Audio/name

Beatrice - Jerikó

Az 1970-1980-as évek fordulójának első számú „botrányzenekara”, amelyet ugyan nem Nagy Feró (Nagy Ferenc, 1946, ének) alapított, de az ő nevével forrt össze.
1969-ben Magyarország első női popegyütteseként indult: Csuka Mónika (1952, ének, gitár), Nagy Katalin (1956–2010, billentyűsök), Szűcs Judith (1953, billentyűsök), Csuka Mária (1954, dob) és Hamar Krisztina (basszusgitár). 1971-ben nősült be Nagy Feró a zenekarba (elvette Csuka Mónikát), és évekkel később, folyamatosan változó felállás után, Csuka Mónika maradt az egyetlen női tag. 1977-ig megfordult benne többek között Cziránku Sándor, Fischer László, Marschalkó Zoltán és Temesvári András.
1977-ben megpróbálkoztak a diszkóval, a Gyere, kislány, gyere című dalukkal a Tessék választani!-n is elindultak, de hiába írtak hasonló számokat, a Metronóm ’77-re már nem fértek be velük. Ekkor Feró vett egy mély levegőt, gondolta, még egyszer nekifut, de most a rock felől közelítve. Miután Csuka Mónika otthagyta a zenekart, Miklós Tibor javaslatára bevette Miklóska Lajost, akiről tudta, hogy jó dalok írására képes, ha nógatják. Kapott egy kazettát, amelyen egy számára ismeretlen ausztrál banda, az AC/DC játszott, tudta, ilyen zenét akkoriban senki sem játszott itthon, úgyhogy elkezdte vele megismertetni a többieket.
Miként Nagy Feró később emlékezett: „Csak arról volt szó, hogy megéljünk. Azért maradt a Beatrice név is, mert egy-két helyen még emlékeztek ránk. El is adtam rögtön a bandát, de már Mónika nélkül. Közben írtuk a saját dalokat. Viszlát, Kifakult sztár, Térden állva, Csodálatos emberi ész. Bőrcuccokban játszottunk, ami akkor még nem volt divat. Harmadik alkalommal már kétszázan voltak az Ifiparkban, és a hatodik bulin már rentábilisak lettünk."
1978-ban tehát  egészen más tagokkal, egészen más zenével rukkoltak elő. A Nagy Feró, Gidófalvy Attila (1952, billentyűsök), Lugosi László (1951–2015, gitár), Miklóska Lajos (1948, basszusgitár) és Donászy Tibor (1955, dob) felállású csapat nyíltan társadalombíráló dalszövegeivel, kemény zenéjével, extravagáns színpadi megjelenésével és viselkedésével rövid idő alatt az ország első számú botránybandája lett. A Gidófalvy 1979-es kiválása után négytagúra fogyatkozott Beatrice nevétől volt hangos az elektronikus és az írott média, és miután az ellenzéki értelmiség egy része is mögéjük állt, pillanatok alatt a politikai erőtérben találták magukat.
Bár Feró elmondása szerint kezdetben saját érzéseiket, gondolataikat foglalták dalokba, a szakmában margóra szorult zenészek indulatai – különösen azután, hogy a botránybanda jelzőt is megkapták – találkoztak az „alsó tízezer” közérzetével. És a Beatrice ettől kezdve tudatosan vállalta a réteg képviseletét, kialakítva a maga „szociografikus rockzenéjét”, amivel hamarosan felkapott csapat lett az egyetemisták és a fiatal értelmiség köreiben is. A külvárosi zenekar gyakori vendég volt a nagy egyetemi klubokban, gyakran szerepeltek írókkal, költőkkel – és mind gyakrabban elvállaltak olyan politikai színezetű balhékat, amelyeknek már nem sok közük volt az eredeti törekvéseikhez.
Miközben a tömegkommunikáció elátkozta őket, a hivatal igyekezett integrálni a zenekart. 1980-ban nagy meglepetésre felléptek a rádió szokásos évi slágerszemléjén (!), ahol Fényes Szabolcs és Szenes Iván Minek él az olyan című slágerének ricsés feldolgozásával arattak sikert. Mint később nyilatkozták, ezt azért tették, hogy létüket tudatosítsák, illetve a dal üzenetét („árnyékban is élni kell”) közhírré tehessék.
