Audio/name

Boom-Boom - Bin-Jip

A kétezertízes évek egyik legizgalmasabb hazai elektronikus együttese – kellően merész, elkalandozó, kísérletező kedvű formáció. Mégha a 2017/2018-as többszöri zenekari átalakulás óta kizárólag koncertprodukcióként létezik, azóta friss stúdióanyaggal nem jelentkezett.
Harcsa Veronika (ének), Kaltenecker Zsolt (billentyűsök) Andrew J (elektronika, szkreccs) és Gyémánt Bálint (gitár) 2008 novembere óta alkotott négyesben, írta, gyúrta, csiszolta kísérletező kedvű, eklektikus hangvételű dalait, demokratikusan, gyakorlatilag végig egyazon szobában. 2010 tavaszán viszont úgy érezték, van értelme kilépni a négy fal közül, felvették a többrétegű, asszociatív Bin-Jip nevet, és március 5-én az A38 Hajón élőben is megmutatkoztak.
A zenekar tagjai már az alapításkor külön-külön is mozgalmas, stilárisan sokszínű előélettel rendelkeztek. Harcsa Veronika (ének) többek között saját akusztikus jazzkvartettje élén és a barkácspop Erik Sumo Band énekesnőjeként bizonyított, Kaltenecker Zsolt (billentyűsök) a jazz szinte minden lényegi határvidékét megjárta, Andrew J (elektronika, szkreccs) a honi elektronikus tánczenei színtér hasonló szellemű különutasa, Gyémánt Bálint (gitár) neve pedig már akkor is jól csengett zenészberkekben. Közös produkciójuk ráadásul sok szempontból eltért addigi munkáiktól: mindenekelőtt modernebb, merészebb, kísérletezőbb lett.
„Mindannyian üres házak vagyunk, és arra várunk, hogy valaki felfedezzen, kinyissa az ajtót és kiszabadítson bennünket” – nyilatkozta 2004-es mozija, a Bin-Jip bemutatója után a világhírű dél-koreai rendező, Kim Ki-Duk. Filmjének hőse, Tae-suk egyfajta fantomként költözött házról házra, villáról villára, hogy figyelmességével és jóságával elárassza a tulajdonosok által elhagyott, elhanyagolt tereket, épületeket. Áttételesen velük is valami hasonló történt: Andrew nappaliját olyasmivel (zenével, szellemmel, hangulattal) töltötték meg, ami ott korábban nem létezett.
A 2010-es Enter-en jól hallhatóan nem akartak megfelelni műfajoknak, elvárásoknak, az anyag alapvetően elektronikus, mégsem monoton, melankolikus hangvételű, mégsem monokron. Tele zajjal, zörejjel, effekttel és zenei geggel. Lebegős, fúziós popzene, erős triphop és nu jazz hatásokkal.
Hasonlóan egyéni hangvétel jellemezte a már Kaltenecker Zsolt nélkül készült 2014-es Heavy-t, mely hangvételében keményebb, dinamikusabb, hangzásában pedig még bátrabb lett elődjénél. Míg viszont az Enter esetében kész anyaggal léptek a nyilvánosság elé, a Heavy dalait koncerteken már kellően bejátszották, letesztelték. Ugyanebben az évben sajátos videóalbumot (At the Planetarium) is megjelentettek. Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint egyéb projektjei viszont az évtized közepére annyira lekötötték kreatív energiáikat, hogy a 2017 áprilisában az A38 Hajón adott koncertjükön végleg elbúcsúztak a zenekar közönségétől.
A Bin-Jip nevet Andrew J vitte tovább, az időközben visszatért Kaltenecker Zsolt és a szintén műfajok között kalandozó Lantos Zoltán (hegedű) mellett két remek énekesnővel, Mózes Tamarával és Pátkai Rozinával folytatta. De bármennyire is ígéretesnek tűnt az új felállás, a zenekar 2018-ban újra átalakult, azóta Andrew J és Lantos Zoltán mellett Eszes Viktória az új énekes, mellettük a Bin-Jipben Jász András szaxofonozik, Szabó Márton gitározik és Mózsik Imre dobol.
JBSz
 Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/BinJipMusic/">https://www.facebook.com/BinJipMusic/</a> Cikkeink: <a href="https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/22/cseh-tamas-80-desire-beremenyi-geza-zene-dal/">https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/22/cseh-tamas-80-desire-beremenyi-geza-zene-dal/</a>

