Audio/name

Mr Pitiful - Little G Weevil

Szűcs Gábor (1977, Budapest), alias Little G. Weevil egyike a legjobb bluesmuzsikusoknak, aki hosszasan élt és alkotott a műfaj őshazájában, az Egyesült Államokban
Szűcs 1998-ban tűnt fel a Palermo Boogie Gang volt énekese-szájharmonikása, Szabó Tamás csapatában, a Spo-Dee-O-Dee-ban. Két sikeres albumot (Drinking Wine Spo-Dee-O-Dee, 1999, Boogie Woogie Barber Shop, 2000) készített velük, évente több száz koncertet adtak, de a zenekar kereteit idővel Szűcs már szűknek érezte, ezért 2001-ben megalapította saját együttesét, a Pure Bluest. Amolyan igazi hazai blues szupergroup jött ezzel létre, hisz a gitáros-énekes mögött a Palermo Boogie Gang egykori, idővel legendássá nemesedett ritmusszekciója, Kepes Róbert (basszusgitár) és Mezőfi István (dob) adta az alapot, a zongora/orgona mögött pedig generációja legtehetségesebb billentyűse, Nagy Szabolcs ült.
A Pure Blues kétségkívül az ezredforduló egyik legjobb hazai bluesbandája volt, rendszeresen szerepeltek a honi és nemzetközi fesztiválokon. Végül 2004-ben jelentették meg az első (és azóta egyetlen) CD-jüket, melyen Szűcs Gábor mintegy tisztelegni akart az őt inspiráló elődök előtt. Kedvenc kilenc dalát játszotta fel rá, némiképp megdolgozva őket, plusz két sajátot tett melléjük, s ezzel a hazai bluesfelhozatal egyik legerősebb és legszerethetőbb albumát tette le.
Little G. Weevil azonban ezzel a koronggal idehaza nem találta meg számításait, így lemez megjelenése után nem sokkal a műfaj őshazájába, az Egyesült Államokba költözött, ahol – miközben civil munkákból tartotta el magát – évek kitartó munkájával, mondhatni, befutott. A 2008-as Southern Experience-t az Egyesült Államokban, Európában és Kanadában is bemutatta, a 2011-es The Teaser-t a neves brit Mojo magazin az év tíz legjobb albuma közé választotta, 2013 januárjában pedig megnyerte a Blues Foundation International Blues Challenge versenyét szóló/duó kategóriában. Azóta további öt remek hangulatú és színvonalú CD-t (Moving, 2013, Three Chords Too Many, 2016, Something Poppin, 2017, Back In Alabama, 2018, Play On, 2020) jelentetett meg.
JBSz
 
Az előadó weboldala: <a href="https://gweevil.com/">https://gweevil.com/ </a>
Az előadó Facebook-oldala: <a href="https://hu-hu.facebook.com/littlegweevil/">https://hu-hu.facebook.com/littlegweevil/</a>

Little G. Weevil

Zongorista, orgonista, zeneszerző, többek között a Barabás Lőrinc Eklektric, a Qualitonson, a Smárton Trió, a Sena Band meghatározó muzsika. És ott van a saját formációja, a 2009 óta működő Kéknyúl.
A zene szeretetét a családból hozta, ahol amúgy tanárként, mérnökként, orvosként vagy informatikusként keresték a kenyérre valót, de autodidakta módon mindenki játszott valamilyen hangszeren. Középiskolában kezdett jazzt hallgatni, főként a kotta nélküliség vonzotta benne, ő is úgy szeretett volna zongorázni, hogy az ne mindig a reprodukcióról szóljon, hanem készségszinten legyen meg, és azt játszhassa, amit éppen érez vagy gondol, stílustól függetlenül. 2002-ben felvételizett a jazztanszakra, közben meg informatikát tanult a műegyetemen. Mígnem 2007-ben úgy döntött, hogy végérvényesen a zenére teszi fel az életét. 
Már egyetemi évei alatt is párhuzamosan több zenekarban játszott, de a kétezres végén igazi álláshalmozó lett, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-barabas-lorinc-eklektric-23314">Barabás Lőrinc Eklektric</a>től a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-the-qualitons-7306">Qualitons</a>on és a Smárton Trión át a Tritonig sokfelé megfordult. És hát ott a saját zenekara, a 2009 óta létező <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-keknyul-22532">Kéknyúl,</a> ahol már nemcsak zenél, de számokat is ír. Vagy a Premecz Mátyás Organ Trio, amellyel túlnyomó részt szintén saját szerzeményeket adnak elő, miként a Facebook oldalukon írják, "stílusuk egészséges keveréke a jazznek, a bluesnak és néhol a funknak, és tetten érhetőek a nagy előadók, például Lonnie Smith és Jimmy Smith vagy a Led Zepelin hatásai is."
Mindezek mellett pedig Premecz Mátyás az elmúlt évtizedek egyik nagy Hammond-megszállottja. És hogy miért használja előszeretettel azt a hangszert, amely már akkor is divatjamúlt volt, amikor ő született, egy 2009-es interjúban így válaszolt: „Egyszerűen fantasztikus a hangja. Amikor kamasz koromban meghallottam Keith Emersont játszani rajta, azonnal megfogott. Végül három éve sikerült vennem egy 1953-ban gyártott B2-est, ami akkor gyakorlatilag egy roncshalmaz volt, még a bútorzata is hiányzott, úgy kellett hozzá utólag készíttettem egy asztalossal. Aztán az idők során fokozatosan kiegészítettem B3-as alkatrészekkel, így ma gyakorlatilag az utolsó szögig megegyezik a legendás hangszerrel, csak minimum három orgonából pakoltam össze. A digitális hangszerek sosem tudják nyújtani azt a játékélményt, mint a régi analógok. Fontos szó az élmény, mert a hangját elég jól tudják reprodukálni, csak az élményt nem. Az ipar mindig afelé megy, hogy minél kisebb legyen a test, közben meg épp annak nagyságától lesz elementáris a hang. Meg a Hammond életben tartásában van némi western romantika hangulat is, ahogy az ember hősiesen küzd ezzel a koros nagy hangszerrel. A régiség amúgy is nagy divat mostanság, szépen ellene megy a fogyasztói társadalomi szemléletnek, s már ezért is szimpatikus számomra.”
JBSz Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/premeczb3">https://www.facebook.com/premeczb3</a>

Mr Pitiful - Little G Weevil

Kapcsolatok

Little G. Weevil

Premecz Mátyás

Mr Pitiful - Little G Weevil