Amikor viszont a több megyéből kitiltott Beatrice nyáron az Omega és a Locomotiv GT előzenekaraként országos ORI-turnén vehetett részt, sokan megzavarodtak. Különösen azután, hogy a szeptember 5-i kisstadioni koncert anyagából készült lemezre felkerült három számuk is: Nagy Feró Jerikó falairól énekelt. Az a Nagy Feró, aki két héttel korábban a „fekete bárányok” fesztiválon „Nemzet csótánya” feliratú trikóban celebrálta a csövesek-szakadtak miséjét.
Ez az ellentmondásos tevékenység nemcsak hogy összekuszálta a körülöttük kialakult mítoszt, hanem megkérdőjelezte korábbi tetteik hitelét és értelmét is. A kívülállás-önérvényesítés és a sikeres érvényesülés feloldhatatlannak tetsző dilemmáját feloldani igyekvő csapat ekkor már láthatóan az óvatos integrálódás („árnyékban is élni kell”) taktikáját választotta. Hogy úgy valósítsák meg egyéni ambícióikat, hogy közben vállalt feladatuknak is eleget tegyenek, a hátrányos helyzetű fiatalok üzeneteit is eljuttassák a nagyobb nyilvánossághoz. Ezért kacérkodtak a Magyar Rádióval, a Magyar Televízióval, az ORI-val, a Hanglemezgyárral, de a köréjük épült mítosz miatt az utolsó pillanatban mindig visszatáncoltak. Ambivalens módon egyszerre igyekeztek a hivatal és a közönség igényeinek megfelelni, de a rosszul értelmezett betyárkodás és időközben értelmetlenné vált kívülállás közben nem vették észre, hogy már a puszta létükért kell küzdeniük. A hivatal pedig 1981 elejére megunta Feróék packázásait, és a márciusi tatai tanácskozáson – tulajdonképpen lényegtelen dolgok miatt – „ítéletet” mondtak felettük.
Nagy Feró 1981 augusztusában végül feladta a kilátástalan küzdelmet és feloszlatta csapatát.
Aztán 1987-ben újraéledt a Beatrice, egy évre rá megjelentették első nagylemezüket (Beatrice 1978–88), majd folyamatos tagcserék után 1988-ra összeállt a későbbi sikercsapat: Nagy Feró (ének), Lugosi László (gitár), Zselencz László (1953, basszusgitár), Pálmai Zoltán (1954, dob). A rendszerváltozás után Nagy Feró ahhoz a Quint kiadóhoz szegődött, amelynek vezetője, Bors Jenő, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat volt igazgatója annak idején betiltotta. Már itt jelent meg a zenekar egyik legfontosabb albuma (Utálom az egész XX. századot, 1991), illetve az 1979-ben rögzített, addig elveszettnek hitt rádiós felvétel (A megkerült hangszalag, 1992). 1991 novemberében a Budapest Sportcsarnokban nagyszabású, teljes szimfonikus zenekarral közös koncertet adtak, ezekben az években több daluk (Azok a boldog szép napok, Nyolc óra munka) és feldolgozásuk (Pancsoló kislány, Hegyek között) a slágerlistákra is felkerült.
1992-től Lugosit ismét Vedres József (1957, gitár) váltotta fel, de Nagy Feró politikai szereplései egyre nehezebbé tették a régi társak számára a helyzetet, és lassan mindenki otthagyta a „főnököt”. Nagy Feró ezért inkább lelkes fiatalokat vett maga mellé, és 1996-ban Új Beatrice néven folytatta tovább. Azóta megjelent lemezeikkel (Ki viszi át, 1996, 20 éves jubileumi koncert, 1998, Vakaroma, 1999, Vidámság és rock &amp; roll, 2011, 2018, ) viszont már nem sok izgalmat keltettek a rockpiacon.
2018 óta pedig sorra összegzik a múltat (Az első 40 év – Live!, 2018; 40 – Aréna koncert, 2019; Támadás!, 2020; Egyéb nyalánkságok, 2021;  Hogyan nyertünk a KISZ KB dalpályázatán, 2021; Topis Rock '79, 2022), miközben 2021-ben Nagy Feró megkapta a Kossuth-díjat.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. . 452–455.
Kapcsolat:
<a href="http://www.beatrice.hu/beatrice/">http://www.beatrice.hu/beatrice/</a>
<a href="https://www.facebook.com/NagyFeroBeatrice/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/NagyFeroBeatrice/?locale=hu_HU</a>

