Audio/name

Indulj el egy úton / Most múlik pontosan - Zuboly

A Dél-alföldit alapító három szaxofonos közül ketten később a hazai etnojazz/világzenei színtér meghatározó alakjaivá váltak. Az önmagát leginkább zeneközelítőként definiáló, zenei polihisztor Ágoston Béla (1966) szerénysége talán csak tehetségével vetekszik. Szaxofonon, basszusklarinéton, brácsán, gitáron, kecskedudán, steel drumon és szájharmonikán játszik, hozzá, ha kell, énekel. Nagy teherbírású, karakteres muzsikus, nyitott és fogékony minden színvonalas produkcióra.
Bő két évtizedes pályafutása alatt többek között a Mecseki Free-ben, a Kispál és a Borzban, a Dél-alföldi Szaxofonegyüttesben, a Vízöntőben és a Kampec Dorolesben fújta. Emellett mániákus zenekar-alapító. Felsorolni is reménytelen, mennyi saját formációt vezetett az elmúlt két évtizedben. A legfontosabbak talán az Ágoston Kvartett, az Agostones, az egykoron roppant népszerű, az elektronika, a folk és a hiphop metszéspontjában harsányan ingadozó Zuboly.
No és persze egyik legutolsó alakzata, a Gabona, amelyben egyrészt régi magyar népzenei dallamokat szólaltatnak meg, másrészt modern hangszerekkel megmutatják, miként szólt az Osztrák-Magyar Monarchia egyik képzeletbeli zenekara, „ha a dobos keletről, a tubás nyugatról, a harmonikás délről, a szaxofonos pedig északról érkezett Budapestre”.
JBSz
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 248–249.
 
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/people/%C3%81goston-B%C3%A9la/100063273155387/">https://www.facebook.com/people/%C3%81goston-B%C3%A9la/100063273155387/</a>

Ágoston Béla

„Nagyon szeretem a fejemben összeállt összefüggéseket egy új köntösben átadni a gyerekeknek, lehetőleg úgy, ahogy az elődeimtől nem hallhatták” - nyilatkozta a jazz- és népzenészként, zeneszerzőként, karnagyként és tanárként egyaránt elismert Ágoston Béla, és ez a megközelítés jól jellemzi a Zuboly zenekart, ahol a népzene, a világzene, a hip-hop, a jazz és a világslágerek édeskés dallamai keverednek egy egészen újszerű „masszába”.
A zenekar története 2004-ig nyúlik vissza, amikor Ágoston Béla összehívta a barátait egy közös születésnapi zenélésre. Az akkori felállás olyan sikeres lett, hogy 2005 őszén ebből a „bulizenekarból” alakult meg a Zuboly. A „kocsmazenekarrá” avanzsálás egy lassú folyamat eredménye volt; először a Csiga Presszóban, majd pedig a V. Bejáró nevű helyen léptek fel, hogy aztán 2006-ban már a Kispál és a Borz előzenekarai legyenek.
A Benke Ágoston Félix-szel (dob, egyéb hangszerek), Hock Ernővel (nagybőgő) és Busa Pistával (rap, beatbox) kiegészült zenekar Lovasi András kiadójánál (Megadó) jelentette meg első nagylemezét (Értem a kujonságot, 2007). Erről szinte azonnal sláger lett a Másfélmillió tépés Magyarországon, amely egy kiváló mashupja Rockenbauer Pál műsorának főcímdalának és Chris Isaak Wicked Game című slágerének. A lemez többi dala is ilyen őrült, kiszámíthatatlan keveredése elsőre távolinak tűnő stílusoknak: hip-hop slágerek, Kispál és a Borz, magyar népdalok, Queen, Ennio Morricone és még sok-sok más hatás kavalkádszerű, vidám, pörgős felsoroltatásával vált ki nagy hatást a hallgatóságukban. Mert azért elsősorban koncertzenekarról van szó: ezt bizonyítja például a Kobuci-induló című daluk, amelyben az óbudai szórakozóhelynek állítanak emléket.
A második nagylemezen (Virágoztass engem, 2010) többek között DJ Snare (lemezjátszó), Mr. Masters (ének, rap, dobgép, bongó), Polnauer Flóra (ének), Kőszegi Mátyás (xilorimba) és Móser Ádám (harmonika) működött közre. S bár azóta újabb teljes értékű albumuk már nem jelent meg, egy-egy gyűjteményes albummal (Örök zöld, 2017, Barázdabillegető – Busa 40, 2018) még megajándékoztak bennünket.
Az időközben Szarvas Dáviddal (beatbox) kiegészült Zuboly a mai napig nagy sikerű koncertzenekarként működik.
SzL
Facebook: https://www.facebook.com/zuboly/?locale=hu_HU

