azóta pedig már ezt az adatot sem teszik közzé.
2020-ban és 2021-ben a koronavírus járvány miatt a rendezvény elmaradt, de 2022 óta ismét megrendezik az immár újra ötnapos fesztivált, melyre a hivatalos adatok szerint 2022-ben 452 ezren, 2023-ban pedig 420 ezren váltottak jegyet. Miközben teljesen nemzetközi lett a rendezvény tulajdonosi háttere, hisz 2023 januájában az utolsó 30 százalékos pakkot is eladták az addigi magyar tulajdonosok, ezzel teljességgel a Luxemburgban bejegyzett Superstruck Holdingé lett a Sziget fesztivál (a teljes vételár becslések szerint 18 milliárd volt). (A Superstruck Holding mögött egy amerikai befektetési alap, a Providence Equity Partners áll, akik Superstruck márkanév alatt fogják össze világszerte a több mint 50 fesztiválból álló portfoliójukat.)
JBSz

Sziget Fesztivál

Zentai Márk

Süveg Márk Saiid

Vavra Bence

Péterffy Lili

Kevés hozzá fogható fiatal zenész van nálunk, aki ennyire képben van a magyar rockzene múltjának értékeivel, és azt folyamatosan képviseli a kortársak felé is, miközben nem téveszti szem elől a mai irányzatokat sem. Neve összeforrt a hatvanas-hetvenes évek zenéjét a mai szónikus környezetbe átültető, külföldön is sikereket arató <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-ivan-the-parazol-7318">Ivan &amp; the Parazollal,</a> melynek a 2010-es megalakulása óta énekes-frontembere.
Zeneileg a nagy generáció nemzedéki lázadását éli, miközben sosem téveszti el a dátumot. És sosem próbált a rosszfiú szerepkörben tetszelegni. Miként egy <a href="https://mandiner.hu/kultura/2016/12/az-egyszerut-kell-jol-csinalni-vitaris-ivan-interju">2016-is interjúban</a> megfogalmazta: „Nem én vagyok, aki szakadt nadrágban, bebaltázva üvölti a Sex Pistolst. Bár volt olyan zenekarom, ahol külvárosi srácokkal nyomtuk a Deep Purple-t, nem vagyok Deák Bill Gyula. A Fearless-t viszont el tudom énekelni úgy a Pink Floydtól, hogy az jó és hiteles legyen. Más mélységeim és magasságaim vannak. Mi nem azért kezdtünk zenélni, hogy két akkordot jól megfogva kivonyítsuk magunkból a bennünk feszülő nagy szomorúságot és felháborodást.”
Középosztálybeli értelmiségi családból származik, édesanyja filmfordításokat készített, édesapja keramikus művész volt. A szülei tízéves korában elváltak, elnézték, de nem támogatták, hogy a fiúk a Városmajori Gimnáziumban rockzenekarokban énekelt, ezért is haladt inkább a műszaki pályán, járt a BME-re. De mire átvette az ipari termék és formatervező mérnöki diplomáját, már végérvényesen elköteleződött a zene mellett. És a mai napig megmaradt egy „jókedvű, egyszerű ősrockot játszó banda” (copyright Stumpf András) frontemberének. És ma is ugyanaz igaz rá, mint ami az Ivan &amp; the Parazol első albumának kísérőfüzetébe jellemzi őket: „erő, energia, lazaság, szexualitás és szabadság”.
Miként egy említett interjúban megfogalmazta: „Szeretem a régi zenéket, gyűjtöm is, ma már kevés magyar zenekar van, amelyet nem ismerek. Olympia, Atlantis, Scampolo. Nem az a lényeg, hogy régiek, hanem hogy nagyon jó zenék. Inspirálnak. (…) Az egyszerűség, könnyedség is lehet sokrétegű. (…) Szerintem jól állnak nekünk ezek a dalok is. Ötnegyedben is lehet ám bulizni.”
JBSz

Vitáris Iván

Ütőszenészek, akik ütős zenészek – bemutatkozik a ritmusszekció

Delov Jávor (1980, Budapest) dobos, ütőhangszeres, a hazai alternatív zenei produkciók és jazzszíntér egyik legfoglalkoztatottabb zenésze. A Random Trip alapítója, és immár 14 éve projektvezetője ennek a különböző zenei stílusukat összehozó spontán élőzenés klubest-sorozatnak.
Nyolcéves korától klasszikus ütős szakon tanult egy zeneiskolában. 1992-től az Óbudai Népzenei Iskola bolgár népidob szakán végzett egy évet. Középiskolás éveiben is ének-zene szakos volt.
1996-ban barátjával és gimnáziumi osztálytársával, Bársony Bálinttal (Back II Black) alapította meg első zenekarát. 1997-től nagyon sok ismert és kevésbé ismert előadóval és formációval lépett fel (Auth Csilla, Borbély Mihály, Firstwood Gospel Team, Fugato, Jazzterday, Király Linda, Africa Molatako Band, M'Pivazu, Nikola Balkan Syndicate, Passengers, SoulWhat!, Tóth Vera, Vénusz). 2002-ben felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, ahol jazz-dob szakon szerzett diplomát 2007-ben. 2004-től 2005-ig a manchesteri University of Salford ösztöndíjas hallgatója volt, és egy éven keresztül fekete zenészekkel játszott egy gospel formációban.
Hazatérése óta számtalan zenekarban szerepelt állandó tagként vagy vendégzenészként, ilyen többek között az Anna &amp; The Barbies, Barabás Lőrinc Eklektric, Farkasházi Réka és a Tintanyúl, Fábián Juli &amp; Zoohacker, valamint a Révész Sándor-Závodi János féle Piramis Évek produkció. A virtuóz dobos jelenleg a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-turbo-8180">Turbo</a> pszichedelikus rockzenekar tagja, valamint aktív résztvevője a Vibe Changers zenei vállalkozásnak, amely klubest-sorozat és egy tehetségkutató elegyét foglalja magába.
2007-2010 között Barabás Lőrinc mellett állandó szereplője volt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-random-szerda-58449">Random Szerda</a> elnevezésű koncertsorozatnak. Az örömzenélés helyszíne nyaranta az A38 Hajó tetőterasza volt, télen pedig rendszeresen a Take Five jazzkocsmába költöztek.
2009-ben ő volt a változó felállású improvizációs csapat, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-random-trip-7592">Random Trip</a> alapítója, azóta háromszáznál is több hazai és külföldi muzsikussal zenéltek együtt. A mai napig töretlen népszerűségnek örvendő, legismertebb hazai alkalmi zenés koncertsorozatban Delov Jávor a dobolás mellett a szervezés oroszlánrészét is vállalja. Az irányítást pedig zenésztársával, DJ Q-Cee lemezlovassal együtt végzi. 2023 őszétől - kétheti rendszerességgel - már Bécsben is látható és hallható a Random Trip.
HZ

Random Trip koncert / Sziget Fesztivál

Kapcsolatok

Random Trip

Beton.Hofi

MC Kemon

Analog Balaton

Palya Bea

Sziget Fesztivál

Zentai Márk

Süveg Márk Saiid

Vavra Bence

Péterffy Lili

Vitáris Iván

Delov Jávor

Random Trip koncert / Sziget Fesztivál