Beatrice

A Beatrice frontembereként közismert Nagy Feró az elmúlt közel fél évszázadban a magyar poptörténet egyik igazi örökmozgója, aki saját zenei teljesítményei (Beatrice, diszkó, punk, ős-Bikini, Hamlet, István, a király) mellett a rendszerváltozás környékén és után számtalan más fronton (Garázs, Rockkalapács, lemezkiadó, szövegíró, rockszövetség, politika) bukkant fel és hagyott nyomott.
Erdélyi menekült munkásszülők gyermekeként Letenyén született és Budapesten nőtt fel, a hatvanas évek második felében a Richmond Heads és a Zárvatermők együttesben énekelt, majd 1971-ben „benősült” az addig Csuka Mónika által vezetett női zenekarba, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-beatrice-539">Beatricé</a>be. A hetvenes évek közepén előbb a glam rockkal, majd a diszkóval próbálkoztak (az 1977-es funkys Gyere, kislány, gyere az első hazai diszkósláger), aztán 1978-ban Nagy Feró új társakkal (Lugosi László, gitár, Gidófalvy Attila, billentyűsök, Miklóska Lajos, basszusgitár, Donászy Tibor dob) hozta létre a hetvenes évek végének egyik legizgalmasabb és legbotrányosabb Beatricéjét.
A nyolcvanas évek második felétől (saját formációi mellett) folyamatosan segítette a feltörekvő fiatal zenekarokat. Nagy szerepe volt a Pokolgép első lemezének (Totális metál, 1986) megjelentetésében, melyen a dalok nagy részének szövegét is ő írta. 1989-től ő vezette a Magyar Rádió nagy hallgatottságú Garázs című műsorát, mely rengeteg induló zenekar számára nyújtott bemutatkozási lehetőséget (nem beszélve a hozzá kapcsolódó válogatáslemez-sorozatról). Akárcsak a Magyar Televízióban a Rockkalapács, melynek szintén műsorvezetője volt. Az 1990-ben indított Nagyferó Produkció pedig számos dokumentum értékű produkciót jelentetett meg abból a zenészkörből, amelynek tagjai közül akkoriban sokaknak ez volt az egyetlen lehetősége hanghordozó megjelentetésére (többek között Kispál és a Borz, Nulladik Változat, Perfect Name, Rotor, Stress, Sex Action, Vidámpark). Miközben 1992-ben a Magyar Rockszövetség társelnökévé választották.
A rendszerváltozás után Nagy Feró a politizálásba is bedobta magát: 1990-ben indult a köztársasági elnökválasztáson, aztán a FIDESZ rendszerzáró házibulijának lett az egyik szereplője, rövid időre bekukkantott az MDF-hez is, végül pedig csatlakozott a MIÉP-hez, hogy – megfogalmazása szerint – a „nemzet csótányából” a „nemzet ébresztője” legyen. 1999-ben kilépett a pártból és attól kezdve (az utóbbi éveket leszámítva) aktívan nem foglalkozott a politikával.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 270.

