Audio/name

My impatience - Bin-Jip

Az új évezredben felbukkant énekesnői „újhullám” tagjai közül kreativitásban, tudatosságban, sokszínűségben és népszerűségben is magasan kiemelkedik Harcsa Veronika (1982), aki könnyedén és magabiztosan mozog a jazz és a pop határterületén. Ösztönös tehetségű dalszerző és karizmatikus előadóművész, egyéni tónusú, meleg, fátyolos hanggal. Egyfelől törékeny, másfelől elképesztő teherbírású, többszörösen több sávon éli az életét, a három fő csapásirány – a 2005-ben alapított jazzpopos Harcsa Veronika Quartet, a 2010-ben induló kísérleti elektronikus Bin-Jip és a gitáros Gyémánt Bálinttal közös duója – mellett vendégként tucatnyi zenekari produkcióban vett/vesz részt. Többek között éveken át énekelt az Erik Sumo Bandben.
Klasszikus zongorázást tanult, aztán tizenöt évesen a zeneiskolai lemezpultot nézegetve akadt meg a szeme Archie Shepp Down Home New York című lemezén. Nem tudta, ki ő, de fekete volt, szaxofonos és számára szimpatikus. Maga is szaxofonozni kezdett, aztán kiderült, annál jobban megy neki az éneklés, ezért elvégezte a jazztanszakot. Közben 2005-ben – első évesen – alakította meg saját kvartettjét, amellyel demoanyagként felvett kilenc dalt, főként standardeket, amit végül barátai biztatására Speak Low címmel CD-n is megjelentetett. Aztán jött a mesébe illő fordulat: a korong valahogy elkerült Japánba, ott egyre többen kezdték keresni, végül már olyan mennyiségben, hogy egy vállalkozó szellemű tokiói cég, a Nature Bliss 2007 nyarán saját kiadásban megjelentette. Sőt a következő tavasszal kisebb szigetországi klubturnét szervezett a kvartettnek.
Azt követően pedig, hogy 2008-ban kiadta a már saját szerzeményeket tartalmazó – rövid idő alatt jazzplatinalemezzé érő, az év jazzalbumának járó Fonogram-díjat elnyerő – You Don't Know It's You-t, Harcsa Veronika pályája megállíthatatlanul emelkedett felfelé. Énekelt az Off Társulat két kortárstáncos koreográfiájában (Fészek, Szomjas vagyok), a Centrál Színház Shakespeare A velencei kalmár című előadásának zeneszerzője, zenekarával az előadások élő kísérője volt, vendégként olyan zenekarokkal dolgozott/dolgozik együtt, mint a Nicola Conte Jazz Combo, a Thomas Siffling Trio, a Pannonia Allstars Ska Orchestra, a Freestyle Chamber Orchestra, a Budapest Jazz Orchestra, a Smárton Trió, a Fugato Orchestra és a Colorstar. Miközben a Harcsa Veronika Quartettel, a Bin-Jippel és Gyémánt Bálinttal duóban is erős korongok sorát jelentette meg. A 2011-es Lámpafény című CD-jén magyar költők verseit zenésítette meg. Mi több, 2014-ben és 2015-ben Berlinben havi rendszersségű klubot vezetett a magyar intézetben működő Budapest Callingban, ahol az általa hívott vendégművészekkel adott közös koncerteket. 2014 óta a Művészetek Völgyében saját udvart vezet, melynek koncertprogramjáért és napközbeni kísérőprogramok szerkesztéséért felelős.
2017-ben kivált a Bin-Jipből, és azóta kizárólag saját produkcióira fókuszál. Folyamatosan turnézik, eddig huszonöt ország fesztiváljain és klubjaiban lépett fel. Olyan neves művészekkel dolgozott együtt, mint Erik Truffaz, Enrico Pieranunzi, Kris Defoort vagy Nicola Conte, valamint több ízben fellépett a Liszt Ferenc Kamarazenekarral és a Concerto Budapesttel.
Későbbi pályáját lásd <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-harcsa-veronika-gyemant-balint-duo-24160">Harcsa Veronika - Gyémánt Bálint Duó</a>.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 278–279.
Weboldal: <a href="https://harcsaveronika.hu/">https://harcsaveronika.hu/</a>
Facebook: <a href="https://www.facebook.com/harcsaveronika/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/harcsaveronika/?locale=hu_HU</a>

