Audio/name

Kordély a kereke imbolygó - Kaláka

A Kaláka nem a népzene felől közelítve próbálta kifejezni gondolatiságát, hanem a versekben lévő gondolatisághoz igazította a zenét, megteremtve ezzel egy sanzonhoz közelálló műfajt, amit az egyszerűség kedvéért többnyire csak énekelt versként emlegettek.
Az együttest 1969 őszén az Andrássy úti Ádám Sörözőben alapította meg Gryllus Dániel (1950, fúvós hangszerek) és Mikó István (1950, gitár). Néhány hónapig Veress Anna énekelt és furulyázott benne, majd 1970 nyarára jött létre az első klasszikus felállás, amelyben a két alapítón kívül Gryllus Vilmos és Radványi Balázs játszott. Aztán 1973-ban Mikó inkább a színészetet választotta, és a következő években nagy lett a mozgás a zenekar háza táján – Dabasi Péter, Kobzos Kiss Tamás és Georgios Tzortzoglou is megfordult körükben –, majd a hetvenes évek végén alakult ki a második klasszikus felállás: Gryllus Dániel, Radványi Balázs, Huzella Péter és Becze Gábor. Huzella 1996-os kiválása óta pedig Gryllus Vilmos mint állandó vendég szerepel velük.
A Bem rakparti művelődési házban működő Tolcsvay klubban a hatvanas évek végén minden héten fiatal zenekarok mutatkozhattak be, a Kaláka is ott lépett először színpadra 1969 decemberében. Rövid ideig a KFKI Fadrusz utcai helyiségében játszottak, majd 1971-től a vízivárosi pinceklub lett az igazi otthonuk. Ide már költők, zenészek, színházi emberek is ellátogattak, komoly erkölcsi támaszt adva ezzel a zenekarnak. 1973-tól a Marczibányi téri Művelődési Házban előbb a földszinti kisteremben, majd azt kinőve az emeleti színházteremben koncerteztek rendszeresen, és a hetvenes-nyolcvanas években hosszabb-rövidebb ideig Tatabányán, a Mező Imre Klubban, a BME R klubjában és az FMH körtermében is működtek Kaláka-klubok.
Az elmúlt bő fél évszázad alatt csaknem ezerötszáz dalt írtak, több mint tízezer koncertet adtak, több mint háromszáz költő versét énekelték. Felléptek kórházban, óvodában, gyári ebédlőben, kilátóban, nővérszálláson, templomban, börtönben, sétahajón, határállomáson, állatkertben, úszómedencében, hőerőműben, a Magyar Tudományos Akadémián és vidéki kocsmában egyaránt. Gyerekműsoraik, megzenésített verseik messze földön híresek, nemcsak a Kárpát-medencében, hanem szerte Európában.
Időnként persze a szemükre vetik, hogy a Kaláka öt évtizede gyakorlatilag ugyanazt csinálja, egyik lemeze olyan, mint a másik, nincsenek korszakok, nincsenek benne igazán színek. De Gryllus Dániel szerint a hozzáállásuk a világhoz, a költészethez, a repertoárukhoz igazából sosem szorult felülvizsgálatra. Adtak felnőtt- és gyerekkoncerteket, istentiszteletbe ágyazott templomi hangversenyeket, játszottak színházakban, tartottak irodalmi esteket, nevükhöz több fesztivál is kötődik versennyel, táncházzal. Mindenbe belekóstoltak egy kicsit, és mindent igyekeztek a maguk képére formálni. Nekik igazából nincs is stílusuk, inkább azt mondhatnánk: arculatuk, hangzásviláguk, hozzáállásuk van. Az egész folyamszerű, nincsenek benne nagy kilengések, de azért vannak mellékfolyók, színházi kanyarok, magyar népmesei és rajzfilmzenei kalandok, indiai, jiddis, latin-amerikai és egyéb népzenei hatások.
Az első nyolc évükben – ami minden zenekar életében messze a legprogresszívabb és legizgalmasabb korszak – ők nem adhattak ki lemezt. Az első korong csak 1977-ben jelenhetett meg, felvették hozzá a dalokat, és három József Attila-verset – Tudod, hogy nincs bocsánat, Azt mondják, Reménytelenül –, amelyeket azonnal letiltottak róla. A hivatalos indoklás szerint a Tudod, hogy nincs bocsánat-ot például azért, mert Radványi Balázs hangja nagyon hasonlított az Aradszky Lászlóéra (!).
„Még a Betlehemi királyok-ba is belekötöttek – emlékezett Gryllus –, csak úgy engedték, ha készítünk belőle egy gyorsabb verziót. De ezek a packázások igazából a lényeget nem érintették, hisz ezek helyett a versek helyett nekünk száz másik volt a tarsolyban. A nagy szerencsénk az volt, hogy Tóth Attila a nyolcvanas évek elején megalapította a Hungaroton II. irodalmi szerkesztőséget, a nagy mamuton belül egy kis szigetet, ahová annak idején valóban jó volt bemenni. És nem utolsósorban, ahol aztán sorban jelenhettek meg a lemezeink.”
A Kaláka 1990 óta saját kezébe vette kiadványainak gondozását. Ma is – ahogy Tolnai Ottó mondta róluk egyszer – amolyan vándorzenészek, akik még mindig 100-150 koncertet adnak egy évben. Főként vidéken, de sokat utaznak külföldre is.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 282–284.
 
<a href="https://kalaka.hu/">https://kalaka.hu/</a>
<a href="https://hu-hu.facebook.com/kalakaegyuttes/">https://hu-hu.facebook.com/kalakaegyuttes/</a>

Kordély a kereke imbolygó - Kaláka

Kapcsolatok

Kaláka

Kordély a kereke imbolygó - Kaláka