Nagy Feró

Strand Fesztivál

Laczik Ferenc

Tari Botond

A többség a Beatrice zeneszerző-basszusgitárosaként ismeri, pedig Miklóska Lajost (Budapest, 1948. február 26.) – vagy ahogy szakmai berkekben ismerik: Aput – már 1965-ben magával ragadta a beathullám. Játszott az Atlantis Nr2-ben, a Radics Béla vezette Sakk-Mattban, a korán jön Korongban, Orszáczky Jackie helyét vette át a Syriusban, megfordult az akkor még Koncz Zsuzsát kísérő Korálban. Majd 1978 januárja és 1981 augusztusa között a sikerei csúcsán lévő Beatricében zenélt, a zenekar szinte összes klasszikus slágerének zenéjét ő írta. 1982-tól a Rock Színház tagja lett, mígnem 1987 májusában Beatrice reaktiválódott, természetesen vele. De nem sokáig élvezhette ezt, 1988 végén romló egészségi állapota miatt ugyanis kikerült onnan. Kuro-Shio néven alapított még egy alig két évig létező együttest, de a rendszerváltozás után lényegében eltűnt a nyilvánosság elől. Miklóska Lajos ma 75 éves.
Édesapja női fodrász volt, édesanyja pénztárosnő, hatévesen zongorázni tanult, de nagyon nem szerette. Aztán 1962-ben, tinédzserként kezébe került a gitár. Némi bukdácsolás után a Kossuth Zsuzsa Gimnáziumban érettségizett, klasszikus gitárosnak készül, aztán a beatkorszak elsodorta. Azért választotta a basszusgitárt, mert Radics zenekarában épp erre a posztra kerestek embert.
1965 tavaszán mutatkozott be az Atlantis Nr2-ben (ezt a rövid életű formációt az Atlatisból kivált Radics Béla [gitár] és Pintér István [dob] alapította). 1967-ben csatlakozott külföldi dalok (Searchers, Hollies, Kinks, Rolling Stones) interpretálásban neves Febrishez, de amikor annak vezetőjét, Dancsák Gyulát (ének) behívták katonának, ezzel a zenekarnak is vége lett. 1968 tavaszától Radics Béla blues rockos Sakk-Matt formációjának lett tagja. (Az Apu becenév is ekkor ragadt rá: Radics hívta így, mert már családos ember volt).
A Sakk-Matt 1969 év végi feloszlása után Dancsák Gyulával, Csuha Lajossal és Hőnig Rezsővel megalakította a Korong együttest, amellyel Magyarországon elsőként adták elő – koncertszerűen – a Jézus Krisztus Szupersztár rockoperát, ráadásul magyarul (benne Miklóska Júdás szerepét énekelte).
Amikor 1973 őszén Orszáczky Jackie elhagyta Magyarországot, hívták a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-syrius-kesoi-89141">Syrius</a>ba basszusgitározni, de nem vált be, így pár hónap után megegyezett a többiekkel, hogy mindenkinek jobb, ha elválnak útjaik. (Játékát egyetlen Syrius-felvétel, a Sápadt fényű ablak őrzi). Rövid időre visszatért a Korongba, majd bekerült a Korálba – mely 1974 és 1976 között Koncz Zsuzsa kísérőzenekaraként működött –, ahonnan viselkedési problémák” miatt kellett távoznia. Úgy tűnt, zene pályája megrekedt, a következő években hol segédmunkásként, hol gobelin-szövőként, hol raktárosként dolgozott, majd egy krakkói kocsmában szakmányban pengette a húrokat. 
1977 legvégén hívta Nagy Feró az átalakult Beatricébe, ahol minden szempontból kiteljesedhetett: nem csak egy sikerei csúcsán lévő zenekarban zenélhetett, de szinte az összes – akkoriban botrányos számító, ma klasszikussá nemesedett rocksláger (például Jerikó, Motorizált nemzedék, Térden állva, Nem kell, Katicabogárka, Angyalföld) zenéjét ő írta. Mígnem 1981 augusztusában az ellehetetlenített zenekar feloszlott.
Miklóska 1982 nyarán a Rock Színházhoz igazolt le, többek között a nagylemezen is megjelent rockoperában, a Sztárcsinálók-ban alakította Kipriaszt, a hamis Jézust. Szerepelt Nagy Ferő Hamlet című albumán. Majd miután 1987 májusában újjáalakult a Beatrice, annak tagja lett, egészen 1988 végéig, amikor is megromlott egészségi állapota miatt a többiek megváltak tőle.
1989 tavaszán megalakította a szűk két évig létező Kuro-Shio triót – Miklóska Lajos (ének, basszusgitár), Brúger László (ének, gitár), Zsidel Miklós (dob) –, mely nyáron az Edda és a Bikini előzenekaraként turnézott, de fellépett a Mini és a Hobo Blues Band előtt is. Sőt, egy alkalommal ők melegíthették a közönséget a Beatrice előtt Veszprémben. Miklóska nem akart a régi Ricse-repertoárra építeni, ezért új dalok. Így született többek között a Béla volt a király (Radics Béla emlékére) vagy a Nagy veszteség.
A rendszerváltozás után rövid ideig Slamovits Istvánnal, később Lugosi Lászlóval dolgozott, de egyik projektből sem készült felvétel. 1998-ban a Petőfi Csarnokban fellépett a Beatrice jubileumi koncertjén, de ezen túl sokat nem lehetett tudni róla. Végül hetvenévesen döntött úgy, hogy Bálint Csabának egy könyvben foglalja össze életének legfontosabb történéseit (Miklóska Lajos élete és munkássága, magánkiadás, 2018).
JBSz