Harcsa Veronika

A kétezertízes évek egyik legizgalmasabb hazai elektronikus együttese – kellően merész, elkalandozó, kísérletező kedvű formáció. Mégha a 2017/2018-as többszöri zenekari átalakulás óta kizárólag koncertprodukcióként létezik, azóta friss stúdióanyaggal nem jelentkezett.
Harcsa Veronika (ének), Kaltenecker Zsolt (billentyűsök) Andrew J (elektronika, szkreccs) és Gyémánt Bálint (gitár) 2008 novembere óta alkotott négyesben, írta, gyúrta, csiszolta kísérletező kedvű, eklektikus hangvételű dalait, demokratikusan, gyakorlatilag végig egyazon szobában. 2010 tavaszán viszont úgy érezték, van értelme kilépni a négy fal közül, felvették a többrétegű, asszociatív Bin-Jip nevet, és március 5-én az A38 Hajón élőben is megmutatkoztak.
A zenekar tagjai már az alapításkor külön-külön is mozgalmas, stilárisan sokszínű előélettel rendelkeztek. Harcsa Veronika (ének) többek között saját akusztikus jazzkvartettje élén és a barkácspop Erik Sumo Band énekesnőjeként bizonyított, Kaltenecker Zsolt (billentyűsök) a jazz szinte minden lényegi határvidékét megjárta, Andrew J (elektronika, szkreccs) a honi elektronikus tánczenei színtér hasonló szellemű különutasa, Gyémánt Bálint (gitár) neve pedig már akkor is jól csengett zenészberkekben. Közös produkciójuk ráadásul sok szempontból eltért addigi munkáiktól: mindenekelőtt modernebb, merészebb, kísérletezőbb lett.
„Mindannyian üres házak vagyunk, és arra várunk, hogy valaki felfedezzen, kinyissa az ajtót és kiszabadítson bennünket” – nyilatkozta 2004-es mozija, a Bin-Jip bemutatója után a világhírű dél-koreai rendező, Kim Ki-Duk. Filmjének hőse, Tae-suk egyfajta fantomként költözött házról házra, villáról villára, hogy figyelmességével és jóságával elárassza a tulajdonosok által elhagyott, elhanyagolt tereket, épületeket. Áttételesen velük is valami hasonló történt: Andrew nappaliját olyasmivel (zenével, szellemmel, hangulattal) töltötték meg, ami ott korábban nem létezett.
A 2010-es Enter-en jól hallhatóan nem akartak megfelelni műfajoknak, elvárásoknak, az anyag alapvetően elektronikus, mégsem monoton, melankolikus hangvételű, mégsem monokron. Tele zajjal, zörejjel, effekttel és zenei geggel. Lebegős, fúziós popzene, erős triphop és nu jazz hatásokkal.
Hasonlóan egyéni hangvétel jellemezte a már Kaltenecker Zsolt nélkül készült 2014-es Heavy-t, mely hangvételében keményebb, dinamikusabb, hangzásában pedig még bátrabb lett elődjénél. Míg viszont az Enter esetében kész anyaggal léptek a nyilvánosság elé, a Heavy dalait koncerteken már kellően bejátszották, letesztelték. Ugyanebben az évben sajátos videóalbumot (At the Planetarium) is megjelentettek. Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint egyéb projektjei viszont az évtized közepére annyira lekötötték kreatív energiáikat, hogy a 2017 áprilisában az A38 Hajón adott koncertjükön végleg elbúcsúztak a zenekar közönségétől.
A Bin-Jip nevet Andrew J vitte tovább, az időközben visszatért Kaltenecker Zsolt és a szintén műfajok között kalandozó Lantos Zoltán (hegedű) mellett két remek énekesnővel, Mózes Tamarával és Pátkai Rozinával folytatta. De bármennyire is ígéretesnek tűnt az új felállás, a zenekar 2018-ban újra átalakult, azóta Andrew J és Lantos Zoltán mellett Eszes Viktória az új énekes, mellettük a Bin-Jipben Jász András szaxofonozik, Szabó Márton gitározik és Mózsik Imre dobol.
JBSz
 Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/BinJipMusic/">https://www.facebook.com/BinJipMusic/</a> Cikkeink: <a href="https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/22/cseh-tamas-80-desire-beremenyi-geza-zene-dal/">https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/22/cseh-tamas-80-desire-beremenyi-geza-zene-dal/</a>

My impatience - Bin-Jip

Kapcsolatok

Harcsa Veronika

Bin-Jip

Józsa András "Andrew J"

Gyémánt Bálint

My impatience - Bin-Jip