Bin-Jip

Billentyűs, aki jelenleg a Special Providence zenekarban, az abból kinőtt dob-zongora projetkben (Markó Ádámmal), illetve Mózes Tamarával duóban játszik.
Oláh Kálmánnal egyidős, de egészen más kulturális közegből indult zongorista az a fajta jazzmuzsikus, akinek koncepciója, érdeklődési köre, formációja folytonosan változik, mondhatnánk projektekben gondolkodik, így próbál kiteljesedni. Nyolcéves korában kezdte klasszikus tanulmányait, később az improvizáció és a komponálás felé fordult, gimnazistaként a progresszív rock vonzotta. Amikor azonban meghallotta Keith Jarrett és a Chick Corea Elektric Band lemezeit, azok hatására a jazztanszakon kötött ki, ahol 1996-ban vehette át diplomáját. Az első albumait még Kutas Zsoltként megjelentető muzsikus ezt követően vette vissza családja eredeti nevét, az Ivory Tower című nagylemezét már Kaltenecker Zsoltként jegyezte, az 1999-es Songs From The 20th Century pedig elnyerte az év jazzlemeze díjat.
2003-ban az addig kizárólag zongorán játszó Kaltenecker Zsolt átesett a másik végletbe, és attól kezdve a szintetizátort tekintette elsődleges hangszerének. Miként később nyilatkozta: „Végképp elegem lett/van abból, hogy a koncerthelyszíneken szinte sosincs rendes zongora, és/vagy gond van az erősítésével. Így bármennyire törekszem bizonyos hangszínek, árnyalatok elérésére, nem tudom őket élőben megmutatni. A digitális zongorákat sem szeretem. A szintetizátorokat viszont igen, általában könnyen magammal vihetem őket és a hangosításukkal sincsen gond. De legfőképpen az új hangszínlehetőségek izgattak. Értelemszerűen idő kellett ahhoz, hogy a szintetizátorokon is megtaláljam a saját hangom, ami úgy 2005-re sikerült. Azóta tettem még egy kitérőt a Hammond orgona felé is – ebben a két kéz függetlenítése, az önálló basszusozás vonzott –, de különböző okok miatt végül újra a szintetizátoroknál, nevezetesen egy Minimoog Voyagernél és egy Nord Wave-nél kötöttem ki. Úgy érzem, jobban és egyénibben tudom magam kifejezni rajtuk, mint zongorán vagy orgonán.”
2008-ban Kaltenecker előbb megalapította az egyetlen nagylemezt megért K.L.B. Triót, majd csatlakozott Harcsa Veronika, Gyémánt Bálint és Andrew J kortárs kísérleti elektronikus popzenét játszó formációjához, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bin-jip-677">Bin-Jip</a>hez, ahonnan azonban két évvel később kilépett. 2017-ben viszont Pátkai Rozina, Lantos Zoltán és Mózes Tamara társaságában ismét a tagja lett – igaz, csak egyetlen esztendőre.
Saját triójával, az 1705-tel (Kaltenecker Zsolt – billentyűsök, Piri Béla – basszusgitár, Dés András – ütőhangszerek) 2015-ben nagylemezt (Zone) jelentetett meg, közben csatlakozott a műfajok között hullámzó <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-special-providence-8301">Special Providence</a>-hez (2014-ben Cséry Zoltán helyét vette át, nagylemezdokumentumai: Essence Of Change, 2015; Will, 2017). Az utóbbi években pedig főként a Special Providence dobosával, Markó Ádámmal (lásd: Space Junk, 2022) és Mózes Tamarával (lásd: Futurized) ad koncerteket és jelentet meg a populáris zene különböző irányzatai (psichedelikus rock, trip-hop, elektronikus tánczene), illetve a modern jazz improvizatív világa között bátran és hatásosan kalandozó nagylemezeket.
JBSz