Miklóska Lajos

Lugosi László (1951–2015) gitáros, zeneszerző, az 1970-1980-as évek fordulójának első számú hazai „botrányzenekara”, a Beatrice tagja. A balkezes gitárost annak a korszaknak a legjobbjai között tartják számon, akinek tehetsége mellé nagy fokú precizitás társult.
A gitáros 1978 előtt néhány évig a Fáraó nevű formációban játszott Scholler Zsolt basszusgitárossal és Soldos László dobossal együtt. Onnan aztán Lugosi a Beatricébe, Scholler a Korálba került, Soldos pedig a Tűzkerék tagja lett.
A <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-beatrice-539">Beatrice</a> legendás felállásában 1978–1980 között zenélt. Jellegzetes gitárszólói mellett olyan emblematikus dalok zenéjét jegyzi, mint Nagyvárosi farkas és a Meditáció. 1979-ben egy szakmai szavazáson őt választották Magyarország legjobb gitárosának.
A Beatricét 1980-ban hagyta ott, az „állami rockzenekarnak” titulált <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-dinamit-9319">Dinamit</a> együttes tagja lett, ám velük csak egy közös lemezt készített (A Híd), ugyanis a zenekar 1981 végén feloszlott.
Lugosi László 1982-ben fél évet eltöltött a Hobo Blues Band-ben, majd a magyar-svéd P. S. Band (később Safari néven játszottak) gitárosa lett, olyan társakkal, mint Papp Gyula billentyűs és Révész Sándor énekes. Ám Lugosi itt sem maradt sokáig, 1983-ban már a Sirokkó együttes tagja volt, Varga Miklós énekes, és régi zenészkollégái, Scholler Zsolt basszusgitáros és Soldos László dobos társaságában. A Sirokkó klasszikus hard rockot játszott, mely azonban a nyolcvanas évek derekán már nem volt annyira divatban, és bár megjelent egy kislemezük, 1984-ben Scholler Zsolt elhagyta az országot, és ez a Sirokkó végét jelentette.
1987-ben a Beatrice újjáalakult, Lugosi László pedig újra Nagy Feróval játszott együtt. Az együttesnek most már lemezei is megjelentek, és igazán sikeres évek következtek a banda életében.
Lugosi a Beatricéből 1992-ben szállt ki, mert elfáradt a pörgésben. Utána a Hard Légió zenekarban játszott, de csak alkalmanként léptek fel, aztán 1994-ben tőlük is elvált. Lassan kijött a gyakorlatból, elszokott a hangszereitől, végül abbahagyta a zenélést, csak a Beatrice fellépésein lehetett időnként látni őt. Azért a zenétől nem szakadt el teljesen: dolgozott hangszerkészítőként, és betársult egy hangszerüzletbe is.
2015 márciusában még színpadra állt, vendégként egy P.Mobil-koncerten, ahol közösén előadták Lugosi László talán leghíresebb szerzeményét, a Nagyvárosi farkas című dalt, amelynek zenéjét 1978-ban írta.
2015 október 6-án érkezett a hír: a betegség, amellyel évek óta küzdött, legyőzte őt. 64 évet élt. Nagy Feró ezekkel a szavakkal búcsúzott egykori zenésztársától és barátjától Lugosi László temetésén: „Gitározni mindenki tud. A gitárosok egymástól tanulják a fortélyokat, a technikát. A hivatalos iskolák csak a hangszer adta lehetőséget tanítják, hogy csereszabatos legyél bármilyen stílusú bandában. Te nem ezt az utat választottad, autodidakta módon haladtál a zsenialitás felé. Magadnak kellett kifejleszteni egy olyan virtuóz technikát, amit azóta sem sikerült senkinek."
HZ

Beatrice - Jerikó

Kapcsolatok

Beatrice

Nagy Feró

Strand Fesztivál

Laczik Ferenc

Tari Botond

Nagy Feró

Miklóska Lajos

Lugosi László

Beatrice - Jerikó