Zuboly

Szarvas Dávid

Benke Ágoston Félix

Hock Ernő

Busa István

Mizsei Zoltán

Előadóművész, képzőművész, dalszövegíró, a Quimby gitáros frontembere. Előadóként a kezdetek óta részt vesz a Budapest Bár koncertjein, lemezein is.
Szociálisan érzékeny, erős igazságérzetű, becsületesen dolgozó pedagógus családban született, édesapja, az irodalomtanár Kiss Kálmántól örökölte dalírói vénáját, a zenei érzéket pedig az apai felmenőitől. Kisgyerekként csillagásznak készült, e vágykép később rajztanári pályára szelídült, ehhez társult tizenhat éves kora körül a rock, mint a túltengő hormonok levezetésének kézenfekvő médiuma. Zenei világát főként a nála öt évvel idősebb bátyja formálta, ő hozta a kisvárosi polgárcsaládba a nagyvilági poszthippi hangulatot és a határokat negligáló rock and roll szeretetét. Tőle leste el az első akkordokat, amelyeket sokáig a közösen használt Jolana gitáron pengetett.
Későbbi társai közül Varga Livius és Mikuli Ferenc ekkor már vele játszott, az 1988-ban debütált October zenekar repertoárjában megpróbáltak összebékíteni egymástól amúgy távol eső zenei világokat, mint Iggy Pop, Howlin' Wolf, a Rolling Stones, a Cure, a Talking Heads vagy a Jesus and Mary Chain. Majd 1991-ben az időközben Budapestre költözött baráti társaság, nagy lendülettel írták újabb számokat, majd 1991 végén már <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-quimby-7445">Quimby</a>ként léptek fel a Tilos az Á-ban. A történet innentől közismert.
Egyszer egy újságíró azt kérdezte tőle, miként csinálja, hogy ír, zenél és fest egyszerre. Mire azt válaszolta, „amit élek, azt játszom; amit játszom, azt festem; amit festek, azt írom."
A zenekarral párhuzamosan a kilencvenes években Kiss Tibor folyamatosan festőművésznek készült, úgy vélte, a zene csak hobbi, amolyan társas szórakozás. Mire azonban befejezte az egyetemet, a Quimby annyira beütött, hogy eltartotta. Ő viszont élte tovább a maga rock and roll életét, ami aztán 2002-ben kegyetlenül benyújtotta a számlát.
Tizenhárom hónapig szinte a nulláról építette fel önmagát egy komlói rehabilitációs intézetben. Amikor viszont visszatért közénk, újra fontossá vált számára a zene és a Quimby főnixmadárként született újjá. És szárnyalt egészen addig, mígnem 2020 tavaszán alkoholproblémák amiatt újra vissza nem került a rehabra. 
Még 1997-ben lediplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, azóta is fest meg rajzol, időről időre ezeken keresztül fejezi ki az érzelmeit, gondolatait. De közben írja a dalszövegeket is, melyek sokak szerint önálló versekként is megállják helyüket. Közülük az első válogatás 2006-ban, a József Attila Kör kiadásában jelent meg (Ventilátor blues). 
A 2012-ben publikált Neonradír kötetében új oldaláról mutatja be magát – az évekig készülő album életének és gondolatainak képeskönyve: az egyetemista, szárnyait bontogató festő, a mámor démonaival megküzdő sztár és az újrakezdő művész alkotásainak gyűjteménye, amelynek minden oldala önálló műalkotás.
„Azáltal, hogy ennyiféle dologban vagyok, csomószor azt érzem, hogy képzőművésznek nem vagyok elég képzőművész, zenésznek se vagyok elég. Valahol pont a periférián. Nem vagyok naprakész, nem jártam annyit kiállításokra, nem mozgok kortárs festők között, hanem inkább zenészek között, de azokhoz meg túlságosan képzőművész vagyok. Kicsit ilyen senki földjén érzem magam.” – mesélte egy 2023-as <a href="https://www.youtube.com/watch?v=9TxQh30E9oQ">talkshow</a>-n.
JBSz
https://quimby.hu/

Indulj el egy úton / Most múlik pontosan - Zuboly

Kapcsolatok

Ágoston Béla

Zuboly

Szarvas Dávid

Benke Ágoston Félix

Hock Ernő

Busa István

Mizsei Zoltán

Kiss Tibor

Indulj el egy úton / Most múlik pontosan - Zuboly