Kaltenecker Zsolt

Lantos Zoltán (1962), egy igazi különutas zenész, aki klasszikus hegedűművésznek indult, aztán magával ragadta India, nyolc évet élt, tanult és tanított ott. Amikor 1994-ben hazajött, egy darabig e két távoli kultúra közelítésén fáradozott, végül belátta, mégiscsak európai. Rátalált saját, különleges hegedűhangjára, újra felfedezte itthoni zenei gyökereit, s összevetette azt az általa megismert keleti tradíciókkal és a kortárs európai jazz friss áramlataival. Neve lényegesen jobban cseng a külhoni koncertéletben, mint idehaza, de azért régebben Budapesten is hallható volt a Samsarával és saját, Mirrorworld nevű formációjával, mostanában pedig az OpenSource-szal. Miközben az elmúlt évtizedekben olyan nagyszerű külföldi muzsikusokkal találkozott a színpadon és a stúdióban, mint Charlie Mariano, Rabih Abou-Khalil, Dhafer Youssef, Steve Coleman, Loreena McKennitt, Trilok Gurtu, Kai Eckhardt és Larry Coryell. A kifejezetten neki épített öthúros és az „indiai” rezonáns húros hegedűk hangzását előszeretettel bolondítja meg elektronikus eszközökkel, effektekkel és live samplinggel.
Lantos Zoltán 16 évesen egy indiai filozófiával foglalkozó könyv hatására kezdett a keleti zenével foglalkozni. Sok hindu zenét hallgatott, majd megismerte Ravi Shankar szitárművész munkásságát, és vágyódni kezdett Indiába, ahová ösztöndíjasként 1985-ben jutott el. Előtte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett klasszikus zenei diplomát. Az indiai tanulmányai után, 1994-ben éppen elkezdődött a világzene aranykora, és ő is elkezdett etnojazzt játszani. Sokáig többet koncertezett külföldön, mint itthon.
Elmondása szerint ő hivatalosan egy jazz- és world music-, valamint kortárs zenei, improvizáló hegedűs és szerző. Jelenleg öt különböző, hegedűszerű hangszert használ, ezek közül egyik sem négyhúros. Szerzeményeiből nemcsak a keleti, hanem a nyugati és a magyar kultúra hatását is kihallani. Bartók-rajongó, és a magyar népzenét is nagyon szereti.
Idáig hét lemeze jelent meg. Elsősorban a saját darabjait játssza, de gyakran szerepel együttesekben is. Az 1980-as évek közepén játszott Szabados György zenekarában. Indiából való hazatérte után Dresch Mihály kvintettjének tagja volt. Játszott trióban Dés Lászlóval és Horváth Kornéllal, több külföldi és hazai fesztiválon is felléptek. Közreműködött Borbély Mihály és Babos Gyula és a László Attila Band lemezein. Az utóbbi években együtt szerepel Kézdy Luca hegedűssel is. A legrégebbi saját együttese a Samsara, ami valódi indojazz-zenekar. Szintén saját zenekara a Mirrorworld. 2010-ben alakult a Lantos Zoltán OpenSource, amivel itthon és külföldön egyaránt szerepeltek. A formáció egyik különlegessége az, hogy a négy hangszeres muzsikust egy DJ egészíti ki. 2017-től tagja volt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bin-jip-677">Bin-Jip</a> zenekarnak. Egy DJ-vel, Andrew J-vel működik egy elektronikus duója, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-lantos-zoltan-andrew-j-violectrik-75091">Violectrik</a>. És több külföldi társulásnak is tagja, ilyenek a Madras Special Németországban és a Sutra Skóciában. Idehaza 2023 márciusában láthattuk őt a színpadon, az Óperentzia zenekarral közösen készített lemezük bemutató koncertjén, az A38 Hajón.
JBSz, HZ Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/zoltanlantos.opensource/">https://www.facebook.com/zoltanlantos.opensource/</a>

Lantos Zoltán

Bán Zsófia

A klasszikus koncentrációt és a jazzes kalandvágyat igyekszik közös nevezőre hozni az éveken át Párizs és Budapest között ingázó fiatal énekes-zongorista, Mózes Tamara (1981–). 2007-ben klasszikuszongora-művészként végzett a Zeneakadémián, aztán a párizsi Conservatoire National de Région jazzének és improvizáció szakán folytatta tanulmányait – kitűnő eredménnyel. 2010-ben Tamarazene címmel jelentette meg eddigi egyetlen nagylemezét. Az elmúlt években kvartettjével – Sütő Márton (gitár), Kovács Zoltán (basszus), Benkó Ákos (dob) – saját szerzeményei mellett főként Diana Krall által népszerűsített jazzörökzöldeket ad elő, a maga egyéni olvasatában.

Boom-Boom - Bin-Jip

Kapcsolatok

Bin-Jip

Kaltenecker Zsolt

Lantos Zoltán

Bán Zsófia

Mózes Tamara

Pátkai Rozina

Józsa András "Andrew J"

Boom-Boom - Bin-Jip